HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Albánia (1) Albuquerque (1) Aleppo (1) állatvásár (1) Altiplano (1) Amarula (1) Amundsen (1) anasazi (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Annapurna (1) Antarktisz (2) Antilop-kanyon (1) Ararát (1) Arches (1) árvíz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) Azori-szigetek (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) Bahariya (1) baleset (1) bálna (1) Bangkok (1) Barentsburg (1) Batumi (1) bazár (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) betegség (2) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) bolhapiac (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borneó (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Bryce (1) Buddha (1) buddhizmus (1) Budweiser (1) Buenos Aires (2) Burkina Faso (1) Burma (3) Bwindi (1) Cancún (1) Canyon de Chelly (1) Cao Dai (1) Capitol Reef (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (2) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Chitwan (1) citromos sör (1) cölöpfalu (1) Colorado (2) Coober Pedy (1) Copacabana (1) Corcovado (1) Córdoba (1) cseresznyevirágzás (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) datolya (1) Da Nang (1) delta (1) dia (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) dogon (2) durian (1) dzsambija (1) Dzselada pávián (1) Egyiptom (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) esőerdő (1) esti piac (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (2) etióp ábécé (1) Everest (1) evőpálcika (1) ezüstkard (1) fétis (1) fez (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) földrengés (1) fotózás (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Galápagos (1) garnélarák (1) Garni (1) gaviál (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Glen Canyon (1) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Grand Canyon (1) Gran Sabana (1) Greyhound (1) grizzly (1) Grönland (4) Grúzia (1) gurka (1) gyorsétterem (1) hacsapuri (1) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Halál-völgy (1) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) Halong-öböl (1) halottégetés (1) halpiac (2) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (3) hegyi gorilla (1) helikopter (1) Hilo (2) Himalája (1) Himedzsi (1) hindu (1) Hirosima (1) hőguta (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Hoover-gát (1) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) idegenvezető (1) időzóna (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) ima (1) Indonézia (1) Inle-tó (2) internet (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) ír kávé (1) iszapfortyogó (1) iszlám (1) Izland (1) jackfruit (1) japán konyha (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (2) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jemen (1) Jereván (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) jurta (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (3) Kampala (2) Kandovan (1) Kandy (1) Kappadókia (1) Karimszkij (1) karszt (1) Katmandu (1) Kaukázus (1) kávé (1) Kazbek (1) kefir (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) kígyópálinka (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) kínai konyha (1) Kiotó (1) Kipling (1) kirablás (1) Kőedény síkság (1) koldus (1) kölessör (1) kolostor (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) kumari (1) kumisz (1) kvász (1) labdapálya (1) Lalibela (1) lao-lao (1) Laosz (2) Las Vegas (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) lazac (1) La Paz (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Luang Prabang (1) Lyubov Orlova (1) madárpiac (1) magassági betegség (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) malária (1) Mali (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) maté (1) Matmata (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) mecset (1) medresze (1) Megváltó Krisztus (1) méhkasházak (1) Mekka (1) Mekong (1) Mekong-delta (1) Mesa Verde (2) Mesztia (1) méterrendszer (1) Mexikó (1) mezcal (1) Mianmar (1) MIG (1) Miss India (1) miszó (1) Mohamed (1) Moher sziklái (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) molokán (1) Monteverde (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nat (1) nene lúd (1) Nepál (1) newar (1) nikáb (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) nummulitesz (1) nyomtáv (1) Oahu (1) oázis (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) orangután (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) oroszlán (1) oroszlánfóka (1) ORWO (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) pálmabor (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) Pokhara (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) portré (1) Powell-tó (1) Practica (1) Protea (1) púpos bálna (1) Pyramiden (1) qat (1) rablás (1) Rafflesia (1) ramadan (2) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (2) Rio de Janeiro (1) rizs (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) Rusztaveli (1) ryokan (1) Saigon (1) Santa Fe (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) saslik (1) séga (1) Serengeti (1) Sevilla (1) Shackleton (1) Shibam (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) Siratófal (1) sivatagi rózsa (1) Siwa (1) skanzen (1) sombrero (1) Spitzbergák (3) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (4) szaké (2) szakura (1) szalmakalap (1) szamovár (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szárong (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (2) Szevan (1) szikh (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) Sztálin (1) sztúpa (2) szuahéli (1) szúnyog (1) szuvenír (2) talajfolyás (1) tamil (1) Tana-tó (2) Taos (1) Taos pueblo (1) tatami (1) tavaszi tekercs (1) Tbiliszi (1) tea (1) teázó (1) temetés (1) templom (1) tepui (1) tequila (1) természetfotó (1) tévé (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (2) toradzsa (2) tuareg (2) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) tűzhangya (1) Uganda (2) Új-Zéland (1) újgyarmatosítás (1) újság (1) uro (1) Ushuaia (1) úszó piac (2) Utah (1) utcagyerek (1) vályog (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vientiane (1) Vietnam (1) vietnami háború (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vízipipa (1) vudu (3) Vulcano (1) vulkán (1) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) White Sands (1) Yazd (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) Zenit (1) Zion (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

SÖR JÉGKOCKÁVAL - BEVEZETÉS MÁS VILÁGOKBA - 4/1 rész - A királynő meg a kacsacsőrű emlős, avagy zöld gomb-Pin-kód-zöld gomb

2013.06.19. 15:10 Németh Géza

A föníciaiak találták fel a pénzt – de miért ilyen keveset?”

(Johann Nestroy)

 

Idegenbe érkezvén mi egyéb is lehetne az első teendőink egyike, mint a pénzváltás. Persze, könnyű manapság, hiszen Budapesten a belvárosban szinte bármelyik utcasarkon megvehetjük azt a pár száz eurót, dollárt, kinek mire van szüksége.  Ám nem volt ez mindig így. Ma is őrzöm – már csak a nosztalgia kedvéért – egykori valutalapomat (erről már volt szó), melyre annak idején a Hivatal rávezette, mennyi külföldi fizetőeszközt vásárolt a tulajdonosa. Utoljára 1995 decemberében használtam, aztán hálistenek kimúlt. Ha idehaza nem sikerül hozzájutnunk a célország valutájához, érkezéskor azonmód bajba kerülhetünk. Ez történt velünk hajdan (1989-ben) a tel-avivi repülőtéren, ahol kocsit akartunk bérelni – éjjel háromkor. A féltucatnyi autókölcsönző közül csupán egy tartott nyitva. Nekem csak dollárom, barátomnak csak osztrák schillingje volt; önmagában egyik sem elegendő mennyiségben ahhoz, hogy a bérleti díjat, valamint a magas biztosítást és letétet kifizessük. Az alkalmazott hölgy azt tanácsolta, az egyik pénznemet váltsuk át sékelre, azt meg vissza a másikra, akkor fizethetünk. Ügyes (mondaná Kohn bácsi), tudniillik az átváltáson csak veszíteni lehet, és mint tudjuk, sosem a bank veszít. Hogy miért nem fizettük az egészet sékelben? Mert – úgy tűnt – nem lehetett. Nem tudom, mivel lágyítottuk meg az ifjú hölgy szívét, talán a szép szemünkkel, de némi rábeszélés után belement a számunkra kedvező változatba.

   Albán lekhez nemcsak itthon, hanem magában Albániában sem volt könnyű hozzájutni (1994-ben). Bement az ember a határvároska egyetlen bankjába, ahol a tisztviselő közölte, ők pénzváltással nem foglalkoznak, ellenben ha kimegyünk a piacra... Hát csakugyan, ott álltak szépen sorban a maszek bankárok, kötegnyi lóvéval, zsebszámológéppel, és a feltűnés legkisebb leplezése nélkül, a rendőrök szeme láttára váltottak. Dollárra utaztak, a német márkát fitymálták. A kapott bankók erős amortizálódás jeleit mutatták, fakultan, szakadtan, szigetelőszalaggal restaurálva, de amelyikről még felismerhető volt, hogy valaha pénzként funkcionált, mindenütt elfogadták.

03-1.jpg

  Ilyen az albán lek, új állapotában

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    Indiában (1996-ban) a váltáskor kötegben kaptuk a rúpiát, bankilag fémkapoccsal összefűzve. Arra azonban gondosan ügyeltek, hogy a bankjegyeknek mindig ugyanazon felét kapcsozzák össze, így aztán ott olyan lyukasak voltak, mint a szita. Azóta, úgy látszik, rájöttek, hogy nem feltétlenül érdemes idő előtt hazavágni a papírpénzt, mert amikor legutóbb futólag Indiában jártam, lyukaknak már nyomát sem láttam. 

    Érdemes tájékozódnunk, hol és mikor váltsuk pénzünket helyi valutára. Szállodában csak végszükség esetén tegyük, általában nagyon rossz az árfolyam. Gyakran a reptereken, érkezéskor sem kapunk annyit, mint egynémely városi bankban, úgyhogy csak legföljebb egy-két napra szükséges összeget váltsunk. Külön ügyeljünk a hiperinflációval küszködő országokra. 1979-ben, amikor Izlandon leszálltam a Norvégiából érkező hajóról, két meglepetés ért. Az első, hogy a kikötő tele volt Ladával, de még egy-két Moszkvics is akadt. A másik, hogy több helybeli is megkörnyékezett – dollárért. Az izlandi korona azokban az időkben olyan rohamosan veszített vásárlóerejéből, hogy az emberek jobbnak látták dollárban tartani a pénzüket. Egyébként hivatalos banki árfolyamon váltották, bár lehet, ha kicsit rámenősebb vagyok, többet is kihozhattam volna belőle. 1988-ban Törökországban naponta (!) folyamatosan több százalékot veszített az értékéből a líra, de szerencsére erre elég hamar rájöttem és éppen csak a szükséges mennyiséget váltottam be. Némelyik ország pénze annyira „híg”, hogy már csekély összeg, mondjuk, 100 dollár beváltása után is alig fér el az ember tárcájában. Hatalmas mennyiségű bankót kaptam például Tanzániában, Laoszban is, alig valamit érő tízezresekben pedig elég nehéz számolni, bár hamar meg lehet szokni.  

03-2.jpg

   Ezer laoszi kipért szinte semmit sem kapunk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kevés olyan ország van a világon, ahol egyszerre kétféle (vagy még több) pénz is forgalomban van, vagy legalábbis volt. Az euró bevezetése előtt például az amerikai turisták egyre értetlenkedtek, miféle kontinens az, ahol utazik az ember pár száz kilométert és már újabb pénznemmel kell fizetniük. Luxemburgban az euró bevezetése előtt például hivatalos fizetőeszköz volt a belga frank is, meg persze a luxemburgi is, ám ez utóbbival Belgiumban nem fizethettünk. Andorrának viszont nem volt saját valutája, annak idején a spanyol peseta és a francia frank egyaránt hivatalos volt, most értelemszerűen az euró.  A sokáig dél-afrikai megszállás alatt álló Namíbiában (vagy Szváziföldön) a dél-afrikai rand – a namíbiai dollár mellett – is általánosan elfogadott fizetőeszköz, fordítva ellenben nem működik a dolog. Laoszban, mely hosszan határos Thaifölddel, a határ menti városokban sokfelé fizethettem thai bahttal is. Nyugat-Afrika egykori francia gyarmatain, így Szenegálban, Maliban, Nigerben, Togóban, Beninben stb. közös fizetőeszköz a CFA (Communauté Financiére Africaine), vagyis a nyugat-afrikai frank, melynek árfolyamát hajdan a francia frankéhoz igazították (1 FF=100 CFA), így ha egyik országból átmegyünk a másikba, nem kell a váltással bajlódni. Most meg az euróhoz igazítják. Mindemellett francia frankkal is bárhol lehetett fizetni, magyarán, egyáltalán nem kellett a váltással bajlódni. Eme összefonódásnak azért akadnak kellemetlen következményei is, hogy mást ne említsek, a hajdani frankövezet országai a legdrágábbak a külföldi számára a fejletlen világ államai között.

     A legnagyobb meglepetés Paraguayban ért, ahová Brazíliából ruccantunk át egy napra a határvárosba, Ciudad del Estébe. Tudni érdemes, hogy e település vámmentes, ezért ide jár át csencselni tömérdek brazil, de még argentin is. Paraguay hivatalos pénzneme a guaraní, de a szupermarketekben (és jószerével mindenütt máshol is) ezen kívül fizethetünk argentin pesóval, brazil reallal, meg persze dollárral is, és a pénztárgép mind a négy valutában kidobja az árat. Ha valaki elég ügyes és figyeli az árfolyamokat, néhány bankot végigjárva még némi árfolyamnyereségre is szert tehet.

   Igencsak furcsa pénzrendszer létezett Kínában 1980 és 1993 között. Mint a lexikonokban olvashatjuk, Kína hivatalos pénzneme a jüan (=10 jiao). Az említett időszakban azonban forgalomban volt egy másik, a FEC (efiszi, a Foreign Exchange Certificate rövidítése) is, méghozzá külföldiek számára. Értékük elvben azonos volt, a gyakorlatban azonban az FEC jóval többet ért. Már akinek. Ha a külföldi FEC-vel fizetett, többnyire „népi” jüant, kínai nevén renminbit kapott vissza, amit vásárláskor rendszerint nem fogadtak el tőle, legföljebb a piacokon. Mégpedig azért nem, mert a kínaiak is tudták, hogy az FEC többet ér, és ráadásul az átlag kínai számára nehezen elérhető cikkeket lehetett vásárolni vele a mi egykori Konsumtourist boltjainkhoz hasonló Friendship üzletekben. Nos, e rendszer 1993-ban megszűnt, hiszen Kínában - legalábbis a nagyvárosokban - már mindent lehetett kapni. Azt viszont még ki kellett találni, hogy cserébe hogyan keserítsék meg a külföldi életét. Hát úgy, hogy amiért csak lehetett, többet kértek. Szállodáért, vasúti jegyért legalább a dupláját, múzeumi, műemléki belépőkért nem ritkán az ötszörösét annak, amit a kínai polgár fizet. A szívatás kevésbé drasztikus módját kell elviselniük a szemérmesen „tengerentúli kínaiaknak” nevezett tajvani, hongkongi, makaói állampolgároknak, őket kevésbé vágják meg.

     A külföldiek sarcolásában a kubaiak járnak az élen. Ott ugyanis még mindig érvényben van a kettős valutarendszer. Pár éve dollárt kértek a turistáktól, aztán kitalálták a CUC-ot. Hogy ez micsoda? Nos, a külföldiek által használt kubai pénz, a „konvertibilis peso”, melynek konvertibilitása azonban kizárólag Kubára terjed ki. Egy dollár elvileg egy CUC, ám ha dollárt váltunk, az érte járóból 20 százaléknyi kezelési költséget azon nyomban levesznek. A kubai polgár is birtokolhat CUC-ot (ha hozzá tud jutni, például az, akiknek külföldön élő családtagjaik utalnak haza kemény valutát) és ha van belőle elég, vásárolhat is vele kurrens fogyasztási cikkeket (Fidel visszavonulása óta egyre többet). A külföldi gond nélkül átválthatja a konvertibilis pesóját moneda nacionalra, ami a hagyományos kubai peso fedőneve és küllemben is különbözik a konvertibilistől. Egy dollárért nagyjából 25-öt kap, s ha utcai árusnál vagy piacon kíván egy szendvicset vagy pár darab banánt vásárolni, ezt nagyon csekély összegért megteheti. Másra és másutt elvileg nem használhatja. Üzletben, étteremben, közlekedésben, postán, turisztikai létesítmények belépőiért kizárólag CUC-cal fizethetünk. Ebből következik, hogy Kuba a külföldi számára Amerika egyik legdrágább országa.

 

03-3.jpg

 

  
   Ilyen a CUC

 

 

 

 

 

03-4.jpg

  És ilyen a közönséges kubai peso

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    Valuta-feketepiac nem csak nálunk működött, több országban ma is létezik és nem is annyira fekete. Irán ugyan legfőbb ellenségének Amerikát kiáltotta ki, ám a teheráni repülőtéren erre szakosodott üzletemberek azon nyomban megkörnyékezik az érkezőt, némi dollárt szimatolva. A városokban vannak „hivatalos pénzváltók” (official money changer) is, akik kis bódéjukban a banki árnál úgy tíz százalékkal többet adnak. 2000 előtt még a kétszeresét is megkaphattuk volna, de aztán a kormányzat – éppen a túlburjánzó feketepiac letörése érdekében – a banki árfolyamot is a maszek valutaváltók árfolyamához igazította. Jemenben bank szóba sem jött, helyi túravezetőnk Szanaában egyenest egy kis boltban működő váltóhoz kalauzolt, de nem hinném, hogy többet kaptunk volna a hivatalos árfolyamnál. Burmában bankot belülről nem is láttunk. Helyi túravezetőnk a hivatalos árfolyamnál is jobban váltotta a dollárt helyi pénzre,  a kyat-re (csetnek ejtik).

     A dollár sok ország polgárai számára még mindig a legfontosabb valuta és a legbiztosabb tartalék, vagy éppen a nemzetközi turizmus fizetőeszköze. Kambodzsában töltött négy napom alatt nem is láttam helyi pénzt, rielt, mindenütt dollárral fizethettem. A mérhetetlen természeti gazdagsága ellenére meglehetősen legatyásodott Venezuelában ottjártom idején,  2005-ben  például hivatalosan egy dollárért  1920 bolívart adtak, az ország belsejében 2600-at, a külföldiek által sűrűben látogatott tengerparti vidékeken 2400-at. Nem is kellett okvetlenül átváltani, fizethettünk is vele, üzletben, benzinkútnál, kisebb boltokban. Ugyancsak sokfelé örömest elfogadták a zöldhasút a pár éve gazdaságilag alaposan lerobbant Argentínában, Ecuadorban meg egyenesen hivatalossá tették. Tanúja voltam a helyi pénznem, a sucre „majdnem” eltűnésének. 2000 őszén Quito belvárosában emberek százai félkilónyi bankjegykötegeket lobogtatva igyekeztek sucréjüket dollárra váltani. A dolog 2001-ben „magától” megoldódott. A súlyos gazdasági helyzetben levő ország kormánya hivatalos fizetőeszközként bevezette az amerikai dollárt. 2003-ban, amikor Quito érintésével az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigetekre utaztam, a legnagyobb természetességgel fizettem bárhol a dollárral, habár a sucre nagyobb címletű érméi is forgalomban voltak, ezzel adtak vissza. És ami a legjobban meglepett, ott láttam életemben először fém egydollárost. Előtte négyszer jártam és összességében mintegy fél évet eltöltöttem már az Egyesült Államokban, de fogalmam sem volt, hogy ilyen létezik.

    Azt hinné az ember, fejlett nyugati országokban a legháklisabbak a bankosok a pénz minőségére. Hát nem. Többször is előfordult velem, hogy iszonyú szegény országokban csak az újabb nyomású dollárt voltak hajlandóak beváltani. Ez történt például Madagaszkáron, ám a cserébe kapott malgas frankok jóformán a felismerhetetlenségig  agyonhasznált állapotban, cakkosan, szakadtan, koszosan kerültek a kezembe. Pikírten meg is jegyeztem a váltást végző hölgynek, hogy ha már őneki vannak elvárásai, az a legkevesebb, hogy (szó szerint idézem)  nem efféle szart ad. Tudják, hogy reagált? Ha nem tetszik, ne vigyem, s azzal megsértődött. Nem tudom, a szálloda igazgatója mit szólt volna, ha látja ezt a jelenetet. Megjegyzem, nem sokkal ottjártom után, 2005-ben a helyi valutát átkeresztelték ariaryra, ami korábban, a gyarmatosítás előtti időkben is létezett, aztán 1961-től párhuzamosan használták a frankkal, de úgy, hogy a pénzeken mindegyik nevet feltüntették. Egy ariary 5 franknak felelt meg, a váltópénze pedig az iraimbilanja. Ez utóbbiból 5 tesz ki egy ariaryt, s ezzel a földkerekség egyik olyan pénze, mely nem decimális osztású (a másik a mauritániai valuta).

    Jordániában eleinte megőrül a külföldi, amikor a pénzt kezeli. A hivatalos valuta a jordán dinár, ami megfelel 1000 filnek. Csakhogy a dinár váltópénze a piastre, más néven qirsh (1:100), ilyenképpen egy piastre=10 fil. Amikor azonban árfeliratot látunk, vagy valaminek az ára után kérdezősködünk, sokszor csak annyit látunk, hogy 30. De mi harminc? Dinár? Piastre? Fil? Nem nagyon értik, ugye? Én se értettem. A papírpénzzel még csak elboldogulunk (dinár), de az érmék – tiszta téboly. Irán nemzeti valutáját rialnak hívják, ám a mindennapi életben gyakran találkozhatunk a toman szóval is. Ha tehát azt halljuk, hogy valami tízezerbe kerül, tisztázzuk, hogy rialról vagy tomanról van szó, az utóbbi ugyanis tízszer többet ér.

03-5.jpg

Ki másnak a képe lenne az iráni rialon, mint a megboldogult Khomeini ajatollahé

 

 

 

 

 

   Ugandában csaknem padlóra kerültem, ugyanis előzőleg mit sem tudtam arról, hogy az ottani bankok csak a 2001-től forgalomba hozott dollárt váltják be, nekem pedig  egy-két kivétellel csupa korábbi százasom volt. Nagy keservesen találtam egy pénzváltót Kampalában, ahol tíz százalékkal rosszabb árfolyamon végül ugandai shillinghez jutottam. Ajánlom mindenkinek, aki fejletlen országba utazik, hogy ha itthon dollárt vesz, most már csak legalább 2006-os nyomású bankót fogadjon el, mert külföldön, a harmadik világban bajba kerülhet. Mellesleg rettenetes küllemű bankókkal találkoztam hajdan Törökországban, Albániában, pár éve Etiópiában is. Olvastam egyik angol nyelvű etióp napilapban, hogy egy olvasó szóvá tette bankjegyeik állapotát, mármint hogy szakadozottak, büdösek (!). És tényleg azok. ☼

(Folyt. köv.)

 

 

 

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr895368613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása