HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Aleppo (1) Amundsen (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Antarktisz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) bálna (1) Barentsburg (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Buddha (1) Buenos Aires (1) Burkina Faso (1) Burma (1) Bwindi (1) Cancún (1) Cao Dai (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (1) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Copacabana (1) Corcovado (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) Da Nang (1) delta (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) Dzselada pávián (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (1) etióp ábécé (1) ezüstkard (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Gran Sabana (1) Grönland (3) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) halpiac (1) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (2) helikopter (1) Hilo (2) Himedzsi (1) Hirosima (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) Indonézia (1) Inle-tó (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) iszapfortyogó (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (1) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (2) Kampala (2) Kandy (1) Karimszkij (1) karszt (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) Kiotó (1) Kipling (1) koldus (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) labdapálya (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Lyubov Orlova (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) Megváltó Krisztus (1) Mekong-delta (1) Mexikó (1) Mianmar (1) miszó (1) Mohamed (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nene lúd (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) Oahu (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) Protea (1) Pyramiden (1) ramadan (1) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (1) Rio de Janeiro (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) ryokan (1) Saigon (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) séga (1) Shackleton (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) sivatagi rózsa (1) skanzen (1) Spitzbergák (1) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (2) szaké (1) szakura (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) sztúpa (2) szuahéli (1) talajfolyás (1) Tana-tó (2) tatami (1) tavaszi tekercs (1) tepui (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (1) tuareg (1) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) Uganda (2) újgyarmatosítás (1) Ushuaia (1) úszó piac (1) utcagyerek (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vietnam (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vudu (2) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

A VILÁG KÖZEPE - 9. fejezet - A SZAHARA ZÖLDJE - LÍBIA - 1. rész

2015.05.17. 15:35 Németh Géza

                                                                           Líbia, 2008

 

2008_0113libia0359.jpg

Azon kívül, hogy kissé pikírt megjegyzéseket tettünk a politikai tartalmú, enyhén szólva is gyermeteg óriásposzterekre, egy rossz szó el nem hangzott a mikrobuszban, amint (túravezetővel együtt is) csupán nyolcfős csapatunk befelé tartott a városba Tripoli repülőteréről. Takaros családi házak, az itthoniaknál sokkal jobb küllemű lakótelepi épületek, tiszta utcák. Ami a plakátokat illeti, azok az elnököt ábrázolták különféle pozitúrákban, de leginkább változatos koreográfiák szerint felemelt ököllel, és a domináns 39-es számmal. Tripoli modern negyedében, a tengerparton áll a hotelünk (halljában tüstént egy óriási, festett Kadhafi-portréval), ablakomból hatalmas építési területre és félig kész, vagy a közelmúltban épült üveg-beton magas épületekre látok. Aligha tévedek, hogy itt már a 40-esre készülnek. Lesz itt akkora csinnadratta Kadhafi elnök hatalomra kerülésének kerek évfordulóján, hogy olyat még nem látott Líbia. (Utazásunk 2008 októberében volt.)

     Líbiáról manapság természetesen már nem lehet úgy írni, mintha közben mi sem történt volna, de azért időlegesen próbáljuk meg. Az utazásunkat követő fejleményekre majd a végén térek vissza. Csak most érzem át igazán, mekkora szerencsém is volt. Líbia, Jemen, Szíria – még volt szerencsém békében látni őket, most polgárháború, vérengzés dúl mindháromban.

2008_0113libia0022.jpg

                                  Rögvest leszállunk Tripoliban

2008_0113libia0437.jpg

                                                    Minden 39

libia2_009.jpg

                            A szállodánk (belülről azért nem ilyen flancos)

2008_0113libia0407.jpg

                                                      A hallban ez  fogadott

2008_0113libia0026.jpg

                                         Kilátás az ablakomból

libia2_021.jpg

          Nem forog és nem kacsalábon (az öttornyú That El Emad irodaház

                                  

   Futólagos ismerkedés Tripolival, először a kisbusszal. Megkerüljük a fél belvárost, mire kibukkanunk a tengerpart egy másik részén (Jé, sörsátrak! Na ne, még hogy sör itt? De tényleg úgy néztek ki.) Ez a központ, a Zöld tér, ami a 70-es évek végéig nem létezett. A kastély (citadella) minden erre kószáló hatalom védőbástyája volt már a XVI. századtól. Némely időkben teljesen körülvette a víz, de még három évtizede is a parton állt. Akkor kezdték feltölteni a tengert, kb. 500 méteres szélességben, így jött létre a tér, ahol kiválóan lehet tömeggyűléseket, katonai parádékat tartani, és Kadhafi elnök is itt szólhat népéhez, egyszerű, alacsony, fából tákolt emelvényről. Líbiában amúgy szinte minden zöld, kivéve a tájat; zöld a zászló, mely a világ egyetlen egyszínű nemzeti lobogója, mindenféle felirat, szimbólum nélkül, és persze zöld a híres könyv is. Ebben a vezér elképzelései olvashatók országa sajátos útjáról, ami se kapitalizmus, se kommunizmus, hanem az általa kidolgozott, „harmadik univerzális teóriának” nevezett út, mely nem csupán Líbia, hanem az egész világ gondjait hivatott megoldani. Megszületett a jamahiriya, aminek amúgy semmi jelentése nincs, jobb híján a tömegek államaként szokás fordítani. Nyolcvannégy nyelvre fordították le (magyarra is, természetesen), sok nyelven kapható a főváros könyvesboltjaiban is (decens borítójú – és nyilván erősen visszafogott tartalmú – szerelmesregény-füzetek társaságában). Már amennyire Tripoli fővárosnak tekinthető. Ez a legnagyobb település bő egymillió lakóval, a legforgalmasabb kikötő, kereskedelmi, ipari, oktatási központ, itt lakik az elnök, a város közepén, magas fallal körülvett, elhíresült beduinsátrában, itt vannak a külképviseletek, de amúgy semmi más, ami fővárossá tenné. A parlament (aminek ugyan nem ez a neve, hanem valamiféle népi kongresszus) Tripolitól jóval keletre, a tengerparton fekvő Sirtben székel, és sose találnák ki, miért pont ott. Ha arra tippeltek, hogy ott született és nevelkedett Kadhafi, nyertek. A minisztériumokat 1988-ban a decentralizáció jegyében szétszórták (csak a külügy maradt), javarészt a messze, keletre fekvő Bengháziba, de jutott Kufrának és Sirtnek is.

2008_0113libia0421.jpg

                                 A Zöld tér

2008_0113libia0427.jpg

 

                             Néhány a töméntelen Zöld könyvből...

2008_0113libia0424.jpg

                                  ....szerelmesregény-füzetek társaságában

   A Zöld térről rengeteg utca ágazik ki, többek között az óvárosba, a medinába is. Arabos, ahogy kell. Szűk utcák, kis boltok, kézműves műhelyek, félig, vagy egészen az utcára települve, sűrű tömeg, zsivaj, meglepően színes, ám szigorúan iszlámosított öltözékű nők, de az arcuk azért többnyire látszik. Vacsora, majdhogynem Marcus Aurelius római császár i. sz. 164-ben emelt diadalívének árnyékában. Két fontos római út találkozásánál épült a föníciaiak korában még Oeának nevezett városban, itt keresztezte egymást a cardo (észak-déli irányú út) és a decumanus (kelet-nyugati irányú út). Hogy miért kellett Marcus Aureliusnak itt diadalívet építeni, meg nem mondom; tudtommal nem sok közvetlen köze volt az afrikai provinciákhoz, de tény, hogy az öt legnagyobb római császár közt tartják számon. Tripoliban más emléke nem maradt a birodalomnak, ugyanis egyéb környékbeli római városokkal ellentétben végig lakott volt, és a helyiek széthordták a köveket építőanyagnak. Ilyenkor szoktam mondani, még szerencse, hogy az egyiptomi piramisok bontását felülről kellett volna elkezdeni, különben már azokat is szétszedték volna. Vacsorára belénk tömtek öt fogást, én már az előétel után kész voltam, pedig csak utána jött a kuszkusz, ami – bár nem vagyok rajongója – kivételesen jól sikerült. Az Agra túravezetője, Kund szívós küzdelmet vívott a helyi kísérőnkkel, Bilallal, intézze el a líbiai partneriroda főnökével, hogy a félpanziót reggelivel és vacsorával oldjuk meg, ne pedig ebéddel, ne kelljen a nappalok közepéből két órát kihasítani. Szegény Bilalnak aznap este még egy borzalmasan nehéz problémát kellett megoldania. Csoportunk néhány tagjának kedve szottyant egy kis sétára a környéken, hogy lemozogja a vacsorát a hotel környékén, a tengerparton. Hát, azt nem lehet. Miért? A biztonságunk érdekében. Merthogy kirabolhatnak bennünket, vagy valami hasonló. Meggyőződésem, hogy Tripoliban az elmúlt 39 évben kevesebb embert raboltak ki, mint Pesten egy nap alatt, de bele kellett törődnünk, hogy helyi kísérő nélkül gyakorlatilag egy lépést sem tehetünk. Csak!

2008_0113libia0033.jpg

                                  A  medinában

2008_0113libia0030.jpg

 

                                                         (Akkor még) ilyesmit is lehetett kapni

libia2_004.jpg

                            Marcus Aurelius diadalíve

   Másnap alaposabb szemrevételezés Tripoliban, elsősorban az erőd egy részében kialakított Jamahiriya Múzeumban. A múzeumnak vajmi kevés köze van a jamahiriyához, kivéve Kadhafi elnöknek a forradalom idején használt libazöld Volkswagenjét, rögtön a bejárattal szemben. Amúgy nagyszerűen megkomponált négyszintes gyűjtemény, mely felöleli az ország történelmét a neolitikumtól napjainkig. A Mediterráneum egyik legjobb történeti múzeumának tartják, s volt is miből válogatni, hiszen jószerével alig akadt olyan környékbeli hatalom, mely így vagy úgy ne hatott volna erre a régióra. A „Forradalmi galériát” csak átfutjuk, mondjuk így, időhiány miatt (pedig még Kadhafi-pólókat is lehet kapni, de hát hol nem…), mert sietünk Sabrathába.

   Sabratha kevésbé híres, mint Líbia első számú római kori romvárosa, Leptis Magna (e kettő, valamint a tripoli medina alatt nyugvó Oea voltak a névadói az egyik legjelentősebb észak-afrikai római provinciának Tripolitániának – a három város országa). Csupán 80 km-re, nyugatra fekszik a fővárostól, ennek ellenére Tripoli óriási forgalmi dugói miatt nem is olyan könnyű eljutni odáig. És miket árultak a romváros bejáratánál? Kadhafi-pólókat és az elnök parányi képével, valamint az elmaradhatatlan 39-essel díszített karórákat (meg persze szép albumokat is). Hirtelen ötlettől vezérelve tíz dollárért vettem egy órát, amire kivételesen szükségem is volt. Amúgy nem hordok karórát, minek futtassam az időt a szemem láttára, de idegenben jó, ha van. Az effajta meg…, na bumm, ha eldöcög két-három hónapig… Még most, csaknem hét év múltán is jár és pontos, csak azt nehezményezem, hogy az évfordulókor nem ugrott a 39-es 40-re. Igaz, egy tízesért ne várjon az ember valami hi-tech csodát.

   Komolyabb várost az i. e. V. században a föníciaiak építettek itt először, a szomszédos Karthágóból jőve, biztonságos kikötőt keresve. Két évszázad múltán jöttek a görögök, akik egészen más jellegű várost építettek, mely a régió egyik leggazdagabb települése volt. A Kr. u. I. században történt súlyos földrengés után a rómaiak építették újjá, helyi homokkőből és importált márványból; nagyjából e városszerkezet romjai láthatók ma is. 533-ban Bizánc vette birtokába, de a római városterületnek csak egy kis részét háborgatták. A VII. századi iszlám invázióig még élt a város, aztán új urai hagyták pusztulni. A kikötőt visszavette a tenger, az épületeket belepte a homok, és ahogy azt oly sok régi város (Persepolis, Angkor, Machu Picchu stb.) esetében tapasztalhatjuk, Sabrathát is úgy kellett előkaparni; ezt olasz régészek végezték el a XX. század elejétől. Aránylag jó állapotban megőrződött és/vagy restaurált padlómozaikjain helyenként pajzán szimbólumokat is felfedezhetünk. Amúgy minden a szokásos: oszlop- és épületmaradványok, bazilika, templomromok, a színház viszont csodálatos (sz)épségben maradt fenn. Közel a tengerparthoz, az egykori közfürdő mellett, igazi ókori vécék láthatók, szorosan egymás mellett sorakozó, nemesebb kőből kifaragott ülőkékkel (bár állítólag álltak rajtuk). Annyi bizonyos, hogy az intézmény vendégei túl sok intimitást nem élvezhettek.      

libia2_013.jpg

2008_0113libia0042.jpg

2008_0113libia0038.jpg

                                       Sabratha romjai

2008_0113libia0043.jpg

 

                               Közvécé az ókorból

libia2_019.jpg

 

                       A sabrathai színház (állítólag 10 ezer személyes volt)

2008_0113libia0054.jpg

 

                                 Relief a színpad előterében

   Megint nyugat felé tartunk, de jóval hosszabb távra. A cél Ghadames, jó 600 kilométerre Tripolitól. Amúgy nem rohanunk, addig még megnézünk egy és mást. Hogy mit, illetve hogyan jutunk el végül a Szahara kellős közepére, megtudhatják a következő részekből, és a legvégén még Tripoliba is visszatérünk.

 

Előző fejezetek itt (még előzőbbek   az ARCHÍVUMban)

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/04/09/a_vilag_kozepe_8_fejezet_nyaraljon_a_napfenyes_gronlandi_rivieran-_1_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/04/17/a_vilag_kozepe_8_fejezet_nyaraljon_a_napfenyes_gronlandi_rivieran_2_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/05/03/a_vilag_kozepe_8_fejezet_nyaraljon_a_napfenyes_gronlandi_rivieran_3_befejezo_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr707467174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gilda 2015.05.17. 20:16:49

Kedves Géza!:)

Mint eddig minden cikk-,ez is irtózatosan tetszett. Állandóan csodálom a szófordulatokat, a "tűhegyes" gyönyörű képeket és persze a sook közt megbújó humort.

Örömmel várom majd a folytatást is.:)