HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Aleppo (1) Amundsen (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Antarktisz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) bálna (1) Barentsburg (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Buddha (1) Buenos Aires (1) Burkina Faso (1) Burma (1) Bwindi (1) Cancún (1) Cao Dai (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (1) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Copacabana (1) Corcovado (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) Da Nang (1) delta (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) Dzselada pávián (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (1) etióp ábécé (1) ezüstkard (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Gran Sabana (1) Grönland (3) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) halpiac (1) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (2) helikopter (1) Hilo (2) Himedzsi (1) Hirosima (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) Indonézia (1) Inle-tó (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) iszapfortyogó (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (1) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (2) Kampala (2) Kandy (1) Karimszkij (1) karszt (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) Kiotó (1) Kipling (1) koldus (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) labdapálya (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Lyubov Orlova (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) Megváltó Krisztus (1) Mekong-delta (1) Mexikó (1) Mianmar (1) miszó (1) Mohamed (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nene lúd (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) Oahu (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) Protea (1) Pyramiden (1) ramadan (1) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (1) Rio de Janeiro (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) ryokan (1) Saigon (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) séga (1) Shackleton (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) sivatagi rózsa (1) skanzen (1) Spitzbergák (1) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (2) szaké (1) szakura (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) sztúpa (2) szuahéli (1) talajfolyás (1) Tana-tó (2) tatami (1) tavaszi tekercs (1) tepui (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (1) tuareg (1) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) Uganda (2) újgyarmatosítás (1) Ushuaia (1) úszó piac (1) utcagyerek (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vietnam (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vudu (2) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

A VILÁG KÖZEPE - 9. fejezet - A SZAHARA ZÖLDJE, LÍBIA, 3. rész

2015.06.12. 13:27 Németh Géza

             LÍBIA, 2008

2008_0113libia0165.jpg   

Sebhai hotelünk előtt reggel három terepjáró várt bennünket. Most aztán tényleg irány az igazi Szahara. Hogy milyen az igazi Szahara? Ha tényszerűen vesszük, nagyjából a kétharmada kő- és kavicssivatag (hammada, illetve reg), a többi homok. Ha a laikus elképzeléseit tekintjük, akkor puszta homoktenger, óriási dűnékkel. Egyik utastársunk például csak akkortól kezdte magát a sivatagban érezni, amikor semmi egyéb nem látszott körülöttünk, csakis homok. Első nekibuzdulásában fel is kúszott egy hatalmas dűne tetejére, s bár saját bevallása szerint kis híján infarktust kapott, boldog volt.

   

 

2008_0113libia0140.jpg                                      Indulás Sebhából

     Rövid megálló Germában. Nem könnyű elképzelni, hogy jó két évezrede még a rómaiakkal szemben keményen ellenálló berber birodalmi központ volt itt, mely uralta az akkori Líbia Fezzan nevű délnyugati vidékét. Nem messze a városkától terül el egy ősi település maradványa, erősen omladozó vályogépületekkel. Töltünk némi időt a múzeumban is, ahol a szokványos „köcsögök”, régi tárgyak mellett fényképeket nézegetünk a líbiai Szahara híres sziklafestményeiről. Ez, persze, csak előjáték, hiszen rövidesen teljes valójukban is meglátjuk.

2008_0113libia0141.jpg

                           Germa romjai

   Első tábori ebédünk az út mentén, árnyas fák alatt. Meleg van, de árnyékban elviselhető. A három „utasszállító” kocsi előtt halad az ellátó autó, a konyhafelszereléssel és a szakáccsal. Hat napon át hideg ebédet kaptunk, nem túl változatos alapanyagokkal (halkonzerv, sajt, rizs, főtt bab, zöldségfélék, gyümölcs, fejenként napi 3 liter palackozott víz), de mindannyiszor káprázatos tálalásban. Kész csoda, hogy a Szahara kellős közepén ezt így megoldották. Vacsorára három fogás, ízletes, enyhén savanykás zöldségleves (magunk között csak líbiai levesnek neveztük), húsos főétel és gyümölcs. Annyit elárulok, hogy nem volt hűtőládánk és persze semmi lehetőség arra, hogy friss élelmet szerezzenek be. Hogy a húsokba ne költözzenek be mindenféle gyomorrontók, a következő eljárást eszelték ki (nyilván az ősök nyomán). A felszínüket bekenték erős chiliporral és borssal, majd főzés előtt ezt a réteget lekaparták. Nem mondom, az utolsó este kissé már némi gyanúval forgattuk a szánkban, de semmi bajunk nem lett. Egyik este még tuareg kenyeret is sütöttek. Ez a taajeelah. Rém egyszerű, semmi egyébből nem áll, mint lisztből, vízből és sóból. Embereink tüzet raktak a homokban, azt felforrósították, leszedték róla a parazsat, helyére tették a lapos tésztát, befedték forró homokkal, negyedórát hagyták, kiszedték, megfordították, aztán újra befedték. Kiszedték, lekaparták, lerázták róla a homokot, és úgy éljek, ahogy mondom, egyetlen homokszemet sem éreztem a számban. Fenséges volt. És még valami csoda. A Szahara mélyén nincsenek utak, csapás is elég kevés. Az ellátó kocsi mindig legalább egy órával előttünk járt, de soha elő nem fordult, hogy ne a megbeszélt helyen találkoztunk volna ebédidő táján. És semmi GPS vagy rádió… Ezek a fiúk ismerik a sivatagot. Ami a Toyota Land Cruisereket illeti, elég jó állapotban voltak, csupán Mahmudé volt kissé leamortizálódva, alvázán át időnként bezúdult a por meg a homok. Sofőrjeink különleges technikával, látszólag teljesen logikátlan úton-módon hajtottak fel a homokdűnékre, és mégis majdnem mindig elsőre sikerült. Kivéve Mahmudot. Vagy kissé ügyetlen volt, vagy csak a kocsija nem bírta. Hogy el ne feledjem, Sebhától végig velünk jött egy „biztonsági” ember, de hogy mi célból, fogalmam sincs. Talán a kormány megfigyelője volt, mindemellett az arabon kívül semmiféle nyelven mukkanni sem tudott, vagy csak nagyon ügyesen leplezte titkosügynök-mivoltát.

2008_0113libia0200.jpg

                                         Mindennapi ebédünk

2008_0113libia0253.jpg

 

                                  Küzdelem a homokkal

2008_0113libia0304.jpg

 

                             Sofőrjeink néha játékkal ütötték el szabadidejüket

   Al Uwaynat az utolsó civilizációs pont, ahol az ötnapos túra előtt „személyzetünk” még feltankolhatott. Nekünk is elkelne némi hideg ital tartalékba, de meddig hideg… Amíg megisszuk. Csak ne valami édes lónyál legyen. A kis boltban találok alkoholmentes sört, tényleg jéghideg…, kár, hogy citromos ízesítésű. Ez még csak elment, de a végén, már közel Tripolihoz, nagyon megszívtam. Egy országúti büfében rutinosan emeltem ki a hűtőből a már megszokott márkát (Beck’s), hát, eperíze volt. Iszonyú.

   Elindulunk befelé az Akakusz-hegységbe. Merő kő minden, de Bilal, a helyi túravezetőnk még alkonyat előtt talál egy homokos foltot, ott sátrazunk. Ilyen helyen ugyanis (remélhetőleg) nincs se skorpió, se kígyó, csak reggel, a sátrak körüli kis lábnyomokból következtethettünk, hogy sivatagi rókák és valami kisemlősök ólálkodtak a környéken. Bilal hozott egy készüléket, mellyel az esetleges marás mérgét ki lehet szívni. Kötött napirendünk elég egyhangú. Este sátorállítás, mosdás a megspórolt ivóvízzel és nedves törlőkendőkkel, várakozás a vacsorára. Ilyenkor már elkelt egy vékony pulóver. Egyik este Bilal egy dűne oldalában tűzijátékot rendezett: benzint locsolt ki szépen megformázva, aztán meggyújtotta. Reggel sátorbontás, valamint a számomra még itt is elmaradhatatlan borotválkozás, reggeli, aztán felcuccolás, és indulás. Tizenegy tájban valami szikla árnyékában teaszünet, egy-kettő között ebéd.  

2008_0113libia0150.jpg

                       Első esténk a sivatag magányában

2008_0113libia0309.jpg

 

                                Egyik táborhelyünk a dűnék között

2008_0113libia0310.jpg

 

                     A napi borotválkozás luxusát itt sem hagytam ki

   Másnap aztán jött a valódi csoda. Olyan sziklaformák, amilyeneket keveset látni a világon. A Tadrart Akakusz (a tadrart berber eredetű szó, hegységet jelent) észak-déli irányú, nagyjából 150 km hosszú hegységrom, legmagasabb pontja is csupán 1100 méter. Fő alkotói a felső-szilur–alsó-devon időszaki homokkövek, melyek palákra települtek, egyszóval erősen lepusztult ókori maradvány. A holocén első, nedvesebb időszakában sokhelyütt édesvízi mészkő is lerakódott az erre csatangoló vízfolyásokból. Víznek ma már nyoma sincs a felszínen. Az amúgy vöröses sziklák felszíne szinte fekete a sivatagi máztól: e bekérgeződést vas- ,illetve mangán-oxid alkotja, amit a kőzet „kiizzad” magából. A hőségben ugyanis elveszíti víztartalmát, a víz pedig a felszínére hozza a benne levő ásványokat. A sziklák formagazdagsága minden képzeletet felülmúl: tornyok, gombák, ívek, piramisok, katedrálisok, erődök, emberre hajazó kőszobrok, fejek, oszlopok, őrületesen meredek, vagy már át is hajló roppant magas sziklafalak.

libya-map.jpg

2008_0113libia0216.jpg

                               Ilyen a sivatagi máz

2008_0113libia0158.jpg

 

2008_0113libia0167.jpg

2008_0113libia0170.jpg

2008_0113libia0172.jpg

2008_0113libia0181.jpg

2008_0113libia0202.jpg

2008_0113libia0218.jpg

2008_0113libia0278.jpg

2008_0113libia0193.jpg

                   Az Akakusz erózió alkotta sziklacsodái

     Az áthajlások alatt rejlenek a Szahara emberi csodái: a főként vörössel és fehérrel készített sziklafestmények, melyek ma már az UNESCO védelme alatt állnak. A Szahara mint sivatag követte a pleisztocén jégkorszak ritmusát. Amikor a jég előrenyomult Európában, a Szahara is nedvesebb volt, aztán jött egy-egy szárazabb periódus. Nagyjából 10–12 ezer éve elég bőséges csapadékot kapott, s ilyenkor megjelentek a mai szavannákra jellemző állatok: zsiráf, bivaly, oroszlán, antilopok, krokodil, teknős, elefánt, melyeket az akkor itt élt emberek sziklafestmények, illetve –vésetek formájában meg is örökítettek, akárcsak tenyészállataikat, főként marhákat. A Szahara egyébként 4000–5000 éve tért vissza sivatagi állapotához. Nem nyugtatott meg, hogy egyik rajzon ember ember ellen harcol. Mit mondjak, láthatóan őseink az ölés terén éppen olyan hülyék voltak, mint mi manapság. A rajzokat már a XIX. század közepén felfedezték, majd később módszeresen feltárták és értelmezték őket, itt speciel olasz régészek, az 1950-es évekről kezdve. Hasonlókat látni Egyiptomban és Algériában is, de csak az Akakuszban mintegy 1300 rajz van. Mondanom sem kell, hogy itt-ott megjelentek a vandalizmus nyomai is, s bár mi ebből elég keveset láttunk, pár évvel később egyik internetes oldalon láttam néhány borzalmasan összegraffitizett rajzot.

2008_0113libia0207.jpg

2008_0113libia0198.jpg

2008_0113libia0210.jpg

2008_0113libia0245.jpg

                   A hegység híres sziklafestményei közül néhány

     Teljesen más a művészeti stílus a Methkandoush-vádiban. Ide ismét kősivatagon át visz a csapás. A lágy homokkőbe itt keményebb kőzetekkel karcolták-vésték bele az ugyancsak egzotikus állatokat ábrázoló figurákat. Korukat 15-12 ezer évesre teszik. A leghíresebb ábrázolás a „harcoló macskák” nevet kapta.

2008_0113libia0326.jpg

                      Itt még véstek

2008_0113libia0333.jpg

 

                               A "harcoló" macskák

2008_0113libia0347.jpg

 

                  Ilyen kősivatagon át jutottunk el idáig

   A sivatag növényzete helyenként meglepően gazdag. Néha órahosszat semmi életnek sem látjuk nyomát, főként a kősivatagban, máshol megjelenik néhány akácia, fűféle, megint másutt ezrével terem a sivatagi tök (vagy dinnye), ez a 6-8 centis gömbölyű, mérgező gyümölcsöket érlelő, talajon kúszó növény.

2008_0113libia0300.jpg

2008_0113libia0301.jpg

                                         Sivatagi tök kívülről-belülről

Mellesleg emberből sem sok van. Egyszer ebéd közben egy tuareg család két ifjú sarja közelítette meg alkalmi bázisunkat, és engedélyt kaptunk, hogy felkereshessük lakhelyüket. Pálmalevelekből tákolt három-négy kunyhó, a nők külön, bennünket a főnök, egy igen éltes bácsi fogadott. Amúgy kecskét legeltetnek a satnya füvön. Egyik délután aztán valami kúthoz érkeztünk, ott valami száz ember nyüzsgött, mindenki töltötte, amije csak volt, mi meg végre egy gumicsövön kiáramló hűs vízsugár alá bukhattunk. Turistát aránylag keveset láttunk, egy olasz csoportba viszont néha napjában többször is belefutottunk.

2008_0113libia0266.jpg

                         Tuareg tábor a semmi közepén

2008_0113libia0267.jpg

 

                                         A családfő

     A következőkből az is kiderül, hogy nemcsak tömérdek homok, hanem víz is van a Szaharában.

 

Előző részek itt, még előzőbbek az Archívumban

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/05/17/a_vilag_kozepe_9_fejezet_a_szahara_zoldje_libia_1_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/05/30/a_vilag_kozepe_9_fejezet_a_szahara_zoldje_libia_2_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/04/09/a_vilag_kozepe_8_fejezet_nyaraljon_a_napfenyes_gronlandi_rivieran-_1_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/04/17/a_vilag_kozepe_8_fejezet_nyaraljon_a_napfenyes_gronlandi_rivieran_2_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/05/03/a_vilag_kozepe_8_fejezet_nyaraljon_a_napfenyes_gronlandi_rivieran_3_befejezo_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: tuareg sziklarajzok Szahara Akakusz

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr727536756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.