HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Albánia (1) Albuquerque (1) Aleppo (1) állatvásár (1) Altiplano (1) Amarula (1) Amundsen (1) anasazi (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Annapurna (1) Antarktisz (2) Antilop-kanyon (1) Ararát (1) Arches (1) árvíz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) Azori-szigetek (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) Bahariya (1) baleset (1) bálna (1) Bangkok (1) Barentsburg (1) Batumi (1) bazár (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) betegség (2) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) bolhapiac (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borneó (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Bryce (1) Buddha (1) buddhizmus (1) Budweiser (1) Buenos Aires (2) Burkina Faso (1) Burma (3) Bwindi (1) Cancún (1) Canyon de Chelly (1) Cao Dai (1) Capitol Reef (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (2) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Chitwan (1) citromos sör (1) cölöpfalu (1) Colorado (2) Coober Pedy (1) Copacabana (1) Corcovado (1) Córdoba (1) cseresznyevirágzás (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) datolya (1) Da Nang (1) delta (1) dia (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) dogon (2) durian (1) dzsambija (1) Dzselada pávián (1) Egyiptom (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) esőerdő (1) esti piac (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (2) etióp ábécé (1) Everest (1) evőpálcika (1) ezüstkard (1) fétis (1) fez (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) földrengés (1) fotózás (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Galápagos (1) garnélarák (1) Garni (1) gaviál (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Glen Canyon (1) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Grand Canyon (1) Gran Sabana (1) Greyhound (1) grizzly (1) Grönland (4) Grúzia (1) gurka (1) gyorsétterem (1) hacsapuri (1) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Halál-völgy (1) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) Halong-öböl (1) halottégetés (1) halpiac (2) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (3) hegyi gorilla (1) helikopter (1) Hilo (2) Himalája (1) Himedzsi (1) hindu (1) Hirosima (1) hőguta (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Hoover-gát (1) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) idegenvezető (1) időzóna (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) ima (1) Indonézia (1) Inle-tó (2) internet (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) ír kávé (1) iszapfortyogó (1) iszlám (1) Izland (1) jackfruit (1) japán konyha (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (2) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jemen (1) Jereván (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) jurta (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (3) Kampala (2) Kandovan (1) Kandy (1) Kappadókia (1) Karimszkij (1) karszt (1) Katmandu (1) Kaukázus (1) kávé (1) Kazbek (1) kefir (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) kígyópálinka (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) kínai konyha (1) Kiotó (1) Kipling (1) kirablás (1) Kőedény síkság (1) koldus (1) kölessör (1) kolostor (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) kumari (1) kumisz (1) kvász (1) labdapálya (1) Lalibela (1) lao-lao (1) Laosz (2) Las Vegas (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) lazac (1) La Paz (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Luang Prabang (1) Lyubov Orlova (1) madárpiac (1) magassági betegség (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) malária (1) Mali (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) maté (1) Matmata (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) mecset (1) medresze (1) Megváltó Krisztus (1) méhkasházak (1) Mekka (1) Mekong (1) Mekong-delta (1) Mesa Verde (2) Mesztia (1) méterrendszer (1) Mexikó (1) mezcal (1) Mianmar (1) MIG (1) Miss India (1) miszó (1) Mohamed (1) Moher sziklái (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) molokán (1) Monteverde (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nat (1) nene lúd (1) Nepál (1) newar (1) nikáb (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) nummulitesz (1) nyomtáv (1) Oahu (1) oázis (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) orangután (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) oroszlán (1) oroszlánfóka (1) ORWO (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) pálmabor (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) Pokhara (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) portré (1) Powell-tó (1) Practica (1) Protea (1) púpos bálna (1) Pyramiden (1) qat (1) rablás (1) Rafflesia (1) ramadan (2) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (2) Rio de Janeiro (1) rizs (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) Rusztaveli (1) ryokan (1) Saigon (1) Santa Fe (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) saslik (1) séga (1) Serengeti (1) Sevilla (1) Shackleton (1) Shibam (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) Siratófal (1) sivatagi rózsa (1) Siwa (1) skanzen (1) sombrero (1) Spitzbergák (3) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (4) szaké (2) szakura (1) szalmakalap (1) szamovár (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szárong (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (2) Szevan (1) szikh (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) Sztálin (1) sztúpa (2) szuahéli (1) szúnyog (1) szuvenír (2) talajfolyás (1) tamil (1) Tana-tó (2) Taos (1) Taos pueblo (1) tatami (1) tavaszi tekercs (1) Tbiliszi (1) tea (1) teázó (1) temetés (1) templom (1) tepui (1) tequila (1) természetfotó (1) tévé (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (2) toradzsa (2) tuareg (2) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) tűzhangya (1) Uganda (2) Új-Zéland (1) újgyarmatosítás (1) újság (1) uro (1) Ushuaia (1) úszó piac (2) Utah (1) utcagyerek (1) vályog (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vientiane (1) Vietnam (1) vietnami háború (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vízipipa (1) vudu (3) Vulcano (1) vulkán (1) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) White Sands (1) Yazd (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) Zenit (1) Zion (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

NYÁR A HIDEG PARTON - SPITZBERGÁK - 1. rész

2015.07.22. 18:05 Németh Géza

SPITZBERGÁK - 1994

 longyren.jpg

 

Azzal kezdődött, hogy egy június eleji napon, amikor a hőmérséklet már javában harminc fok fölé hágott és a pesti lányok felöltötték a lehető legkevesebbet takaró ruhadarabjaikat, elindultam meleg holmit vásárolni. Vastag zoknit, flanelinget még csak kaptam (bár az eladók kissé furcsán néztek rám), a hócsizma beszerzése azonban némi gondot okozott. Épeszű cipőboltos ugyanis nyáron nem tart hócsizmát raktáron.

A dolog természetesen kissé korábban kezdődött. 1993 vége felé a Kosmos című német folyóiratban találtam egy cikket a Spitzbergákról. Akkor ugrott ki a szívem először a helyéből. Amit sok évvel ezelőtt mint úti célt megálmodtam magamnak – Izland, Grand Canyon, Új-Zéland, Hawaii, Kelet-Afrika – már megvolt. A Spitzbergák az a hely, amelyről még álmodoznom sem volt szabad, hiszen az nem egyszerűen észak, hanem Az Észak: a sarkvidék maga. Hogy én mint sarkutazó? Na ne! Tudtam, hogy pár éve két magyar hegymászó expedíció és néhány kóbor madarász is járt ott, de máig az egyetlen magyar geográfus, aki megfordult a Spitzbergákon, Cholnoky Jenő volt még 1910-ben. És magyar újságíró még egy sem.

       A cikk végén túrajavaslatok is szerepeltek, névvel, címmel, árakkal. Ekkor ugrott ki a szívem másodszor. Hiszen ez még – nekem is! – megfizethető. El lehetett kezdeni az álmodozást.

     Belátom, sokan vannak, akiket egy ilyen utazás nem hozna lázba, még az is valószínű, hogy a legtöbben azt sem tudják, mik is azok a Spitzbergák. Sose röstelljék, nem szerepel a középiskolás földrajzanyagban és a világtérképen is – a vetület torzítása miatt – csak egy elnyújtott paca, jóval túl a lakott világ határán. Levél ment, prospektusok jöttek, pénz átutalódott (hajaj, nem is olyan könnyen megfizethető!), repülőjegy, részletes program, felkészülési útmutató jött. A Spitzbergákra ugyanis nem lehet csak úgy nekiindulni. Mindenekelőtt tisztában kell lenni például azzal, hogy ezen az arktikus szigetcsoporton nyáron is meglehetősen hideg van, goromba szelek fújnak, olvadékvíztől nedvedzik a tundra, nincs út, híd, ösvény, sátor lesz a lakásunk, azt esszük, amit főzünk magunknak, a tusolás, a melegedés luxusát két hétre a gondolatainkból is száműzni kell. És ez még semmi. A többit majd menet közben megtudják.

   Nagy magasságokba készülve a hegymászók először akklimatizálódni szoktak, ahogy ők mondják, megvárják, míg beindul a szervezetük. Nos, némiképp hasonlóan indítottam be a magam szervezetét is, csak nem föl, hanem észak felé, merthogy a menetrend jóvoltából két napot kellett eltöltenem jóval túl a sarkkörön az észak-norvégiai Tromsőben. Szinte biztosra vettem, hogy útközben valahol lemarad a hátizsákom, mert a koppenhágai és az oslói átszállás idejét kissé szűkre méretezte az egyébként kitűnő Skandináv Légitársaság, a SAS. (Nem győzhetem eleget dicsérni őket, olyan szép kedvezménnyel járultak hozzá totális anyagi lemerülésem megelőzéséhez.) Így is lett, csomag sehol. Bíztam a SAS-ban (nem hiába, másnap reggel meg is jött a cucc), de a játék kedvéért elkezdtem kalkulálni, mire futná az örökre elszállt motyóért járó kártérítésből és arra a rettenetes eredményre jutottam, hogy a norvég árszínvonalat tekintve nem sokra.

   Akklimatizálódásra alkalmasabb helyet Tromsőnél keresve sem találhattam volna. Hófoltos hegyek derékig felhőben, eső, borongás, 12-13 fok, no és örök világosság, ahogy északon ilyentájt szokás. Már előre utáltam a Spitzbergákat.

tromso.jpg

                       Tromsö jó időben akár kellemes is lehetne ..., de nem volt jó idő

   Éjfél után negyed egykor indul a Tromsö–Longyearbyen járat, egyenest szembe a vakító napsütéssel, melytől napokra kénytelen vagyok búcsút venni, midőn gépünk a hófoltos, fagy és jég kínozta hegyek között a felhők alá süpped az Isfjord zajló jégtől tarka vize fölé. Fogadásunkra kivonult az Andreas Umbreit Tours teljes személyi állománya, leendő túravezetőink főnököstől. Utóbbi eredetileg agrármérnök volt Münchenben, de egy nyári, Spitzbergákon tett látogatása során úgy megcsapta az Arktisz füstje (képzavar, Moldova után szabadon), hogy utazási irodát alapított, s évek óta minden nyarat itt tölt.

leszallasisfjord.jpg

                             Leszállás előtt  - alant az Isfjord

   Összeáll kis csapatunk is. Steve (hivatásos fotós) a skóciai Invernessből, Helmut (földrajztanár) valahonnan Németországból és Friedrich (mint maga mondja, paraszt) az "Ehemalige DDR"-ből. Az út egy részét velünk tette meg egy ötfős svájci csapat is, ők azonban valamiféle "de lux" túrára fizettek be, mert míg mi teljes menetfelszereléssel kutyagoltunk árkon-bokron át (ezt hívják trekkingnek), ők Longyearbyenben, a hoteljükben melegedtek.

         Az ám, Longyearbyen! Első éjszakánk, rögvest a megérkezés után a főváros repülőterétől kb. 150 méterre fekvő kempingben telik. A nagy forgalom nemigen veri fel álmukból az alvókat, hiszen hetente csupán négy gép jár Tromsö, illetve egy közvetlenül Oslo és a szigetcsoport között. Meg kell jegyeznem, az éjszakát mint olyat nyáron errefelé kizárólag az óra jelzi, hiszen ezen a szélességen (78. fok) a Nap április 21. és augusztus 21. közt egyáltalán nem bukik a horizont alá. Meg lehet szokni. Első szippantásra meglepően meleg van, eszembe se jut fázni a sátorban, hálózsákban. A kemping társalgója, ahol reggelinket elköltjük, pokoli melegnek tűnik. Szépen megtanuljuk, hogy a Spitzbergákon, ha az ember belép egy épületbe, a bejáratnál leveszi a lábbelijét. Reggeli – mint az elkövetkező két hétben mindennap – kávé, tea, müzli (Andreasnak sikerült beszereznie a világ legpocsékabb, legízetlenebb, de valószínűleg legolcsóbb müzlijét), kétszersült, margarin, dzsem, méz, tej (por).

     Laza városnézés. Igazából sajnálom a helyet ennek ecsetelésére, mert hát mi látnivaló lehet egy ezer lakosú sarkvidéki városban... Hát, éppen ez az, csak tudják meg! Kezdjük mindjárt a repülőtérnél. Az épület előtt egy tábla a legkülönbözőbb irányban mutatja, mi merre és milyen messze van. Például az Északi-sark 1305 kilométerre. No lám! És még megyünk hozzá közelebb is. Aztán egy közlekedési tábla, hogy "Óvakodj a jegesmedvétől!" Ilyesmi se sok helyen van a világon. A közelben hőerőmű, ez látja el energiával a várost, a hőerőművet pedig egy szénbánya, meg a drótkötélpályákon közlekedő csillék. Nem sokkal mögötte a kormányzó, a sysselmann háza. Nem éppen palota, de jóval tágasabbnak tűnik a többinél. Ez a többi pár száz, pirosra, sárgára, zöldre, kékre festett faház. Víz- és szennyvízvezetékeik alacsony bakokon és földfelszín felett futnak jól szigetelve. A télen csonttá fagyó, nyáron tocsogóssá fölengedő talajba hiába is ágyaznák, egykettőre tönkremennének. Itt már az is komoly gondot jelentett, hogyan építsenek az időjárási viszonyoknak megfelelő, nagy gépek fogadására is alkalmas repülőtéri kifutópályát. Van azután egy templom (a maga nemében a legészakibb a világon), kórház, óvoda, iskola, posta, bank, szupermarket, éttermek, hotel, ajándékboltok, és – most tessék megkapaszkodni – sétálóutca, igaz, mindössze 50 méter hosszú. Longyearbyenben még aszfaltozott utak is vannak, melyeken legalább háromszáz autó fut. A fő közlekedési eszköz persze a motoros szán, melyek most mint partra vetett halak, a puszta kövön várják, hogy az általában szeptember elején beköszöntő havazással szolgálatba lépjenek. Van futballpálya, igaz, kispályás.

reptertabla.jpg

                                  Mi mennyi?

longyearbyen1.jpg

                                      Longyearbyen nem egy világváros...

longyren.jpg

                                       ...de hol másutt legel rénszarvas a lakóházak előtt

longyaerbyen2.jpg

 

                                               A város peremén

 Múzeumlátogatás. Benn fotók, térképek, ásvány- és kőzetminták, baromi drága könyvek a Spitzbergák természetrajzáról, meg a sarkkutatás néhány tárgyi emléke. Kívül egy elárvult vasszán ácsorog. Mesélik, pár éve egy spanyol expedíció Longyearbyenből indulva motorkerékpárokkal és az utánuk kötött szánkókkal akarta elérni az Északi-sarkot az Arktiszt befagyott jegén át. Mintegy 150 métert tettek meg a kempingtől, amikor úgy döntöttek, hogy inkább mégsem folytatják az utat.

   Ideje megvilágítanom, hogyan is kerül ide ez az öszvér városnév. Byen norvégul várost jelent, a long year pedig angolul ugyebár annyit tesz, hosszú év, ám a település nevének a szavak eredeti értelméhez semmi köze. Tulajdonképpen hívhatnák akár Kovácsnak is. John Munro Longyear volt a neve annak az amerikai üzletembernek, aki 1901 és 1905 között szenet kutatott és talált a mai település közelében. Addig azonban történt egy s más.

     Hogy ember mikor lépett először erre a kietlen földre, nem tudni pontosan. Őslakói biztosan nem voltak. Első említését egy 1194-es keltezésű izlandi sagában találjuk Svalbard néven, ami hideg partot jelent. A vikingek azonban nem hoztak létre állandó telepeket, s ittjártukra sincs semmi bizonyíték, hacsak az nem, hogy az izlandi sagák a tapasztalatok szerint nagyon megbízható történelmi források. Így felfedezőként azt a holland tengerészt, Willem Barentset tisztelheti az utókor, aki 1596-ban az Északkeleti-átjárót keresve (magyarán Kínába akart eljutni a szerencsétlen a Jeges-tengeren át), de nem találva kikötött a nyugati partokon és a látvány alapján a Csúcsos hegyeknek, hollandul "Spitsbergen"-nek nevezte el. A norvégok, akik 1920-ban váltak a szigetcsoport birtokosaivá, az ősi múltat felelevenítve ismét Svalbardnak hívják. Megjegyzendő, hogy a két név nem egészen azonos területeket fed. A Spitzbergák körébe tartozik a fősziget (Spitsbergen), Nordaustlandet, Edgeöya (öya norvégul szigetet jelent), Barentsöya, Prins-Karls-Forland, míg a Svalbard ezeken kívül magában foglalja Kvitöyát (Fehér-sz.), a Kong-Karls-Landot, Hopent és Björnöyát (Medve-sz.). Összterülete kereken 63 ezer km2 (nagyjából akkora, mint Hollandia és Belgium együttesen), ennek kétharmadát jég borítja. Lakóinak száma kb. 3000, ebből 1000 norvég, a többi orosz, pontosabban poszt-szovjet állampolgár. Négy állandó települése van, a főváros, Longyearbyen, egy Ny Alesund nevű, kutatók által lakott falucska, valamint a két orosz bányászváros, Barentsburg és Pyramiden.

     Az 1600-as évek elejétől mind több hajó kereste fel a Spitzbergákat, elsősorban angolok és hollandok, hogy bálnára, rozmárra, fókára vadásszanak. A hollandok a kicsiny Amsterdam-szigeten bálnafeldolgozó telepet hoztak létre Smeerenburg (kb. Bálnazsír-város) néven. (1980-ban egy holland régészexpedíció kiásta a település maradványait és becsléseik szerint a falucskának mintegy száz lakója lehetett.)

     A bálnamészárlás korszaka nagyjából a 18. századra lezárult, jöttek a prémvadászok. Időközben, még 1630-ban angol vadászok elsőként teleltek át a Spitzbergákon, majd megjelentek a norvégok, az oroszok, a svédek. A múlt század derekától megkezdődött a versengés az Északi-sark meghódításáért, melyben a Spitzbergák sok sarkutazó számára a kiinduló állomás szerepét töltötte be, hiszen nyáron jégmentes partvidéke könnyen megközelíthető volt. Próbálkoztak hajóval, léghajón, szánon, de végül is Peary nem innen, hanem Észak-Kanada felől érte el a pólust. A Spitzbergákról indult útnak az 1926-ban a Norge névre keresztelt kormányozható léghajó Amundsennel a fedélzetén, hogy átrepüljön a sark fölött, ám az amerikai Byrd léghajója három nappal megelőzte. Később a Norge tett még egy utat az olasz Nobile ezredes irányításával, ám a léghajó gondolája leszakadt és a legénységet (melynek repülőgépes keresése során Amundsen életét vesztette) egy orosz hajó, a Kraszin mentette meg.

     Az évek során a Spitzbergák a tudományos kutatás színterévé is vált. Egyre részletesebb térképek készültek, meteorológiai állomások létesültek, a geológiai kutatások jelentős szénvagyon felfedezéséhez vezettek. A norvégok 1948-ban hozták létre a Norsk Polarinstitutt nevű kutatóintézetet, melynek a Spitzbergákon két kutatóállomása működik, Longyearbyenben, illetve Ny Alesundban.

       Andreas bemelegítő túrára vezényli a csapatot, melynek keretében meg kell másznunk a város fölé tornyosuló egykori gleccservölgy 480 méteres gerincben végződő falát. Rákezd az eső. Az én fogalomtáramban létezik egy külön kategória, a norvég típusú eső. Nem nagyon kellemetlen, a csöpörészésnél kissé sűrűbb, néha el is áll, mindenesetre ronggyá ázni nem lehet tőle. Úgy 50 fokos emelkedőn kell fölkaptatnunk és az elkövetkező négy-öt órában rögtön megismerkedhetünk a Spitzergákon előforduló összes terepviszonnyal. Van először is a kőtenger, a moréna, a köves tundra, a mohás tundra, a latyakos tundra, a szittyós tundra, láp, sár, friss hó, firnhó, gleccserjég stb. A hócsizmám szinte azon melegében átázik (nyilván nem rendeltetésszerűen használtam), úgyhogy a túra végére, mire a Huset nevű fogadóba érünk, már csavarni lehet a zoknimból a vizet. Normális körülmények közt az ember ilyenkor 38 fokos lázzal ágynak dől, telefúj pár száz papír zsebkendőt... de hát hol itt az ágy? Lehet vagy négy-öt fok, a sátorban mondjuk hat. Nagyjából ilyen hőmérsékleti viszonyok jellemezték a teljes két hetet. Mondhatom, szolid náthától eltekintve az egész társaság betegség nélkül kihúzta. Itthon, télvíz idején az ember állandóan ki-be mászkál melegből hidegbe, persze, hogy megfázik. Itt a szervezet tökéletesen megszokja, hogy éjjel-nappal ugyanazon a hőmérsékleten kell működnie.

         A Spitzbergák éghajlata korántsem olyan goromba, mint földrajzi helyzete alapján képzelnénk. Először is, nem árt tisztázni, hol vonjuk meg az Északi-sarkvidék, vagyis az Arktisz határát. Tágabb értelemben ide tartoznak mindazok a szárazföldi területek, amelyekre a magasabb rendű növények (fák, bokrok) nélküli tundravegetáció jellemző, valamint az ebből az övezetből délre "kilógó", jéggel borított vidékek, mint pl. Grönland. Szűkebben a "Magas-Arktisz" határát a tengeri jégtakaró legnagyobb átlagos nyári kiterjedése alapján húzhatjuk meg. Ezek szerint a Spitzbergák – minthogy e határ (első térképünkön szaggatott vonallal jelöltük) éppen a szigetcsoport északi részén húzódik – gyakorlatilag arktikus vidéknek tekinthető. Az év nagyobbik részében, nagyjából októbertől május elejéig a szigetcsoportot körülzárja a befagyó Barents-tenger, ilyenkor vízen megközelíthetetlen. A Spitzbergák azonban a Golf-áramlás egy oldalágának, a Norvég-áramlásnak köszönhetően jóval enyhébb klímát élvez, mint a hasonló szélességen fekvő egyéb arktikus területek. A leghidegebb hónapok, a január–március középhőmérséklete pl. 20 fokkal magasabb, mint az ugyanazon a szélességen levő észak-kanadai szigeteké, a legmelegebb nyári hónapé, a júliusé azonban csak 1-3 fokkal magasabb azokénál. Mindemellett az időjárás elég változékony. Nyáron mértek már húsz fok körüli hőmérsékletet is, de az északi vagy keleti szelek nyár derekán is behozhatják a mínuszokat.  

spitz1.jpg

spizt2.jpg

                                Ha valaki nem tudná, itt van a Spitzbergák

 Csapadék szempontjából a Spitzbergák szinte sivatagnak tekinthető. Longyearbyen évi átlaga csupán 180 mm, a nyugati partvidék viszont ennek a kétszeresét kapja. A fősziget északi részén a klimatikus hóhatár 800 méteres tszf. magasságban húzódik, no nem azért, mert olyan meleg van, hanem mert olyan kevés hó hull.

(folyt. köv.)

Ez  egy fejezet első része a 2001-ben megjelent Utas és Világ c. könyvemből

Ha érdekel az Északi-sarkvidék, nézz be Grönlandra is (de van Antarktisz is!)

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/04/09/a_vilag_kozepe_8_fejezet_nyaraljon_a_napfenyes_gronlandi_rivieran-_1_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/04/17/a_vilag_kozepe_8_fejezet_nyaraljon_a_napfenyes_gronlandi_rivieran_2_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/05/03/a_vilag_kozepe_8_fejezet_nyaraljon_a_napfenyes_gronlandi_rivieran_3_befejezo_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

 

komment

Címkék: rénszarvas Longyearbyen Spitzbergák Amundsen Svalbard

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr937647746

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása