HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Aleppo (1) Amundsen (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Antarktisz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) bálna (1) Barentsburg (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Buddha (1) Buenos Aires (1) Burkina Faso (1) Burma (1) Bwindi (1) Cancún (1) Cao Dai (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (1) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Copacabana (1) Corcovado (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) Da Nang (1) delta (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) Dzselada pávián (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (1) etióp ábécé (1) ezüstkard (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Gran Sabana (1) Grönland (3) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) halpiac (1) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (2) helikopter (1) Hilo (2) Himedzsi (1) Hirosima (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) Indonézia (1) Inle-tó (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) iszapfortyogó (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (1) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (2) Kampala (2) Kandy (1) Karimszkij (1) karszt (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) Kiotó (1) Kipling (1) koldus (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) labdapálya (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Lyubov Orlova (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) Megváltó Krisztus (1) Mekong-delta (1) Mexikó (1) Mianmar (1) miszó (1) Mohamed (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nene lúd (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) Oahu (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) Protea (1) Pyramiden (1) ramadan (1) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (1) Rio de Janeiro (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) ryokan (1) Saigon (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) séga (1) Shackleton (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) sivatagi rózsa (1) skanzen (1) Spitzbergák (1) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (2) szaké (1) szakura (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) sztúpa (2) szuahéli (1) talajfolyás (1) Tana-tó (2) tatami (1) tavaszi tekercs (1) tepui (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (1) tuareg (1) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) Uganda (2) újgyarmatosítás (1) Ushuaia (1) úszó piac (1) utcagyerek (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vietnam (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vudu (2) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

A VILÁG KÖZEPE - 1. fejezet - A MÁSIK VIETNAM, 5. (befejező) rész

2014.09.19. 12:02 Németh Géza

                               Vietnam, 2006

(folytatás) Huéból az ország központi vasútvonalán, a Saigon és Hanoi között járó Újraegyesítés expresszel zötyögünk el az éj folyamán a fővárosig. 12 óra alatt futjuk le a kb. 600 kilométeres távot, ami a hálókocsi kényelmében elviselhető, én legalábbis vonaton, hajón úgy alszom, mintha a saját ágyamban lennék. Hajnali hatkor, szemerkélő esőben, 16 fok körüli hőmérsékletű időben gurulunk be Hanoiba (még szerencse, hogy eleve kétórás késéssel indultunk). Március végén járunk, errefelé ilyen a tél. Reggeliző helynek Bruce egy különös éttermet javasol, melyet munkaadója és utaztatónk, az ausztrál Intrepid is támogat. Ez a KOTO, melyet egy vietnami származású ausztrál úr alapított önkéntesek segítségével 1998-ban. Utcagyerekekkel beszélgetve feltette a kérdést, mire lenne a legnagyobb szükségük. Azt felelték, szakmára; érteni valamihez, aminek révén munkát, állást találhatnak. A betűszó a Know One, Teach One jelmondatból származik, melynek lényege, hogy ha megismersz valakit, aki képes megállni a maga lábán, ezzel az illető példát mutat és másokat is tanít. Utcagyerekek és más, hátrányos helyzetű fiatalok tanulhatnak szakmákat, melyekkel el tudnak helyezkedni az egészségügyben vagy a vendéglátásban. Ebben a kis étteremben például főzni, teríteni, felszolgálni tanítják a 16-22 év közötti fiatalokat, s emellett angol nyelvre is, melyet a vendégekkel való kommunikáció során naponta gyakorolhatnak is.

   Korábban egy tengerparti városkában jártunk egy bentlakásos iskolában (az Intrepid ugyancsak támogatja), ahol testi és szellemi fogyatékos, árva vagy félárva gyerekekkel foglalkoznak. A háború során alkalmazott vegyszerek még mindig szedik áldozataikat, sok végtaghiányos, süketnéma, vak gyermek születik, s közülük nem kevéssel szüleik vagy nem akarnak, vagy nem tudnak törődni. Itt mindenkit képességeinek megfelelően tanítanak, az egyszerűbb kézimunkáktól az írás-olvasásig, zenéig. Tiszteletünkre süketnéma gyerekek táncoltak, vak gyerekek által előadott zenére. A kis boltjukban megvásárolható textíliákért, bizsukért, rajzokért kifizetett pénz mind az ő további taníttatásukat, fenntartásukat szolgálja.      

   A 3,5 milliós Hanoi (külterületét érinti a Vörös-folyó) többször is volt Vietnam fővárosa, legelőször 1000 évvel ezelőtt. Ugyanolyan nyüzsgő, eklektikus város, mint Saigon; a délkelet-ázsiai tradíció békésen keveredik a francia koloniális építészettel, a hagyományos életforma a 21. századival. Szellős parkok, tavak, házrengetegek, karnyújtásnyi széles sikátorok, melyek labirintusában egy perc alatt elvesznénk, ha nem lenne Bruce. De van, és itt is minden zugot ismer. Pezseg az esti-éjszakai élet is, rengeteg a kis utcai étkezde, a bár, de még világszínvonalú dzsesszklub is akad. No meg prostik, szép számban. Alig lépünk ki a bárból, azon melegében elmar (szó szerint, és nyilván sejtik, hol) egy leányzó és kissé tört angolsággal kérdezi, akarok-e szép, fiatal lányt. Mondom, akarok, persze, hogy akarok, csak az a baj, hogy itt a feleségem – azzal találomra egyik csoportbeli társnőnkre mutattam. Hogy aztán mit hagytam ki, sose tudom meg, elég sötét volt, szépségéről ily módon nem tudtam meggyőződni, és különben is, kurvákra sosem költöttem pénzt. Más kérdés, hogy feleségre sem.

   Szóval, helyettük a vízi bábszínházat választjuk esti elfoglaltságul. E műfajt úgy egy évezrede művelik az északi országrészben. Falun alakult ki, ahol a parasztok életük nagy részét az elárasztott rizsföldeken töltötték, és ünnepnapjaikon ott is játszották el fából faragott bábokkal mindennapi életük eseményeit. Ennek modern változata látható Hanoiban. A művészek derékig a vízben állnak egy paraván mögött és a színpadként szolgáló medencébe bambuszrudakon nyújtják be a bábokat, melyeknek több testrészét is képesek mozgatni „távirányítással”, azaz zsinegek segítségével. Egy-egy művész egy időben akár két bábbal is dolgozik, ami elképesztő teljesítmény, mert itt minden tökéletes koreográfia szerint működik, ráadásul élő zenére. A végén kicsit már untam, aztán elképzeltem, hogy unhatják ők, mert máris kezdődött egy újabb előadás.  

253 bábszínház.jpg

                                         A vízi bábszínház előadása

     Az óvárostól kissé nyugatra áll Ho Chi Minh komor, szürke kőzetekből 1973-ban épített mauzóleuma. Bár az elnök a leghatározottabban kérte, hogy a helyi szokások szerint égessék el és hamvait szórják szét, utódai a pártvezetésben a szovjet gyakorlatnak megfelelően bebalzsamozták és közszemlére tették, nem sokkal 1969-ben bekövetkezett halála után. Ennek okáról azt hallottam, hogy mivel a legtöbb vietnami soha nem találkozhatott vele, legalább halálában láthassák. A valódi okot persze, sejtjük: a kommunizmusnak mindig is kellett egy afféle ember-isten, s ugyanezt hivatottak képviselni az országszerte százszámra látható Ho-szobrok is. Meglepően rövid ideig kell sorban állni, rövid motozás a bejárat előtt (képrögzítő eszközt bevinni tilos), aztán egymás után ellépkedünk a félhomályban nyugvó tetem előtt. Ha már se Lenint, se Maót nem láttam (csak a mauzóleumukat kívülről), üsse kő, ha már megszervezték, miért ne. Mellesleg sosem fogom megérteni, mi jó van abban, hogy a jónép halott emberek arcát, testét bámulja. A közelben látható az 1906-ban épített hajdani elnöki palota okkersárga tömbje; egykor Indokína főkormányzója székelt benne. Szomszédságában áll az a kis, cölöpökre épült, puritán módon berendezett faház, melyben – állítólag – lakott. Túl sok időt nem tölthetett benne, hiszen a bombázások miatt biztonsági okokból nyilván megfelelőbb helyeket kerestek a számára.

228 mauzóleum.jpg

                                  Ho Chi Minh mauzóleuma

230 HanoiHoház1.jpg

 

                                    Az egykori elnöki palota

229 Hoszoba.jpg

 

                                    Ho apó dolgozószobája

   Ki is volt ez a bizonyos Ho apó? Természetesen, mint igazi mozgalmárnak, nem ez az eredeti neve (hanem Nguyen Sinh Cung), de hosszú pályafutása alatt több tucatnyi néven ismerték. 1890-ben született, aránylag jómódú családban, tanulmányait Huéban végezte. Huszonegy évesen elszegődött egy francia hajóra szakácsnak, bejárta a fél világot, majd Párizsban horgonyzott le egy időre. Volt kertész, pincér, rendkívüli hómunkás stb., közben megtanult vagy négy nyelvet, s közben elkezdte lefektetni Indokína felszabadításának elméleti alapjait. Ő alapította a Vietnami Kommunista Pártot 1920-ban, aztán Moszkvába, majd a kínai Kantonba ment ideológiai továbbképzésre. Hongkongban forradalmi tevékenységéért bebörtönözték, és csak 1941-ben tért vissza hazájába. Ő vezette a franciák elleni gerillaháborút, majd 1954-től Észak-Vietnam elnöke. Ho Chi Minh („a fény hozója”) a vietnamiak többségének szemében mindig is a szabadságharc szimbolikus alakja volt és maradt máig.

     Most ismét el kell oszlatnom egy hiedelmet. Bár Vietnam önmagát kommunista berendezkedésű társadalomként határozza meg, valójában már az égvilágon semmi köze a kommunizmushoz. Szó sincs semmiféle szociális hálóról, vagy a kubai mintáról, ahol (szinte) mindenki egyformán szegény, de legalább a létfenntartáshoz szükséges minimumot megkapja az államtól. Nem, Vietnamban egypárti kapitalista diktatúra van, az erősebb, élelmesebb a túlélő. Dolgozz szakadásig és/vagy kereskedj, éjjel-nappal, pihenésre nincs idő, különben lemaradsz. A nők abszolút egyenjogúak, mármint a munkában, függetlenül annak iszonyatos fizikai nehézségeitől, monotonitásától; nyugati férfiak is nehezen birkóznának meg ilyen feladatokkal. A lányok-asszonyok ugyanígy kivették a részüket a háborúból is. Az érdemi döntéshozók azonban társadalmi és családi szinte egyaránt férfiak. Akadt kivétel is. Ma már senki sem emlékszik nálunk a nevére, de amint egy korábbi részben említettem, Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány 1969-ben hivatalba állt külügyminisztere kulcsszerepet játszott a párizsi béketárgyalásokon, melyek a háború lezárásához vezettek. A munkabérek elképesztően alacsonyak (ezért is tudja Vietnam olcsó dömpingáruval, pl. cipővel, textíliával elárasztani a fél világot), viszont az utóbbi húsz évben a falusiak élete határozottan jobbra fordult. Nem mintha nem dolgoznának ma is szakadásig a rizsföldeken, puszta kézzel, sarlóval, ökör vontatta ekével, ám már termelhetnek szabadpiacra is. 1986-ban a párt iránymutatásai szerint, nagyjából a kínai mintát követve, bevezették az új gazdaságpolitikát, a doi moi rendszert (kb. megújítás), eltörölték a merev tervgazdálkodást, bár még ma is az állam tartja kézben a gazdaság legfőbb ágazatait. Miközben jó húsz éve a vietnami lakosság jó része még éhezett, alapvető élelmezési cikkéből, a rizsből is behozatalra szorult, ma a világ második legnagyobb rizsexportőre, de az első helyre tört a robusta kávé kivitelében. Hozzáértők úgy tartják, lényegesen nagyobb agrárbevételre tehetnének szert, ha drasztikusan csökkentenék a rizs termőterületét, mert szinte bármiből (ipari növényekből, trópusi gyümölcsökből) többet lehetne kihozni. Igaz, ez a falusi munkanélküliség amúgy is fokozódó növekedésével járna, hiszen a csak kismértékben is gépesített ültetvényes gazdálkodás sok munkáskezet szabadítana fel. (Jelenleg a foglalkoztatottak 60 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik.) A munkanélküliség problémáját egyelőre megoldja robotszerű kézi munka, amire szintén egy korábbi részben már említettem példákat.

158 Huebolt0364.jpg

                   Nagyjából ennyi maradt a kommunizmusból

  Az általános fellendülést jól mutatja, hogy míg 1990 körül a lakosság fele élt napi 1 dollárnak megfelelő összegből, ma csupán 8 százalék. A vietnami gazdaság az utóbbi másfél évtizedben kisebb megingásokkal rendre évi 8 százalék körüli GDP-növekedést produkál, az egy főre jutó éves GDP pedig 3300 dollár körüli, amit sok fejletlen ország irigyelhet. Nem mondom, láttunk koldust és rozoga kunyhót is bőven, de náluk sokkal feltűnőbbek a vadonatúj, két-háromszintes falusi, kisvárosi házak, az üzletekben pedig gyakorlatilag mindenféle nyugati áru (is) kapható. Vietnam egyelőre nem szorul szénhidrogén-behozatalra, szene is van bőven, de a villamos áram 87 százalékát vízerőművekben termelik.  

     A Hanoiban töltött két hűvös, borús nap során egy lyukas garast sem adtam volna azért, hogy Vietnam elsőszámú természeti csodáját, a Halong-öblöt ragyogó, vagy akár csak elviselhető időben láthatjuk. A fővárostól jó kétórányi autóútra fekszik Haiphong nagy kikötővárosa, melyből egy rozoga, rozsdás hajóval átevickélünk a Cat Ba-szigetre. A hasonnevű város kikötője töméntelen halászhajó látványával fogadja az érkezőt, a parton, mint valami idegen világ, 4-6 szintes modern épületek (szállodák) emelkednek, tucatszám. Bruce azt mondja, itt úgy tíz éve néhány halászkunyhó kivételével még semmi sem volt. Cat Ba (egy része nemzeti park) felszínét jórészt 400-500 méter magas mészkőkúpok alkotják, melyek számtalan barlangot rejtenek. Ezek egyikében a háború idején bombabiztos hadikórház működött, melynek létesítményeit töretlen lelkesedéssel mutogatja végig – egyenruhában – egy mára 80 év körüli bácsivá szelídült hajdani katonatiszt, aki még hazafias dalok éneklésével is szórakoztatja a vendégeket.

169 Catbaváros.jpg

                              Cat Ba városa

170 Catbakikötő.jpg

 

                                Kilátás a hotelszobám erkélyéről

172 Catbahegyek1.jpg

 

                             Cat Ba mészkődombjai

   Mire visszaérünk a kikötőbe, hogy klasszikus formájú, kissé elsárkányosított vitorlás (de azért végig motorral hajtott és összkomfortos kabinokkal fölszerelt) bárkánkra szálljunk, már ragyog az ég. A sekély öblöket színes házakból álló „lebegő” vízi falvak lepik el, lakói halásznak, rákásznak, esetleg mozgó „szupermarketet” üzemeltetnek; evezős csónakokkal cserkészik be a kirándulóhajókat, s halat, édességet, gyümölcsöt, italt próbálnak eladni. Itt élik le egész életüket és szervezetük már annyira hozzászokott a ringatózáshoz, hogy ha kimennek a partra, „szárazföldi betegséget” kapnak, mint mi tengerit a tengeren. (Ha igaz.)

175 Halongúszófalu1.jpg

                          Lebegő falu a Halong-öbölben

215 csónakmarket.jpg

                               Csónakmarket

174 Kép 083.jpg

 

                                                   Az öreg harcos

   A kereken 1500 négyzetkilométeres öbölben (immár az UNESCO Világörökség része) mintegy 2000 karsztos sziget, szirt emelkedik, a legváltozatosabb formákkal: kúpok, tornyok, hullámos felszínű kopár, vagy erdős szigetek – igazán nem nehéz beleképzelni némelyikbe a sárkányt, melyről e hely a nevét kapta: a leszálló sárkány öble.

191 Kép 087.jpg

                             Talán itt szállt le a sárkány

     Mondhatom, ennél idillibb, ugyanakkor mozgalmasabb, minden pillanatában káprázatos látnivalókban bővelkedő tájat keveset produkált a természet. A kereken 1000 méter vastag mészkőösszlet a karbon és a perm időszak folyamán (340-240 millió éve) rakódott le a korabeli tengerekben, majd szárazra került. Nagyjából 67 millió éve a vidék erősen emelkedni kezdett, s ezzel egyidejűleg megindult a lepusztulása és a mészkő karsztosodása is a nedves trópusi klímán. A legtöbb, ma is látható karsztos alakzat (karrsziklák, barlangok) a pleisztocén utolsó felében, kb. 70-50 ezer éve kezdtek kialakulni, a holocén elején, kb. 12 ezer éve a jégkorszak utáni globális tengerszint-emelkedés során pedig sekélytenger öntötte el a vidéket. 3000-4000 éve a vidéket már jócskán lakták, s lakják ma is, főleg, mint láttuk, a vízen. A hullámverés jócskán belemart a sziklák aljába, abráziós fülkék sorozatát hozva létre. Ezt úgy lehet elképzelni, mint sorvadt ínyből kiálló fogakat.

181 Halongtű.jpg

194 Halong70256.jpg

201 halonghajók.jpg

205 Halongpanoráma1.jpg

 

halongx2.jpg

halongx4.jpg

                      halongx5.jpg

halongx6.jpg

                                 A Halong-öböl csodái

Barlang is van – nyilván szép számban – a karsztsziklákban, egyet föl is keresünk. Jól kiépített, még kis kikötő is van hozzá, odabenn szabályos járdákon lehet közlekedni, bár inkább magas, mint nagy. Úgy látszik viszont, hogy a hülyeség ragadós. Kínában a déli karsztvidéken láttam először olyan barlangokat, amelyeket színes (!) fényekkel kivilágítottak. Nos, itt is. Helyi vezetőnk büszkén és pajzán mosollyal mutat egy cseppkőformára, mely kétségkívül egy hatalmas, erekciós állapotú péniszre emlékeztet, s hogy ez még véletlenül se kerülje el a látogató figyelmét, élénkpiros színnel meg is világítják. A barlang szájából az öbölre nyíló kilátás meg tiszta giccs: sárkányhajók, csónakok, sziklák, tenger… Giccs vagy sem, gyönyörű.

222 Kép 095.jpg

                                            Látogatás a barlangban  

halonsárkányhajó.jpg

                             Tiszta giccs...

   A hajón teljes a komfort (az éjszakát is ott töltjük), eszünk, nézünk, aztán újból eszünk és így tovább. Azt hiszem, úgy két kilót híztam a közel három hét alatt.

     Vissza Hanoiba. Bruce különleges helyre visz bennünket búcsúvacsorára, de az ételválasztékot tekintve, őszintén szólva, semmi különlegesre nem emlékszem. Arra viszont kristálytisztán, hogy annyi undorító férget, csúszómászót rizspálinkában úszva még sehol sem láttam, mint pont itt. Már a bejáratnál ott sorakoztak a nagy üvegek, nem sok hiányzott, hogy kiforduljak, vagy legalább a gyomrom. De viszont! Bruce azzal tette föl a koronát az estére, hogy márpedig Vietnamot nemigen hagyhatjuk el anélkül, hogy kutyát ne ennénk. Direkt erre az alkalomra csináltatott egy tortát, tetején kis rózsaszínű marcipán- (vagy cukor-?) kutyával, ami ellen senkinek sem volt kifogása. No de esznek-e csakugyan kutyahúst a vietnamiak? Igen, esznek, különösen itt, az északi országrészben. Állítólag egyáltalán nem olcsó, és ínyencfalatnak számít. Macskahúst is esznek, erre szakosodott éttermekben, bár ennek árusítása illegális. Azt olvastam, afféle snack, sör mellé. És még egy vietnami specialitás: a helyi csapolt sör. Országszerte se szeri, se száma a kis sörfőzdéknek, különösen a nagyvárosokban. Hanoiban szinte minden utcasarkon kínálják kis kocsmafélékben a bia hoit, ami semmiféle tartósítószert nem tartalmaz, nyilván azért, mert hamar elfogy. Nagyon gyenge, nagyon világos, kinézetre azokra a csapolt sörökre emlékeztet, amiket apáink ittak korsóból a 60-as években, s amiket a csapos előzőleg alaposan fölvizezett. Amúgy ez a vietnami változat nem is rossz.

   Utolsó napomra, mivel véget ért a hivatalos túra, el kell hagynom a kis szállodát, jön a következő csoport, úgyhogy áthurcolkodom egy közeli másikba. Éppen az a kategória, amit egy éjszakára még ki lehet bírni. A pályaudvar közelében lakunk, a sínek mellett szinte folyamatos a zsibvásár; nagy forgalom nemigen zavarja az árusokat és a vásárlókat; jó, ha naponta 3-4 vonat jön-megy. Mennék én is, még kicsit északnyugatra, a hegyi népcsoportok falvaiba, de időm lejárt, marad a város. Mondjuk, ez is felér egy kalandtúrával. Ha az ember át akar kelni egy forgalmas utca túloldalára, az már extrém sportnak számít. Találok egy-két kellemes parkot, aztán egy teraszfélét, ahonnan egy üveg jófajta német sör társaságában rálátni a nyüzsgő utcákra. Még benézek néhány boltba, utcai árudába és befejezve Hoi Anban megkezdett küldetésemet, tényleg tetőtől talpig felöltözöm. A ruhadarabok többsége ma is megvan, hordom is őket.     

232 hanoiopera.jpg

                                A hanoi operaház épülete

246 Hanoitér.jpg

 

247 Hanoiutca1.jpg

251 Hanoiházak1.jpg

                                Hanoi utcaképek

   Amint a hanoi repülőtéren kifelé araszol a Vietnam Airlines Bangkok felé repítő gépe, valószínűtlen látványra leszek figyelmes. Egyik betoncsík mentén csapatnyi ember guggol és ténykedik, de hogy mit, még nem látom a kora reggeli ködben. Közelebbről kiderül. Kézzel, vagyis ecsettel festik a kifutópályák és gurulóutak szegélyét. Pár év múlva mindezt nyilván géppel végzik majd, s az akkor idelátogató alighanem megint egy másik Vietnamot láthat. Azt viszont már valaki más fogja megírni.

                             Vége

Következik Brazília! Korábbi részek az Archívumban

1 komment

Címkék: mauzóleum karszt Hanoi Ho Chi Minh Halon-öböl

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr686711345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.