HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Albánia (1) Albuquerque (1) Aleppo (1) állatvásár (1) Altiplano (1) Amarula (1) Amundsen (1) anasazi (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Annapurna (1) Antarktisz (2) Antilop-kanyon (1) Ararát (1) Arches (1) árvíz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) Azori-szigetek (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) Bahariya (1) baleset (1) bálna (1) Bangkok (1) Barentsburg (1) Batumi (1) bazár (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) betegség (2) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) bolhapiac (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borneó (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Bryce (1) Buddha (1) buddhizmus (1) Budweiser (1) Buenos Aires (2) Burkina Faso (1) Burma (3) Bwindi (1) Cancún (1) Canyon de Chelly (1) Cao Dai (1) Capitol Reef (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (2) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Chitwan (1) citromos sör (1) cölöpfalu (1) Colorado (2) Coober Pedy (1) Copacabana (1) Corcovado (1) Córdoba (1) cseresznyevirágzás (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) datolya (1) Da Nang (1) delta (1) dia (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) dogon (2) durian (1) dzsambija (1) Dzselada pávián (1) Egyiptom (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) esőerdő (1) esti piac (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (2) etióp ábécé (1) Everest (1) evőpálcika (1) ezüstkard (1) fétis (1) fez (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) földrengés (1) fotózás (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Galápagos (1) garnélarák (1) Garni (1) gaviál (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Glen Canyon (1) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Grand Canyon (1) Gran Sabana (1) Greyhound (1) grizzly (1) Grönland (4) Grúzia (1) gurka (1) gyorsétterem (1) hacsapuri (1) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Halál-völgy (1) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) Halong-öböl (1) halottégetés (1) halpiac (2) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (3) hegyi gorilla (1) helikopter (1) Hilo (2) Himalája (1) Himedzsi (1) hindu (1) Hirosima (1) hőguta (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Hoover-gát (1) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) idegenvezető (1) időzóna (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) ima (1) Indonézia (1) Inle-tó (2) internet (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) ír kávé (1) iszapfortyogó (1) iszlám (1) Izland (1) jackfruit (1) japán konyha (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (2) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jemen (1) Jereván (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) jurta (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (3) Kampala (2) Kandovan (1) Kandy (1) Kappadókia (1) Karimszkij (1) karszt (1) Katmandu (1) Kaukázus (1) kávé (1) Kazbek (1) kefir (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) kígyópálinka (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) kínai konyha (1) Kiotó (1) Kipling (1) kirablás (1) Kőedény síkság (1) koldus (1) kölessör (1) kolostor (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) kumari (1) kumisz (1) kvász (1) labdapálya (1) Lalibela (1) lao-lao (1) Laosz (2) Las Vegas (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) lazac (1) La Paz (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Luang Prabang (1) Lyubov Orlova (1) madárpiac (1) magassági betegség (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) malária (1) Mali (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) maté (1) Matmata (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) mecset (1) medresze (1) Megváltó Krisztus (1) méhkasházak (1) Mekka (1) Mekong (1) Mekong-delta (1) Mesa Verde (2) Mesztia (1) méterrendszer (1) Mexikó (1) mezcal (1) Mianmar (1) MIG (1) Miss India (1) miszó (1) Mohamed (1) Moher sziklái (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) molokán (1) Monteverde (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nat (1) nene lúd (1) Nepál (1) newar (1) nikáb (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) nummulitesz (1) nyomtáv (1) Oahu (1) oázis (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) orangután (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) oroszlán (1) oroszlánfóka (1) ORWO (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) pálmabor (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) Pokhara (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) portré (1) Powell-tó (1) Practica (1) Protea (1) púpos bálna (1) Pyramiden (1) qat (1) rablás (1) Rafflesia (1) ramadan (2) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (2) Rio de Janeiro (1) rizs (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) Rusztaveli (1) ryokan (1) Saigon (1) Santa Fe (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) saslik (1) séga (1) Serengeti (1) Sevilla (1) Shackleton (1) Shibam (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) Siratófal (1) sivatagi rózsa (1) Siwa (1) skanzen (1) sombrero (1) Spitzbergák (3) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (4) szaké (2) szakura (1) szalmakalap (1) szamovár (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szárong (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (2) Szevan (1) szikh (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) Sztálin (1) sztúpa (2) szuahéli (1) szúnyog (1) szuvenír (2) talajfolyás (1) tamil (1) Tana-tó (2) Taos (1) Taos pueblo (1) tatami (1) tavaszi tekercs (1) Tbiliszi (1) tea (1) teázó (1) temetés (1) templom (1) tepui (1) tequila (1) természetfotó (1) tévé (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (2) toradzsa (2) tuareg (2) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) tűzhangya (1) Uganda (2) Új-Zéland (1) újgyarmatosítás (1) újság (1) uro (1) Ushuaia (1) úszó piac (2) Utah (1) utcagyerek (1) vályog (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vientiane (1) Vietnam (1) vietnami háború (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vízipipa (1) vudu (3) Vulcano (1) vulkán (1) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) White Sands (1) Yazd (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) Zenit (1) Zion (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

A VILÁG KÖZEPE - 4. fejezet - KUBA KEZDŐKNEK, 1. rész

2014.11.14. 15:30 Németh Géza

                          KUBA, 2007

Kubáról, azt hiszem, még azoknak is van valami elképzelésük, akik még a környékén sem jártak, és nem túlzottan érdekli őket ez a távoli karibi sziget. A hozzá kapcsolódó szavak, fogalmak, persze, jórészt sztereotípiák és mégis, ha felsorolunk néhányat, kiderül, hogy meglepően jól jellemzik az országot. Íme néhány: szivar, rum, cukornád, forradalom, Castro, Che Guevara, kommunizmus, rakétaválság, trópusi üdülőparadicsom, salsa, öreg amerikai autók, összetákolt vízi alkotmányokon Florida felé evickélő menekültek, s mindehhez ki-ki hozzáteheti, amit még itt-ott látott-olvasott-hallott róla. Egyszóval Kuba határozottan karakteres ország, legyen bármilyen is ez a karakter.

   Érkezésem napján nincs sok időm Havannára, késő délután szállunk le a főváros meglehetősen szerény, nem túl forgalmas repterén. Annyit azért elmondhatok, hogy nem volt még hely, ahol ilyen tüzetesen átnézték volna az útlevelemet. Az erre kiképzett elvtársnők és elvtársak gondosan szemmagasságba emelik az úti okmányokat, a benne levő képet kínos lassúsággal próbálják beazonosítani annak tulajdonosával, hosszasan adminisztrálnak, aztán végre mehetek. A városba bevezető taxiútról, a rozzant Ladából kitekintgetve, csak annyi emléket őrzök, hogy lenyűgözött a tömegközlekedési eszközök hihetetlen változatossága (és ez még semmi a későbbiekhez képest), ám egyáltalán nem lepett meg a forradalmat és Fidelt éltető feliratok és „freskók” tömege. A GAP (kanadai utazási iroda) csoportjával a Vedado nevű, a központhoz közeli városrész St. John’s nevű szállodájában kell találkoznom. Megjegyzem, e név sokkal jobban illene valami kórházhoz; külleme alapján ítélve még az „amerikai” időkben készülhetett, 14 emeletes, ronda, zöld monstrum, legfelső szintjén szűk keresztmetszetű kínálatot felvonultató bárral, és… Nem fogják elhinni. Amint a liftbe szállok, belibben két csuromvizes, egy szál törülközőbe csavarodott szőke tizenéves lány…, hát, úszómedence van a tetőn! Kicsi, többnyire zárva, úszni nem lehet benne, legföljebb pancsolni, de van. A kilátás pazar, már amennyire Havannában egyáltalán használható ez a szó. Az még rendben, hogy látszik a híres parti sétány, a Malecón, távolabb meg a Capitólio, csak hát, ami közte van… Förtelmesen lepusztult, penészes, rothadó-málló falú három-négyszintes házak, néhány „felhőkarcoló” (szintúgy az amerikai időkből), aztán a kubai televízió gigantikus tömbje. Ekkora székháza talán még a CNN-nek sincs. El nem tudom képzelni, hányan és miféle műsorokat gyártanak itt. Amúgy három program van, nagyjából afféle kínálattal, mint nálunk a hatvanas évek elején; Kuba gazdasági sikerei, termelési riportokkal, Amerika ostorozása, reklám nuku, vannak viszont szappanoperák. Amúgy szállodánkban fogható a CNN spanyol nyelvű adása és még néhány amerikai filmcsatorna is. Ha átnézek a másik oldalra, ott büszkélkedik tornyaival az 1930-ban épült neokoloniális stílusú Hotel Nacional. No, hát az meg lehet nézni (nem-vendégek is bemehetnek); egy letűnt kor arisztokratizmusa süt a falakból, az előcsarnok masszív bútorairól. Itt aligha lehet megúszni egy éjszakát párszáz dollár alatt.

2007_0325Kuba0291.jpg

                              Kilátás a szállodai szobámból 1.

2007_0325Kuba0228.jpg

                                     Kilátás a szállodai szobámból 2.

2007_0325Kuba0288.jpg

 

                                  Az a kolosszus a kubai tévé székháza

2007_0325Kuba0003.jpg

 

                                    A Hotel Nacional

   Vasárnap reggel, amikor útnak indulunk kelet felé és mikrobuszunk végigvágtat a fél városon, a kép még lehangolóbb. Üresek az utcák, az árkádos épületek földszintjén minden üzlet zárva, s látni engedik a lassú lepusztulást, melyre az állagmegóvás hiánya mellett a nedves trópusi klíma is alaposan rásegít. Utam végén, amikor két napot alaposabb szemlélődéssel tölthettem Havannában, a kép némileg árnyaltabb vált. Egyelőre Santa Clara felé tartunk, autópályán. Hogy mi a bánatnak kell Kubának egy jó 500 kilométer hosszú autópálya (helyi nevén autopista), föl nem érem ésszel. Befejezetlen le- és felhajtók jelzik, itt már jó ideje elfogyott a pénz, és ez az idő a szovjet gazdasági segítség elapadásának idejére tehető. Személykocsi elvétve (ellenben néha áthajt keresztben egy-két lovas kocsi), főleg teherautók róják a sivár környezetű aszfaltot. Dízelzabáló ZIL-ek, Kamazok a hajdan volt Szovjetunióból, de van bőven IFA is a szintúgy megboldogult NDK-ból. Az út mentén viszont csinos kis falatozók, pihenőhelyek is akadnak úgy 50 kilométerenként. Az italválaszték kifogástalan, üdítő és sör dögivel, étel már kevésbé. Többször kísérleteztünk a két hét során e büfékkel, melyeknek fő-, sőt egyetlen ételspecialitása a sajtos-sonkás szendvics, de úgy éljek, e három adalékanyagot egyikben sem sikerült maradéktalanul összehozni. Ha volt sajt (az többnyire volt), és kivételesen még sonkának csúfolt felvágott is, akkor a zsemle hiányzott.

     Santa Clara határában hatalmas emlékmű fogadja az érkezőt. Masszív talapzaton Che Guevara ércszobra géppisztollyal és a „Mindig a győzelemig!” felirattal. Az építmény a forradalmár mauzóleuma. 1997-ben kerültek ide az ő és tizenhét társa földi maradványai egy (titkos?) bolíviai tömegsírból. Che Guevaráról az utóbbi időkben szenvedélyes viták folytak a magyar sajtóban, melyeket – számomra érdektelen mivoltuk és a teljes valóság ismerete híján – eszem ágában sincs még tovább cifrázni. Egyet azért elmondok: amint azt szerte Latin-Amerikában tapasztaltam (elég sokfelé jártam), Che még ma is idol, a forradalmak jelképes és rendkívül népszerű, megbecsült alakja. Szóljon, aki még sosem látott Guevara-portrét plakáton, kávéscsészén, pólón! Ezek mind egy Alberto Korda nevű kubai fotós fényképe alapján készültek, fémből kirakott kontúrjai Havanna főterén is láthatóak úgy hat emeletet kitevő magasságban. Hogy aztán forradalmár volt vagy terrorista, azt hagyjuk a történészekre, bár azok se fognak e kérdésben kiegyezni, a politikusok meg pláne nem. Életét nagy vonalakban sokan ismerik. Argentínában született, Ernestónak keresztelték, orvosnak tanult, 1951-ben egy barátjával végigmotorozta fel Dél-Amerikát, később rövidebb-hosszabb ideig élt számos országban, míg végül 1955-ben Mexikóban megismerkedett Fidel Castróval. Így keveredett bele az 1956-ban kezdődött, majd 1959-ben győzelemmel zárult kubai forradalomba. Különféle funkciókat töltött be, miniszter is volt, ám külpolitikai irányultsága némileg eltért Castróétól, s bár nyíltan sosem konfrontálódtak, 1965-ben minden tisztségéről (és időközben elnyert kubai állampolgárságáról) lemondott és nekiindult a világnak, hogy „exportálja a forradalmat”. Így jutott el végül Bolíviába, ahol gerillaharcokat folytatott csapataival az Andokban. 1967-ben elfogták és kivégezték. S hogy mi az a Che? Argentínában ez afféle barátságos megszólítás, azt jelenti, „ember!”, vagy „hé!”.

2007_0325Kuba0005.jpg

                           Che Guevara emlékműve Santa Clara határában

   Története úgy kapcsolódik Santa Clarához, hogy 1959. december 29-én 17 emberével itt siklatott ki egy vonatszerelvényt, mely a kubai diktátor, Batista 400 katonáját és hadianyagot szállított. Ezt tartják a kubai forradalom döntő csatájának, mely csupán másfél óráig tartott. A vonat maradványait, valamint a kisiklatást intéző buldózert szabadtéri múzeumban állították ki, magunk is megszemléltük, mit mondjak, pokolian untam. Megjegyzem, ugyanígy unom minden hajdani csata színhelyét és az emlékükre kiállított kellékeket; mindenféle katonásdit utálok, még a múzeumokban látható régi puskákat, kardokat is.  

   Magánházaknál szállásolnak el bennünket, akárcsak a továbbiakban is, én a svájci Wernerrel, állandó szobatársammal egy idős asszony szintúgy koros dizájnú lakását fogom ki, egy echte szoci lakótelep szomszédságában. Szaratov márkájú, minimum harmincéves hűtőgép (de még működik!), igazi retro bútorok a 60-as évekből, valamint töméntelen művirág, fajansztárgy és hasonlók. Ez egyébként a legtöbb kubai lakásra jellemző, de az sem ritka, hogy a szokásos Castro-kép mellett lóg valami Krisztus-ábrázolás is. Santa Clara, eltekintve a lakótelep-borzalmaktól, koloniális város. (Utunk egyébként az iroda katalógusában a Cuba Colonial fedőnév alatt fut, magyarán a gyarmati kori városok meglátogatása végig, a természetből vajmi kevés jutott. Ha elmehettem volna nyugatra, a világ egyik leggyönyörűségesebb torony- és kúpkarsztvidékét csodálhattam volna meg, de arra már nem futotta az időmből.) A 200 ezres lakosú várost aránylag későn, az 1600-as évek végén alapították, ahhoz képest, hogy Kolumbusz már első útján, 1492. október 28-án partra szállt a sziget északkeleti részén, második útján pedig végighajózott a déli part mentén. Járt a mai Santa Clara közelében is, ahol akkoriban egy Cubanacan (vagy valami hasonló) nevű indián falucska állt, melyet a taino népcsoport tagjai laktak. Az ő nyelvükön e szó központi helyet jelent, ám hangzásából – így tartja a fáma – Kolumbusz úgy hitte, itt lehetett a mongol kán (Kubana kán?) főhadiszállása. A mai Santa Clara központja aránylag szépen kiglancolt, még a spanyol koloniális idők fénykorában emelt épületekkel körülvett főtér, ahol így vasárnap délután nagy a tömeg, vidáman korzóznak fiatalok, öregek, családok.

2007_0325Kuba0010.jpg

                            Santa Clara főtere

2007_0325Kuba0012.jpg

                               ... és egy kicsit kijjebb

     Egyik sarkon élő zene szól, sokan nem restek tüstént táncra perdülni az utca kellős közepén. Ebből az avatatlan szemlélő egyből azt a következtetést vonja le, hogy milyen életvidámak is ezek a kubaiak, hiába a diktatúra, a szegénység, az elszigeteltség, azért tudnak örülni az életnek. És az avatatlan szemlélődő most kivételesen nem téved. A kubaiak, minden nyomorúságuk, keservük dacára szemlátomást tényleg életvidámak és csakugyan tudnak örülni az életnek. Ha már ez adatott, legalább éljünk azzal, ami van. Persze, ha mindenki olyan jól érezné magát, akkor az elmúlt évtizedekben nem menekült volna több mint 2 millió kubai az Egyesült Államokba, további tíz- vagy százezrek Kanadába, Mexikóba, vagy ahová tudtak. S valószínűleg mennének többen is, ha tudnának.

2007_0325Kuba0013.jpg

                                        Látjátok, ilyen vígan élünk!

2007_0325Kuba0021.jpg

 

                                 Tánc az utcán

2007_0325Kuba0022.jpg

 

                                ... és a zenekar

2007_0325Kuba0016.jpg

 2007_0325Kuba0017.jpg

                                Változatok tömegközlekedésre

   Elhagyva a várost rövidesen megállunk egy kisebb településen, hogy az elmaradhatatlan szivarkészítő műhelyek egyikét megszemléljük. A szivarfüstöt ki nem állhatom, a bűzrudacskák készítése nem érdekel, csupán szemlélődöm az utcán. Egy boltban pazar, frissen sült kenyeret veszek, magában rágcsálom, úgy is jó. Még inkább ez, mint a majonézes szendvics (betét nélkül). Kétkerekű lovas kocsik csattognak a főutcán, valami megállóban tömeg várakozik. Begördül egy szürke, zárt szekrényű teherautó, első pillantásra rabszállítónak nézném, de nem: tömegközlekedés. A hátulján, kis vaslétrán lehet fölkapaszkodni az utastérbe, aki bírja, marja alapon, semmi „nők, idősek, kisgyerekesek előre”.

2007_0325Kuba0026.jpg

                           Majonézes kenyeret tessék!

2007_0325Kuba0025.jpg

 

                             Nem rabszállító, hanem busz

     Ebédidőhöz közeledvén megállunk a szelíd dombok között egy tanyánál, a csoport szokásos helyénél. Afféle háztáji gazdaság, meglehetősen elhanyagolt konyhakerttel, kötélen tartott disznóval, kapirgáló tyúkokkal, az eldzsungelesedő telken banáncserjék nőnek bele a világba. Itt fogunk ebédelni. A ház maga leginkább disznóólra emlékeztet, durván megmunkált deszkákból álló kéthelyiséges, bádogtetős építmény. A nappaliban viszont akkora (távol-keleti márkájú) színes, nagyképernyős (de még nem lapos) tévé, hogy csak ámulok. A nagypapa valami rajzfilmet néz unottan egyik unokával. Bárhová is vetődtünk, a hatalmas, modern tévék sehonnan sem hiányoztak. Hogy honnan, miből szerzik-veszik, fogalmam sincs, talán a floridai rokonok révén. A ház mögött félig szabadtéri konyha (csak teteje van), víz egy gumicsövön csordogál valahonnan a domboldalból, néhány rozoga padra ülve, ölünkbe vett tányérból eszünk: sovány, háztáji csirkék inas húsát a karibi konyha elmaradhatatlan kellékeivel, a fekete babbal és a rizzsel. Később egyik havannai étteremben e két köretfélét, mely szerte a karibi térségben valamikor a rabszolgák és a szegények mindennapi étele volt, így láttam az étlapon: „moros y cristianos”, vagyis mórok (fekete bab) és keresztények (fehér rizs). Az egészért valami 12 CUC-ot fizettünk, ami nem kevés, kubai viszonylatban meg egyenesen sok. Hogy mi az a CUC? Megtudhatják legközelebb, én mindenesetre elátkoztam csúnyán. Ha még nem említettem volna, én is kezdő vagyok Kubában. Nagyon kezdő. (folyt. köv., előző részek az ARCHÍVUMban)

2007_0325Kuba0027.jpg

                                    A tanya, ahol ebédeltünk

2007_0325Kuba0032.jpg

                                   Biodiverzitás

komment

Címkék: szivar Kuba Havanna Che Guevara

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr626896591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása