HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Aleppo (1) Amundsen (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Antarktisz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) bálna (1) Bangkok (1) Barentsburg (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Buddha (1) Buenos Aires (1) Burkina Faso (1) Burma (1) Bwindi (1) Cancún (1) Cao Dai (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (1) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Copacabana (1) Corcovado (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) Da Nang (1) delta (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) Dzselada pávián (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (1) etióp ábécé (1) ezüstkard (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Gran Sabana (1) Grönland (3) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) halpiac (1) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (2) helikopter (1) Hilo (2) Himedzsi (1) Hirosima (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) Indonézia (1) Inle-tó (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) iszapfortyogó (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (1) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (2) Kampala (2) Kandy (1) Karimszkij (1) karszt (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) Kiotó (1) Kipling (1) koldus (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) labdapálya (1) lao-lao (1) Laosz (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Lyubov Orlova (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) Megváltó Krisztus (1) Mekong (1) Mekong-delta (1) Mexikó (1) Mianmar (1) miszó (1) Mohamed (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nene lúd (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) Oahu (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) Protea (1) Pyramiden (1) ramadan (1) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (1) Rio de Janeiro (1) rizs (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) ryokan (1) Saigon (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) séga (1) Shackleton (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) sivatagi rózsa (1) skanzen (1) Spitzbergák (1) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (2) szaké (1) szakura (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) sztúpa (2) szuahéli (1) talajfolyás (1) Tana-tó (2) tatami (1) tavaszi tekercs (1) tepui (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (1) tuareg (1) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) Uganda (2) újgyarmatosítás (1) Ushuaia (1) úszó piac (1) utcagyerek (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vientiane (1) Vietnam (1) vietnami háború (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vudu (2) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

A VILÁG KÖZEPE - 8. FEJEZET - NYARALJON A NAPFÉNYES GRÖNLANDI RIVIÉRÁN- 1. rész

2015.04.04. 16:22 Németh Géza

                           GRÖNLAND - 2008

gronland1x.jpg

Ha már egyszer az ember abban a szerencsében részesítette önmagát, hogy eljuthatott a Déli-sarkvidékre, folytonosan bizsergeti a vágy, hogy körülnézzen a sárgolyó ellentétes oldalán is. Esetemben ez ugyan nem állt fenn, hiszen jóval előbb jártam messze északon (1994-ben a Spitzbergákon), mint délen, ám az utazó gyarló; neki valami kontinensnyi méretű arktiszi vidék a vágya tárgya, irdatlan jégtakaróval, gigászi gleccserekkel. Úgyhogy el kellett mennem Grönlandra (is). Nem vágytam átszelni a jégmezőt gyalog, síelve, magam után vonszolt szánnal, de még motorossal se; kutyással még úgy sem. Elég nekem a partvidék, szédületes hosszúságú fjordjaival, a föléjük magasodó hegyekkel, tengerbe torkolló gleccsereivel, ahol ráadásul még emberekkel is lehet találkozni. És kik mások szerveznek hajóutakat Grönlandra, mint a sziget urai, a dánok. Nem ötezer személyes luxus-óceánjárókkal, hanem úgynevezett kis hajókkal („Small ship adventure”), melyek csak legföljebb százegynéhány utast visznek.

     Az árak… Nos, azok elég borzasztóak, a legolcsóbb kabin ára – egy személyre – alulról súrolta a 3000 eurót (a legdrágább az ötezret), igaz, ebben a Koppenhága-Grönland oda-vissza repülőút ára és a teljes ellátás is benne volt. Szegény közvetítőm, Kriszti (örök hálám neki) az Agránál, tucatnyi e-mailt váltott különféle irodákkal, mire egyik (az Albatros) hajlandónak mutatkozott arra, hogy elfogadnak, ha találnak egy hímnemű dánt, aki megosztja velem kabinját. Egyáltalán, fizessek-e ilyen horribilis összeget egy nyolcnapos útért? (Nota bene! 2008 tavaszán egy euróért még csak kb. csak 240 forintot kellett fizetni!) Ahogy viszont az utazó vénül, eltöpreng. A halottas kocsi nem szokott megállni a bank előtt. Már elmondhatom, egyetlen centjét sem bánom, különösen annak tudatában, hogy a következő évben ugyanez az út 3500 euróba került.

   Találka Koppenhágában, ahová a biztonság kedvéért egy nappal korábban kiutaztam. 1976-ben jártam itt először, első – és legcsóróbb – nyugati hátizsákos utamon. Youth hostelben már nem jutott szállás, máshová meg nem tellett, ilyenkor pedig a pályaudvar az egyetlen menedék. Ám amikor éjféltájt kihúzott az utolsó vonat, a napi szeméttel együtt bennünket, csöveseket is kisöpörtek az utcára; ott ágyaztam meg, sokadmagammal, a járdán. Most előre foglalt szállás vár, macskaugrásnyira a pályaudvartól, melynek bejárata előtt épp azt a kövezetet javították. Azért valami kis emléktáblát elhelyezhettek volna…

     A dán fővárosban, legalábbis a központ környékén térkép nélkül is eligazodom, mondhatni belém vésődött. Az állomástól jobbra mindjárt ott a Tivoli, kicsit odébb a Városháza tér, Andersen szobrával, aztán a hosszú sétálóutca, a Strøget, butikjaival, éttermeivel, ezerszínű turistanépségével. Zöldpatinás tornyok, tömérdek bicikli, kutyáknak speciális utánfutóval. Eltöprengtem pár évvel ezelőtti fotóimon, melyeken a mérhetetlen jólétéről híres Vietnamban Hanoi és Saigon utcáit örökítettem meg, ahol lépni sem lehet a robogók tömegétől. Szegény dánok meg kénytelenek tekerni. Elballagok a Nyhavn-csatornához is, amit úgy 300 éve építettek, hogy a kereskedőhajók bejöhessenek a városközpontba. Ma ennek a partján van a legtöbb bár, söröző, melyekbe beülni oly jól esett volna annak idején. Most megtehetném, de miért fizessek annyit egy Tuborgért, ha harmadannyiért megkapom a szupermarketben.

039koppenhaga10016.jpg

                                A koppenhágai belváros híres sétálóutcája, a Strøget

044koppenhaga10021.jpg

 

                         Szegény dánoknak csak biciklire telik

052koppenhaga10029.jpg

 

                              A Nyhavn-csatorna mente

Másnap a reptéren. Uramisten, elhoztak egy egész aggok házát (finomabban: nyugdíjas otthont)? A korátlag úgy hetven (na jó, hatvanöt), többen bottal járnak, és mindenki dánul beszél. (Utólag kiderült, akadt néhány zsenge ötvenes is.) Szikár idős hölgy – Dorte – tartja az eligazítást: vegyünk magunkhoz meleg ruhát, mert megérkeztünk után előbb túrára megyünk, s csak aztán a hajóra, kabinunkban vár a cuccunk. Harminc perccel az indulás után le is szállunk Kangerlussuaq repterén, Délnyugat-Grönlandon (Kezdjenek barátkozni a grönlandi nevekkel!). Jó, ehhez még adjunk négy órát, de azt megnyertük az időeltolódás miatt. Mintha félig átrepültünk volna Amerikába. No, és mivel? Az Air Greenland meggypiros Boeing 757-es gépével, mely igen jól mutat a piszkoszöld növényfoltokkal borított szürke dombok között. Bizony, van grönlandi légitársaság! Kilenc, zömmel kis gép és 16 helikopter szolgálja ki a főleg belföldi úti célokat, Koppenhágával heti hat oda-vissza járta köti össze. A nagy gépek kiszolgálására is alkalmas reptér – eltalálták – eredetileg, 1941-től 1992-ig, amerikai légi bázisként szolgált. Csak emlékeztetőül az esetleges jövőbeli (melyekre még visszatérek) eseményekhez: amikor a náci Németország megszállta Dániát, az Egyesült Államok legott boldogan átvállalta az ellenőrzést a sziget fölött. Igazán szép volt tőlük; Amerika egyenesen imád ellenőrizni függetlenné válni készülő területeket (lásd Kuba, Fülöp-szigetek stb.), bár Grönlandot meg is akarták venni 1946-ban, százmillió dollárért, de Dánia nem adta.

055kangerlussuaq0009.jpg

                      Az érkezés pillanatai

056kangerlussuaq0011.jpg

                   Kangerlussuaq repülőtere

057kangerlussuaq0010.jpg

                          Olvadékvíz-patak a városka környékén

        Még hogy meleg ruha? A reptéri kültéri hőmérő árnyékban 18 fokot mutat, a vakító napsütésben lehet 23–24 is. Rövid buszos túrát teszünk a festőinek korántsem nevezhető városkában. Javarészt konténerelemekből kialakított házait nagyjából ötszázan lakják. Hónak, gleccsernek, egyszóval az elképzelt Grönlandnak nyoma sincs, csak a Qinnguata Kuussua folyó hömpölyög jégolvadék táplálta, hordaléktől szürke vizével a szelíd dombok között. Elvileg pézsmatulkokat kellene látnunk, de hát meleg van most e szőrkolosszusoknak errefelé legelni. Majd a végén elárulom, hol és milyen formában láttam pézsmatulkot.

058kangerlussuaq10032.jpg

                      Behajózásra várva az utastársakkal (és némi sörrel)

   Öt körül gyülekezünk a mólónál, nyolcasával beszállunk a zodiacoknak nevezett motoros gumicsónakokba, aztán irány a jó kilométerre horgonyzó hajó. De milyen ismerős nekem ez a hajó! Alig kell keresnem a kabinomat – román szobalány igazít útba, a kulcsomat thai portáslánytól kapom meg – , s amikor ajtót nyitok, vár a meglepetés. Nem, nem egy büdös lábú, hetvenes, falrepesztően horkoló dán atyafi (és sajnos nem is egy Jessica Alba formátumú hölgy), csupán saját hátizsákom. Ez csak egyet jelenthet: nem lesz lakótársam, nincs telt ház. Kereken 90-en utaztunk a 122 személyes (70 fős személyzetű), Clipper Adventurer nevezetű, amúgy a Bahamákon bejegyzett hajón. S hogy miért volt minden oly ismerős? Mert a Clipper – leánykori nevén Alla Taraszova (fénykorát a harmincas években élő szovjet-orosz színésznő) – édestestvére annak a Lyubov Orlovának, mellyel évekkel ezelőtt az Antarktiszon jártam. Ugyanúgy 1975-ben, Jugoszláviában készült szovjet megrendelésre (most amerikai tulajdonú), és ugyanúgy átalakították sarki vizekre, mint azt. Az Orlovának orosz volt a hajózószemélyzete, a Clippernek ellenben abszolút nemzetközi. A kapitány a Feröer-szigetekről való, a főgépész montenegrói, a főszakács indonéz, a pincérek Fülöp-szigetekiek, ráadásul férfiak, úgyhogy, bár faladatukat tökéletesen ellátták, kissé visszasírtam a szép orosz pincérlányokat. Az akkori ausztrál séfet viszont nem, indonézünk klasszissal ízletesebben főzött. Összességében 17 nemzet fiai-lányai alkották a személyzetet. Annál homogénebb az utazóközönség. Egy fiatal olasz nászutas pár és jómagam kivételével valamennyien dánok. (Gondoljuk meg, ha a világból százezrével járnak az emberek olaszországi nászútra, akkor pedig logikus, hogy egy olasz pár a sarkvidékre jöjjön a mézeshétre, nem?) Ez kissé megnehezítette a kommunikációt, mert az „expedíció” nyelve a dán volt, úgyhogy túravezetőink csak nekünk minden fontosabbat elmondtak angolul is, és utastársaink is (hogy ezen miért nem csodálkozom?) beszéltek legalább valamelyest angolul.

118_qeqertarsuaq0051.jpg

                   Hajónk, a Clipper Adventurer (itt éppen egy másik kikötőben)

061kabinomgronland0012.jpg

                             A kabinom (a fürdőszoba nincs rajta, de volt!)

   Egész éjszaka hajóztunk kifelé a közel 180 kilométer hosszú Kangerlussuaq-fjordból, melynek csodaszép mibenlétéről csak visszafelé bizonyosodhattam meg. A fjordot korábban Søndre Strømfjordnak hívták, de az utóbbi években minden grönlandi nevet kapott. Kiérve a nyílt tengerre, hamarosan átszeltük (és átaludtuk) az Északi-sarkkört, és reggel kikötöttünk Sisimiutban (Holsteisborg), mely kereken 6000 lakosával a sziget második legnagyobb városa. Amúgy a fővárosban, Nuukban (Godthåb) is csupán 17 500-an laknak. Sisimiut a legészakabbi, télen is jégmentes kikötő Grönlandon, aminek csak a városka szempontjából van jelentősége. Ha, teszem azt, karácsonyi nagybevásárláshoz szállítanak ide árut, továbbvinni csak légi úton tudnák (már ha lenne erre alkalmas hosszú kifutópályája), ugyanis a települések között nincs szárazföldi összeköttetés. Ennek ellenére, akárcsak a többi városban, itt is szép számmal futnak autók az aszfaltozott utakon. Nyáron heti több kompjárat is közlekedik a nyugati part települései között. Van posta, bank, szálloda, szabadtéri fűtött úszómedence, betoncölöpökön, hogy ne melegítse fel a fagyott talajt, középiskola, halfeldolgozó üzem, de még kínai étterem is. Hát, ez a nyomorult pára, mármint az étteremtulajdonos, hogy került ide, az isten háta mögé? Ült odahaza Kantonban és azon töprengett, vajon hová mehetne, ahol még nincs konkurencia, rábökött a térképre, aztán irány Grönland? Aztán lehet ám, hogy még északabbra, Thuléban meg polárdzsekit és fröccsöntött művirágot árul egy kínai. 

085_sisimiut10044.jpg

                           A kínai étterem cégtáblája Sisimiutban

  A város helyén már 4500 éve megtelepedtek eszkimók, de a nagyjából ezer évvel ezelőtti viking kirajzáskor már biztosan volt itt település. Egy dán misszionárius révén 1721-ben épült templom, melynek mai változata uralja a kikötő fölé emelkedő dombot. Körülötte parányi skanzent is létrehoztak, ahol hagyományos grönlandi ház is áll, mely kőből épült, a tetejét és a szigetelését pedig tőzeggel oldották meg. A mai lakóházak látványában nincs sok öröme az utazónak; többségükben Dániában előre gyártott elemekből összeszerelt sorházak, de legalább színesek, mint mindenütt északon. A neonzöldtől a liláig minden színvariáció előfordul, így dobják fel az emberek nyomott hangulatát a sötét téli hónapokban. Afelől semmi kétségem, hogy összkomfortosak, s mivel a települések távol vannak egymástól, mindenütt kell lennie hőerőműnek, vízműnek, szennyvízkezelőnek. A domborzat egyenetlenségeit a családi házak mesterien és környezetbarát módon használják ki. Ha nincs elég hely a sziklán a háznak, a kilógó részek cölöpökön állnak. Elő nem fordulhat, hogy itt valamit kirobbantsanak, ledózeroljanak.

066_sisimiut0016.jpg

068_sisimiut0018.jpg

076_sisimiut0036.jpg

                        Nagyjából így néz ki Sisimiut

      Na és a jég? A következő részekben annyi lesz, hogy meg is unjátok (Folyt. köv.)

Előző fejezetek az ARCHÍVUMban

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr107339160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gilda 2015.04.04. 17:45:23

Kedves Géza!

Épp ma gondoltam rá:jó volna (minden szempontból!),ha folyatódna az írás-sorozat. Emiatt is örömmel fedeztem fel,és olvastam az újabb visszaemlékezést,ami számomra is egy kicsit AZ lett. Felidézte " nyolcadikos énem ",mikor is Malmőben töltve egy nyári hónapot, más-naponta vendéglátóimmal átkompoztunk Dániába. Nekem,kislánynak óriási élményt adott a sok látnivaló. ( Azon a bizonyos főutcán is jártam,aminek fotóját itt viszontláttam.:)- Továbbra is várom a folytatást.És nem fogom (meg)unni,ezt garantálom.