HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Albánia (1) Albuquerque (1) Aleppo (1) állatvásár (1) Altiplano (1) Amarula (1) Amundsen (1) anasazi (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Annapurna (1) Antarktisz (2) Antilop-kanyon (1) Ararát (1) Arches (1) árvíz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) Azori-szigetek (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) Bahariya (1) baleset (1) bálna (1) Bangkok (1) Barentsburg (1) Batumi (1) bazár (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) betegség (2) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) bolhapiac (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borneó (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Bryce (1) Buddha (1) buddhizmus (1) Budweiser (1) Buenos Aires (2) Burkina Faso (1) Burma (3) Bwindi (1) Cancún (1) Canyon de Chelly (1) Cao Dai (1) Capitol Reef (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (2) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Chitwan (1) citromos sör (1) cölöpfalu (1) Colorado (2) Coober Pedy (1) Copacabana (1) Corcovado (1) Córdoba (1) cseresznyevirágzás (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) datolya (1) Da Nang (1) delta (1) dia (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) dogon (2) durian (1) dzsambija (1) Dzselada pávián (1) Egyiptom (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) esőerdő (1) esti piac (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (2) etióp ábécé (1) Everest (1) evőpálcika (1) ezüstkard (1) fétis (1) fez (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) földrengés (1) fotózás (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Galápagos (1) garnélarák (1) Garni (1) gaviál (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Glen Canyon (1) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Grand Canyon (1) Gran Sabana (1) Greyhound (1) grizzly (1) Grönland (4) Grúzia (1) gurka (1) gyorsétterem (1) hacsapuri (1) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Halál-völgy (1) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) Halong-öböl (1) halottégetés (1) halpiac (2) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (3) hegyi gorilla (1) helikopter (1) Hilo (2) Himalája (1) Himedzsi (1) hindu (1) Hirosima (1) hőguta (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Hoover-gát (1) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) idegenvezető (1) időzóna (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) ima (1) Indonézia (1) Inle-tó (2) internet (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) ír kávé (1) iszapfortyogó (1) iszlám (1) Izland (1) jackfruit (1) japán konyha (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (2) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jemen (1) Jereván (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) jurta (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (3) Kampala (2) Kandovan (1) Kandy (1) Kappadókia (1) Karimszkij (1) karszt (1) Katmandu (1) Kaukázus (1) kávé (1) Kazbek (1) kefir (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) kígyópálinka (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) kínai konyha (1) Kiotó (1) Kipling (1) kirablás (1) Kőedény síkság (1) koldus (1) kölessör (1) kolostor (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) kumari (1) kumisz (1) kvász (1) labdapálya (1) Lalibela (1) lao-lao (1) Laosz (2) Las Vegas (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) lazac (1) La Paz (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Luang Prabang (1) Lyubov Orlova (1) madárpiac (1) magassági betegség (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) malária (1) Mali (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) maté (1) Matmata (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) mecset (1) medresze (1) Megváltó Krisztus (1) méhkasházak (1) Mekka (1) Mekong (1) Mekong-delta (1) Mesa Verde (2) Mesztia (1) méterrendszer (1) Mexikó (1) mezcal (1) Mianmar (1) MIG (1) Miss India (1) miszó (1) Mohamed (1) Moher sziklái (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) molokán (1) Monteverde (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nat (1) nene lúd (1) Nepál (1) newar (1) nikáb (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) nummulitesz (1) nyomtáv (1) Oahu (1) oázis (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) orangután (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) oroszlán (1) oroszlánfóka (1) ORWO (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) pálmabor (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) Pokhara (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) portré (1) Powell-tó (1) Practica (1) Protea (1) púpos bálna (1) Pyramiden (1) qat (1) rablás (1) Rafflesia (1) ramadan (2) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (2) Rio de Janeiro (1) rizs (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) Rusztaveli (1) ryokan (1) Saigon (1) Santa Fe (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) saslik (1) séga (1) Serengeti (1) Sevilla (1) Shackleton (1) Shibam (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) Siratófal (1) sivatagi rózsa (1) Siwa (1) skanzen (1) sombrero (1) Spitzbergák (3) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (4) szaké (2) szakura (1) szalmakalap (1) szamovár (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szárong (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (2) Szevan (1) szikh (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) Sztálin (1) sztúpa (2) szuahéli (1) szúnyog (1) szuvenír (2) talajfolyás (1) tamil (1) Tana-tó (2) Taos (1) Taos pueblo (1) tatami (1) tavaszi tekercs (1) Tbiliszi (1) tea (1) teázó (1) temetés (1) templom (1) tepui (1) tequila (1) természetfotó (1) tévé (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (2) toradzsa (2) tuareg (2) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) tűzhangya (1) Uganda (2) Új-Zéland (1) újgyarmatosítás (1) újság (1) uro (1) Ushuaia (1) úszó piac (2) Utah (1) utcagyerek (1) vályog (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vientiane (1) Vietnam (1) vietnami háború (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vízipipa (1) vudu (3) Vulcano (1) vulkán (1) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) White Sands (1) Yazd (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) Zenit (1) Zion (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

SÖR JÉGKOCKÁVAL - BEVEZETÉS MÁS VILÁGOKBA - 12/1. fejezet - Hol élünk?...avagy focimeccs a cölöpökön

2013.08.26. 16:30 Németh Géza

A lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket”

                                                                                                      (Márai Sándor)

Hol élünk?! Ugye, milyen gyakran használjuk ezt a kifejezést, és csak nagyon ritkán kérdő hangsúllyal. Most arra teszek kísérletet, hogy néhány példán keresztül bemutassam, milyen házakban, milyen lakókörnyezetben élünk mi – ők –, immár 7 milliárdan. Nem stílusokról, építészeti irányzatokról lesz szó, ezekhez nem is értek, hanem nagyon is hétköznapi dolgokról, melyek részben arra is választ kínálnak, hogyan élnek az emberek a világ legkülönbözőbb részein. Előrebocsátom, sajnos sokkal több szegénység, sőt nyomorúság sugárzik majd ezekből a leírásokból és képekből, s nem azért, mert a kunyhó, a bódéváros „jobban mutat”, mint egy gondozott környezetben épült polgárház. Az is kiderül majd, hogy többnyire csupán külső szemlélő voltam, lakásokba csak akkor jutottam be, ha hívtak, vagy ha a körülmények ezt megengedték. Senkinek a magánéletét nem akartam zavarni azzal, hogy idegenként bebocsátást kérjek az otthonukba.

    Kezdjük legalul, a föld alatt. Emberősünk több tízezer évvel ezelőtt fölfedezte magának a természetes sziklaüregeket, melyek menedéket nyújtottak neki. A Föld számos vidékén napjainkban is sokan laknak ilyen környezetben; átalakították, szükségleteiknek megfelelően formálták a természet kínálta lehetőségeket. Nem is túl régen, néhány évtizede, Magyarországon is léteztek barlanglakások, például a Dél-Dunántúl löszvidékein (Kínában manapság is több tízezren élnek löszbe vájt odúkban). Amikor Buda felszabadult a török alól, a város újjáépítéséhez felhasználták a mai Budafok területén található édesvízi mészkövet, melynek bányászai voltak az első ottani barlanglakók. Később a szőlőtermesztés kibontakozásával egyre több pincét vájtak, s ezeket is használták lakásként.

     A legismertebb „föld alatti városok”, ahová magyarok is eljutnak, alighanem a törökországi Kappadókiában vannak. Az Erçiyas-vulkán által kiszórt, helyenként több száz méter vastag tufaréteggé összeállt törmelékbe ugyanis nem csak az erózió vájt különös formákat, bár a vidék elsősorban varázslatos tájképi szépségéről ismert. A viszonylag könnyen faragható tufába már több ezer évvel ezelőtt is betelepedett az ember. Több ilyen várost is feltártak már, melyek egyenként ezreknek adhattak otthont. Ma sem tudják, hogy eredetileg kik és miért alakították ki ezeket a labirintusokat, melyek több szintben akár 100 méterrel a felszín alá is lenyúlnak. Kappadókia föld alatti élete ma is eleven. A táj formagazdagságában elmerülő szemlélő egyszer csak észreveszi, hogy a meredek tufafalakon megcsillan egy-egy ablak, ajtók nyílnak, mellettük házszámtábla, itt-ott villanydrót fut, a bádogkéményekből füst száll föl, a tenyérnyi parcellákon szőlő, dinnye, tök terem, és természetesen már ezekből az otthonokból sem hiányzik a tévé.  

11-1.jpg

                                                              Kappadókiai barlanglakások

 

    Kandovant egy német útifilmben fedeztem föl. Az Északnyugat-Iránban fekvő falucska még a helyi térképeken is csak nehezen található meg, Irán távolabbi vidékein nem is hallottak róla, de azért sikerült odajutnom. A tartományi fővárosból, Tabrizból közelíthető meg, busszal, taxival, aztán az út véget ér. Arrafelé a 3560 méter magas Sahand-vulkánból kiszóródott törmelék tömörödött össze tufává, s az erózió marta, cukorsüvegszerű tornyokba ott is beköltözött az ember. A helybeliek úgy tudják, jó 800 éve, a tatár invázió elől húzódtak be eleik a sziklák közé. Ahol a tornyok kicsinek bizonyultak megfelelő méretű lakás kialakításához, megtoldották téglával, közlekedni a meredek utcákon kívül létrán, fahídon is lehet. Villany minden lakásban van, sokan gáztűzhelyen főznek, és gyakori látvány a parabolaantenna is. Azt mondják, a lakások nyáron hűvösek, de télen sem hidegek. Nagy melegük azért nem lehet, mert még május közepén is láttam hófoltokat a környező hegyoldalakban. Ide terelik fel birkáikat, kecskéiket a falubeliek, ez megélhetésük fő forrása, no meg a helyben palackozott ásványvíz. Amikor ott jártam, hallottam, hogy szálloda is épül – kőbe faragva, természetesen –, mert bár Iránba nem özönlenek a külföldiek, Kandovanba szép számban érkeznek a turistabuszok.

11-2.jpg

                                 Az iráni Kandovanban a legtöbben ilyen, tufába vájt lakásokban élnek

 

Sok, Tunéziába látogató magyar keresi fel Matmatát az ország középső részén, a kősivatagban. Észak-Afrika egyik őslakó népe, a berber él arrafelé, a falu neve is egyik törzsükéből származik. A puha, agyagos kőzetbe 5–10 méter mély, és kb. ugyanilyen átmérőjű, függőleges falú „gödröket” vájtak, ez az udvar, innen nyílnak a lakóhelyiségek és a terménytárolók. A sivatag hősége elől menekültek az emberek a föld alá, s csakugyan, a szobák kellemesen hűvösek. Az udvarokba lejtaknán, vagy létrán lehet lejutni. A lakásokban, legalábbis az általam látottakban, gyanúsan nagy volt a rend, legföljebb egy asszony ücsörgött az árnyékban és kézi malommal őrölt valami gabonát. Aztán, amikor látta, hogy nem nagyon hullnak a dínárok, nem tekert tovább. Rossz nyelvek szerint, mihelyt a turisták eltakarodnak, a helybeliek beülnek dzsipjükbe és hazahajtanak Matmata felszín fölötti, teljesen normális házaiba. Egyébként ezen a vidéken forgatták a Csillagok háborúja egyes jeleneteit, s mi sem természetesebb, hogy már itt is van föld alatti szálloda.

11-3.jpg

                                                    Élet a föld alatt – Matmata, Tunézia

 

     Hasonló, „műbarlangokat” a szomszédos Líbiában is láthatunk, a fővárostól, Tripolitól úgy 50 kilométerre délre, Gharyan város környékén. Nagyon hasonlóak a tunéziaiakhoz, ami, persze, nem véletlen, hiszen ezeket is a berberek „építették”, és bár már itt sem laknak már, a turisták kedvéért, szépen kiglancolva, meghagyták a berendezett lakóhelyiségeket megtekintésre.

11-4.jpg

                                                           Földbe vájt ház Líbiában

 

Coober Pedy Ausztrália középső, sivatagos vidékén fekszik, ahol a felszínen az év nagy részében szinte elviselhetetlen a hőség. Ide az 1915-ben felfedezett opál vonzza az embereket. Az opálért, melyet homokkőrétegek rejtenek magukban, amúgy is ásni kellett úgy 10–15 métert, s a bányászok egy füst alatt lakásokat is kialakítottak. Ezek, illetve utódaik azonban ma már komfortos lakókörülményeket kínálnak, villannyal, telefonnal, vezetékes vízzel (a város csak 1985 óta kap vizet, artézi kútból), normális bútorzattal és kellemes mikroklímával. A felszín enyhén szólva rendezetlen; összevissza hányt kőhalmok, poros utcák, ronda bádogépületek, konténerek, töméntelen kocsma. Úgy négyezren laknak Coober Pedyben, mintegy negyven nemzet képviseletében, csaknem felük föld alatti lakásokban. Jómagam is a kőzetben kialakított ifjúsági szállóban húztam volna meg magam éjszakára, ha nem lett volna kétszer drágább a kegyetlenül meleg konténerházikóknál.

11-5.jpg

                                            Coober Pedy nem túl rendezett városképe

 

    Él egy népcsoport Nyugat-Afrikában, Maliban, a mintegy 130 kilométer hosszú, homokkőből álló Bandiagara-fennsík meredek fallal leszakadó lépcsőjének tövében. Ők a dogonok. Házaik ugyan vályogból, fából és kőből épülnek, de kapcsolatuk a sziklafallal mégis eleven. Ott állnak a tövében silószerű terménytárolóik, a falon gyűjtik a guanót, mellyel földjeiket trágyázzák, a mesterséges üregekben vannak kultikus helyeik, oda is temetkeznek. Így tettek őseik, a tellemek is, ez a népcsoport azonban jó ötszáz éve szinte nyomtalanul eltűnt e vidékről. Ők szinte biztosan lakták is a sziklaüregeket. Nagyon szegényes az élet errefelé, a hosszú hónapokig tartó száraz évszakban sokat nélkülöznek.

11-6.jpg

                                    Dogon falu Maliban, a sziklafal tövében

 

   Milyen különös, hogy sok ezer kilométerre innen, a mai Egyesült Államok délnyugati részén hasonló homokkőfalak tövében, sziklahajlatok alatt éltek falvaikban az anaszázi indiánok, akik – ugyancsak ismeretlen okokból – szintén elhagyták lakóhelyüket. Maradványaik láthatók a Mesa Verde vagy a Canyon de Chelly Nemzeti Parkban. 

11-7.jpg

                                      Régen elhagyott indián falu Amerikában (Mesa Verde) 

 

     A számunkra furcsa lakókörnyezetben élők láttán mi, akik hozzászoktunk a téglaházhoz vagy jobb híján a panelhez, mindig eltűnődünk, miért választották az emberek ezeket az életkörülményeket. A válasz egyszerűbb, mint hinnénk: azért, mert valamikor régen környezetük ezt kínálta mint legmegfelelőbbet, az utódok pedig hozzászoktak. Így aztán az is természetes, hogy ahol például a víz uralta a tájat, az ott letelepülők – sokszor kényszerből – ahhoz alkalmazkodtak.  

     Bizarr lakókörnyezetek azonban a fejlett világban is akadnak. Már első norvégiai utam során is feltűnt, hogy a meredek falú fjordok „partján” – azaz, dehogy a partján, hanem éppenséggel 500-600 méterrel a vízszint fölött, iszonyúan kitett sziklapárkányokon – is laknak. Arrafelé alighanem pórázon tartják a kisebb gyerekeket. Hogy az ott lakók miből és hogyan élnek, fogalmam sincs. Amikor Hawaii Nagy-szigetén az alig pár éves, mondhatni, friss lávamezőkön, közel a tengerparthoz, megpillantottam egy lakóházat, arra gondoltam, hogy csakis valami elmeháborodott – vagy legalábbis a hétköznapi valóságtól erősen elrugaszkodott – ember választhatta lakóhelyéül. Aztán feltűnt még néhány ház, sőt épülőfélben levőket is láttam. Ezek szerint nekik ebben nincs semmi különös. Igaz, hogy a legfrissebb lávafolyások már évek óta pár kilométerre innen érik el az óceánt, de hát mégis… Nem is szólva arról, hogy a közművesítés is roppant nehéz. Itt semmiféle vezetéket nem lehet a föld alá dugni.    

11-8.jpg

                            Lakóház Hawaiin, a csaknem friss lávafolyásokon

 

   Szerte a világon rengetegen élnek a vízen is. Ha az idegen Hongkong üzleti negyedének utcáit rója a legmodernebb felhőkarcolók árnyékában és a reklámtáblák erdejében, el sem tudja képzelni, hogy a városnak nevet adó sziget túlsó partján egészen más világot talál. Itt bújik meg egy öböl zugában Aberdeen. A „megbújik” persze túlzás, mert itt is emelkednek 20–30 emeletes lakóépületek, ám a város nem ettől érdekes. Az öböl vizén, melyen tutajokká áll össze a legváltozatosabb szemét, több száz bárka is ring. Ezek egy része naponta kifut a nyílt vizekre, lakói ugyanis halászok. Igen, lakói; ezeken a bárkákon ugyanis tényleg laknak. Hogy milyen körülmények között, legföljebb sejtem, ugyanis a bárkatest nagy része fedett. A nyitott taton főznek, ott játszanak a gyerekek, ott tisztítják a halászzsákmányt (no meg önmagukat is, műanyag vödörből), ugyanazzal a vízzel, melybe deszkából, bádogból összeeszkábált mellékhelyiségeik tartalma is távozik. A parthoz kikötve lényegesen jobb küllemű, többnyire sárkányfejdíszes bárkák ringanak, étterem üzemel bennük, s itt szolgálják föl azt a halat, rákot stb., melyeket a szomszédos bárkák fedélzetén tisztítanak meg, azzal a vízzel…

11-9.jpg

                                                    A hongkongi Aberdeen vízi városa

 

    Bárkavárost, vagy valami hasonlót még sokhelyütt látni Ázsiában. Bangkok Thonburi nevű városrészét csatornák (klongok) tucatjai hálózzák be, melyeken nemcsak közlekednek, hanem bárkákon, de főleg félig a parton, félig a vízben álló cölöpházakban laknak is. Jártam ott 1995-ben, majd 2010-ben is és a változás szemmel látható. A házak gondozottabbak, csinosabbak, a csatornák vize tisztább (legalábbis a lebegő szemét kevesebb).

    Vietnamban a Mekong-deltától a híres Halong-öbölig mindenütt találhatunk valóságos bárkavárosokat. A Mekong deltavidékén sok ezren laknak ilyen alkalmatosságokon, melyek egyúttal munka- és közlekedési eszközül is szolgálnak. Vannak, akik ilyen ócska, de azért motoros bárkákon szállítják a legkülönfélébb terményeket, vagy éppen a delta iszapját, ami valahol másutt termőtalajként hasznosul. A bárka-lét számukra olyan természetes, mint nekünk a ház. Ott szárítják a mosott ruhát, a taton pucolják a zöldséget, a halat, ott is főznek, nem egy csónakon láttam tévéantennát, az pedig, hogy cserépben virágokat is nevelgetnek, Kevin Costner Waterworld című filmjét juttatta az eszembe, ahogy a főhős egyetlen tő paradicsomot gondoz a maga hajóján. Hue kellős közepén, a csak nevében Illatos-folyó partján megszámlálhatatlan lakóbárka ring. Nem hinném, hogy túl gyakran útra kelnek velük, de talán ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy valamiféle fedél mégiscsak legyen a fejük felett. A Halong-öböl vízlakóinak házai nem ennyire mobilis alkotmányok, bár nyilván odébb vontathatók, ha a helyzet úgy kívánja. Ezek a házak szó szerint a vízen lebegnek, de azért rögzítve. Valamikor nyilván bambuszból készült a kicsiny, de azért határozottan ház formájú hajlékok „alapja”, manapság jobban kedvelik a kevésbé szép, ám nyilván hatékony műanyag hordókat, melyek lebegve tartják a házakat. Tulajdonosaik halászok vagy ráktenyésztéssel foglalkoznak. Evezős, vagy motoros csónakkal közlekednek vízi falvaik és a szárazföld között, bár a szárazföldre ritkán járnak ki, különösen az idősek és a gyerekek. Azt olvastam, hogy ilyenkor szabályosan szárazföldi betegséget kapnak, vagyis szédelegnek, akárcsak mi a hullámzó vizeken járó hajókon.  

11-10.jpg

                                                 Lebegő falu a vietnami Halong-öbölben

 

   Valóságos vízi város terpeszkedik a kambodzsai Tonlé Sap tó partján is, közel a világhírű Angkor romjaihoz. Azt mondják, az ott lakók nagy többsége vietnami. Részben cölöpházakban laknak, de igen sok ház – az előbb említettekhez hasonlóan – mozgatható. A Tonlé Sap egy folyón keresztül összeköttetésben áll a Mekonggal és a folyón – attól függően, hogy esős, vagy száraz évszak van – hol erre, hol meg amarra folyik a víz. A tó zsugorodása, illetve terjeszkedése szerint „vándorolnak” az úszó vagy lebegő házak és lakóik is.

     És még mindig víz! Egyedülálló lakhelyet teremtettek maguknak a perui uro indiánok a Titicaca-tóban. Ha Puno városából kihajózunk úgy 2–3 kilométert, rövidesen feltűnnek a partvidéken növő totoranádból készült mesterséges szigetek. Sekély vízen lebegnek, a legterjedelmesebb se nagyobb 300–400 négyzetméternél. Négy-öt, ugyancsak totoranádból épült kunyhó áll rajtuk. Lakóik halászatból élnek, no meg a turistáknak eladott csecsebecsékből, szőttesekből. Fő tevékenységük azonban a nádaratás, hiszen az alulról rothadó szigeteket folyamatosan fel kell tölteni. A nád zsenge részeit meg is eszik, szeszt főznek belőle, s ugyancsak totoranádból készítik csónakjaikat. A perui kormányzat, hogy megóvja e különleges kultúrát, némi segítséget nyújt az ott élőknek, látni például napelemtáblákat, s már azon se lepődnék meg, ha esténként itt is brazil szappanoperákat néznének. Az idegen bizonytalan léptekkel imbolyog a ruganyos „talajon”, ám látva a szülői felügyelet nélkül jövő-menő, játszadozó kicsiket, csakhamar rájön, nekik ez az otthonuk.

11-11.jpg

                                              Uro indiánok nádszigetei a Titicaca-tavon

 

    Vannak olyan közösségek, melyek nemcsak laknak, hanem szinte minden szükségeset el is készítenek, meg is termelnek vízre épült otthonaik körül – ugyancsak a vízen. A burmai Inle-tó igazi vízi világ. Az Inle Burma második legnagyobb tava, közel 900 méter magasan fekszik és 22 km hosszan húzódik a hegyek között, melyekből vizét is kapja. Amúgy igen sekély (2–3 méter), viszont van lefolyása, ezért édesvizű. Kereken 70 ezren élnek partvidékén, vagy magán a tavon, tucatnyi, cölöpökre épült vízi faluban. Burmában burjánzanak a népi mesterségek, a tavon és környékén meg különösképpen, hiszen népe szinte önellátó. Van itt jókora cölöpházban üzemelő kovácsműhely, szövőüzem, cigarettasodró manufaktúra és persze buddhista templom is. Sokan halásznak, s mivel nem mindenkinek futja motoros csónakra, hát eveznek. Itt az aprónép talán előbb tanul meg evezni és a vízen élni, mint járni. A vízen burjánzó vízijácint-telepeket előnyükre fordítják, ugyanis ezt is felhasználják az iszap és a bambusz mellett „lebegő kertjeik” kiépítéséhez. Itt terem a legtöbb paradicsom Burmában, de még számtalan egyéb zöldségféle is. Nagyrészt vízre települt a jókora piac is a tó déli harmadánál, ahol a helyi termékeken kívül iszonyatos mennyiségben árulják a szuvenírt is.  

11-12j.jpg

                                                  Vízi falu a burmai Inle-tavon

 

    Thaiföld déli részén, a divatos Phuket üdülőváros közelében a Phang Nga-öböl ezernyi karsztos mészkőszirttel tarkított vizén több cölöpfalu épült. A legnagyobb Ko Panyi (erről korábban már szóltam), melyre előszeretettel viszik a környéken nyaralókat, hogy a féltucatnyi hatalmas étteremben pokoli drágán magukba szívjanak némi egzotikumot. Kora délután, amikor a siserehad visszavonul a szárazföldi szállodák kényelmébe, a falu mintegy ezerfős népessége elkezdi élni normális életét. A férfiak halásznak, javítgatják a cölöpöket, az asszonyok boltba mennek, főznek, megetetik a tyúkokat, cserépbe ültetett növényeiket gondozzák, a gyerekek önfeledten játszanak, a nagyobbak egy fedett helyiségben vad futballcsatát vívnak. Reggelente a közeli szigetekről csónakokkal ide hordják a gyerekeket iskolába. Az áramot aggregátorok termelik, minden lakásban ott világít a tévéképernyő is. Aztán ha a müezzin imára szólít, mennek a mecsetbe, vagy csak ahol vannak, leborulnak Mekka felé imádkozni. A falulakók ugyanis muzulmán malájok, településük immár hétszáz éve létezik egy kúpkarszt tövében. Engem a frász tört ki, amint a keskeny, rozoga pallókon (ezek az utcák) közlekedtem, folyton az volt az érzésem, a következő pillanatban az egész alkotmány, úgy ahogy van, belenyeklik a sekély Andaman-tengerbe.  

11-13.jpg

                                                          A thaiföldi Ko Panyi falu, apálykor

 

        A malajziai malájok is erősen kötődnek a vízhez. Észak-Borneó népei vagy a tengerparton, vagy a nagy folyók mentén élnek, s nemcsak a falvak, hanem a városok lakói is. Sabah tartomány székhelyének, Kota Kinabalunak egy részét még a 19. század második felében a tengertől hódították el elgátolással, s néhány ilyen mesterséges lagúnában még ma is cölöpökre épült házak százai láthatók, ha ugyan ottjártam óta le nem rombolták őket. A vízi negyedtől karnyújtásnyira javában épül a 21. századi Malajzia, elegáns polgárházakkal, csupa üveg bankokkal, irodaházakkal. A várostól néhány kilométerre a tengerben, kis szigetekhez kapcsolódva több ezer Fülöp-szigeteki bevándorló él cölöpházakból álló falvakban. 

11-14.jpg

                                                          A borneói Kota Kinabalu vízi negyede

 

    A filippínóknak aligha idegen ez a környezet, hiszen hazájukban is számtalan ilyen falu van. Szinte minden tengerparti városban akad egy jól elkülönülő negyed, ahol ezrek élnek nádfonatos falú viskókban, nyomasztó szegénységben. Palawan sziget székhelyén, az egyébként aránylag tiszta és rendezett Puerto Princesa városközpontjától nem messze laktam, s ablakomból közvetlenül egy ilyen falura láttam. Amikor bemerészkedtem (a falu bejáratánál táblán feltüntették a falu pontos lélekszámát, korösszetételét, a lakók iskolai végzettségét, néhány egészségügyi adatot), jókedvű, barátságos emberek fogadtak, a gyerekek szinte ragaszkodtak hozzá, hogy lefényképezzem őket, legföljebb a nagyobb kamaszok vetettek oda gúnyosan néhány, az egykori amerikai jelenlétet idéző „köszöntést”.  

11-15.jpg

                                                                  Vízi falu a Fülöp-szigeteken

 

    Szintén cölöpökre épített „házakban”, palafitókban laknak az Orinoco-delta népei, a warao indiánok. Számukat 15–20 ezerre becsülik. Akadnak magányosak éppúgy, mint egész falut alkotó építmények. Oldaluk nincs, a tetejük pálmalevélből készül. A bútor fogalma itt ismeretlen, csupán a tartógerendák közé kifeszített függőágyakat látni. Az már a modern idők jele, hogy sokhelyütt látni műanyag edényeket, és a hagyományos, egyetlen fatörzsből kivájt kenut is felváltja itt-ott a motorcsónak.    

11-16.JPG

                                          Warao indiánok lakta palafito az Orinoco-deltában

 

     A nyugat-afrikai Benin partvidékén van a kontinens alighanem legnagyobb cölöpvárosa. A Nokwe-lagúnató partvidékén, főként Ganvié városában kereken 20 ezren élnek cölöpházakban. Keletkezése a 16-17. századra tehető, amikor a tofinu népcsoport erre a nehezen megközelíthető vidékre húzódott vissza a rabszolgavadász fon törzs tagjai elől. A fon harcosok vallása ugyanis tiltotta, hogy a vízre menjenek, úgyhogy az előlük menekülők itt biztonságban élhettek. Manapság a város már szoros kapcsolatban áll a szárazfölddel, bár gyakorlatilag mindenük van, még ha szegényes is: iskola, vízi piac, mecset, itt-ott még áram is. Lakói halászatból élnek, a zsákmánnyal kereskednek a partiakkal. (► folyt. köv.)

11-16a.jpg

                                                            Ganvié – vízi város a benini Nokwe-tavon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

komment

Címkék: uro dogon Kappadókia cölöpfalu Mesa Verde Inle-tó Tonlé Sap Halong-öböl Coober Pedy Kandovan Matmata

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr185478054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása