HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Aleppo (1) Amundsen (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Antarktisz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) bálna (1) Barentsburg (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Buddha (1) Buenos Aires (1) Burkina Faso (1) Burma (1) Bwindi (1) Cancún (1) Cao Dai (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (1) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Copacabana (1) Corcovado (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) Da Nang (1) delta (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) Dzselada pávián (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (1) etióp ábécé (1) ezüstkard (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Gran Sabana (1) Grönland (3) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) halpiac (1) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (2) helikopter (1) Hilo (2) Himedzsi (1) Hirosima (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) Indonézia (1) Inle-tó (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) iszapfortyogó (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (1) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (2) Kampala (2) Kandy (1) Karimszkij (1) karszt (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) Kiotó (1) Kipling (1) koldus (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) labdapálya (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Lyubov Orlova (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) Megváltó Krisztus (1) Mekong-delta (1) Mexikó (1) Mianmar (1) miszó (1) Mohamed (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nene lúd (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) Oahu (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) Protea (1) Pyramiden (1) ramadan (1) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (1) Rio de Janeiro (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) ryokan (1) Saigon (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) séga (1) Shackleton (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) sivatagi rózsa (1) skanzen (1) Spitzbergák (1) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (2) szaké (1) szakura (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) sztúpa (2) szuahéli (1) talajfolyás (1) Tana-tó (2) tatami (1) tavaszi tekercs (1) tepui (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (1) tuareg (1) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) Uganda (2) újgyarmatosítás (1) Ushuaia (1) úszó piac (1) utcagyerek (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vietnam (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vudu (2) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

AZ ÚT VÉGE - 1. fejezet - HAWAII ÚJRATÖLTVE - 3. (befejező) rész

2016.01.16. 16:45 Németh Géza

    HAWAII , 2009

2009_1209hwaii10412.jpg

És most jön, ami még nem volt: láva testközelből. Csónakunk, 24 fővel, elvileg ötkor indult. Elég sokat veszkődtünk, mire az öblöt megtaláltuk a jelöletlen, ám számtalan kis parti út szövevényében, de háromnegyedre csak-csak odaértünk. Előbb még körülnézünk a partvidéken, és nem hiszünk a szemünknek. Itt építkeznek! A puszta lávamezőn, amit már kis páfrányok tarkítanak, parcellákat tűztek ki, és néhány elvetemült alak szép nagy lakóházakat épít. Hevenyészett utak már vannak, víz is, villany is, de fogalmam sincs, hogyan oldják meg például a szennyvízelvezetést. Milyen lehet lávamezőn élni? Az bizonyos, az itteniekhez hasonló szépségű fonatos- vagy kötéllávákat talán sehol másutt nem látni a földön, ám kötve hiszem, hogy a letelepülőket ez vonzza.

 

 

 

2009_1209hawaii10358.jpg

                            Építkezés a lávamezőn

2009_1209hawaii10339.jpg

                             Ugye mondtam, hogy szépek a kötéllávák

     Keressük a csónakot, ám az ott tébláboló népség azt mondja, már elment. Jól nézünk ki… Ámde azonnal akad egy kisvállalkozó, aki elég méretes motorcsónakján bejelentkezik, hogy négyünket kivisz az óceánra, ráadásul amannál jóval olcsóbban. Egy órát hasítjuk a vizet a part közelében, mire feltűnik az első pirosság. Hat körül már szürkül, jól elválik a tüzes massza a koromfekete háttértől. Aztán még egy, még egy, összesen vagy hat-hét kifolyás, nagyjából egy kilométeres szakaszon. Csónakosunk nem szívbajos, ahol lehet, akár öt méterre is megközelíti a lávát, mely sisteregve, pöfögve, bugyogva csorog, vagy éppen spriccel bele az óceánba. A nagyobb csónakból, mely cserbenhagyott bennünket és most ott kavar a közelünkben, a sok utas miatt aligha élvezhettünk volna ilyen látványt, ez a kisebb viszont erősen billeg, úgyhogy nem könnyű élesen fotózni, de a kb. 50 lövésből azért így is akad néhány használható. Alig érezzük a forróságot, a tengervíz sem különösebben meleg (ab ovo elég meleg), pedig a láva hőmérséklete még itt is lehet úgy 800 fok. Hawaii lávái amúgy is igen forróak, a valaha volt legmagasabb lávahőmérsékletet a Kilauea Iki kitörésekor mérték, 1200 fokot. Néha egy fuvallat kénszagú felhővel borítja be a környéket, ilyenkor csónakosunk kissé odébb megy. A látvány, a hangok, a színek káprázata elnyomja amúgy sem túl erős félelemérzetünket, nem tudom, mit kellett úgy majréztatni a népet a parton; teljes biztonságban érezzük magunkat, sőt, meg merem kockáztatni, boldogan hagytuk el másnap reggel a Nagy-szigetet. Boldogan, hiszen megvan, láttuk, szemünkkel megsimogattuk, és ez semmihez sem fogható csoda.    

2009_1209hawaii10372.jpg

                              Megérkeztünk!

2009_1209hawaii10404.jpg

 2009_1209hawaii10378.jpg

2009_1209hawaii10412.jpg

2009_1209hawaii10418.jpg

                            Dől a hegy leve

     Azt nem úgy kell elképzelni, hogy több száz méteres lávaárak rohannak lefelé a Kilauea lejtőin. Ilyen is előfordul néhanap, de most nem néhanap van. A kráterből kilépő láva, ha nem kap elég utánpótlást, szinte azonnal bekérgeződik és e kéreg alatt, kis alagutakban folyik le végig a tengerig. Ezek a „csövek” helyenként és időnként felnyílnak, ott látható is lenne a láva, ha most éppen a helikopteren ülnénk. Ilyen helyeken szoktak a kutatók olvadékmintákat venni. Kérdezhetik, miért nem mentünk el gyalog a Puu Oo-hoz, az aktív kráterhez. Nos, azért, mert sok órás gyaloglással érhető el, igen nehezen járható lávafelszínen, másrészt az aztán tényleg veszélyes. A lávakéreg helyenként igen vékony, könnyen beszakadhat, akkor aztán vagy megsülnénk, ha éppen olvadék folyik el alatta, vagy összevissza törnénk magunkat egy-egy lyukban.

     Konából honolului mandinerrel repülünk át Maui szigetére, amit kivételesen nem bánunk, mert a látvány pazar: a hatalmas város, keleti végében a rég kialudt Diamond Head vulkánnal, aztán Molokai lapos szigete, a távolban a Nagy-sziget felhőből kibúvó két óriás pajzsvulkánja, a 4205 méter magas Mauna Kea (Fehér hegy – a hósapkája miatt) és testvére, a Mauna Loa (Hosszú hegy – 4170 méter), majd Maui roppant meredek partjai. Mauit két vulkán építi fel, de ezek csak később gyógyultak össze egy szigetté; a köztük levő, eróziójuk során létrejött lapályon van a reptérnek is helyet adó húszezres, hipermarketek, középületek tucatjaival megpakolt Kahuluival teljesen egybeépült Wailuku, ahol szállást találunk a Banana nevezetű youth hostelben. Elég ótvar hely, igaz, nem „lakni” jöttünk Mauira. Amúgy kb. 100 méterre van a Northshore nevű hasonló intézménytől, ahol annak idején, 1990-ben laktam. Azóta vagy teljesen kiesett minden, vagy nagyon átépült a város, de semmire sem ismertem rá. Az igazi szálláshely-eldorádó amúgy a keleti szigetfél nyugati partvidékén van, tele fantáziátlan küllemű apartmanhotelek tucatjaival, melynek lakásait, stúdióit minimum egy hétre, de inkább többre veszik ki a hosszabb nyaralásra érkező családok. A strand pocsék és büdös, nem is értem, mit szeretnek ezen az emberek.

2009_1217hawaii20019.jpg

                             Honolulu a levegőből

2009_1217hawaii20020.jpg

                         A Diamond Head

2009_1217hawaii20023.jpg

                           Molokai majdnem egészen ráfért a képre

2009_1217hawaii20074.jpg

             A Nagy-sziget két óriása: balra a Mauna Kea, jobbra a Mauna Loa

   A reptéren újabb kocsit bérlünk (megint Chevy), másnap reggel már irány a Haleakala 3000 méter fölé emelkedő csúcsa. Annak idején majd megvett az isten hidege, most egy szál pólóban sétálgatunk, élvezzük az óriási (amúgy erózió által kikotort) kráter és színes salakkúpjai látványát, no meg a csúcsrégió fő attrakcióit az ezüstkard nevezetű növények látványát. Csak itt él, igazi életbajnok, ahogy ezüstös szőröcskéivel védekezik a hideg és az erős UV-sugárzás ellen. Évekbe telik, mire virágot hoz, aztán elpusztul. Virágzó példányt ugyan nem láttunk, egy épp elvirágzottat, vagyis haldoklót igen. Lefelé jövet viszont sikerült megtalálnom azt a botanikus kertet, ahol 1990-ben már jártam. A növénytan nem az erősségem, ám ettől a virágokat még szerethetem. A zömük nem endemikus, de kit érdekel; ennyi proteafélét még sehol sem láttam, ráadásul időközben beszereztek két nene ludat is. Ez a madárfaj viszont kizárólag Hawaiin él. Hajdan, a szigetcsoport felfedezése idején még nagy számban népesítették be a szigeteket, ám a behurcolt ragadozók annyit elpusztítottak, hogy az 50-s évek elejére alig 30 példányuk maradt fenn. Azóta a szigorú védelemnek és a szaporító programnak köszönhetően a vadon élő populációt sikerült 1000 közelébe feltornászni, de különféle állatkertekben, vadasparkokban szerte a világon mintegy 2000 példányuk él. Érdekes, hogy elvileg röpképtelennek tartják őket számon, de vannak egyedek, amelyek elég szépen repülnek. (Végtére is Márton lúd is megtanult a Nils Holgerssonban.)    

2009_1217hawaii20051.jpg

                      A Haleakala krátere  

2009_1217hawaii20083.jpg

                                   ... és benne az egyik salakkúp

2009_1217hawaii20048.jpg

                                                Ezüstkard

2009_1217hawaii20120.jpg

2009_1217hawaii20130.jpg

                                   Élvezkedés a botanikuskertben

2009_1217hawaii20109.jpg

                          Ilyen a nene lúd

   Maui partvidéki útjain sokat javítottak azóta, de még nem eleget. Az északi út több száz kanyarjával, 50 egysávos hídjával még pazar parti panorámával együtt is kis rémálom, viszont remek szörfterep annak, aki ezért jön ide. A Haleakalától délre futó út még mindig elég pocsék, viszont az út menti sziklafalakat a szó szoros értelmében sokhelyütt becsomagolták óriási dróthálókkal, így védekezve az omlások ellen. Kis híján kifogy a benzinünk, mire elérjük a keleti partot, Hanát. Érdekes, valahogy szebbre emlékeztem. Egyetlen étterme van, az étlapon kizárólag burgerek, igaz, sokféle néven. A mosdóban a kagyló fölött felirat, mellyel tengernyi pontban kezet mosni (!) tanítják a dolgozókat. Amerikában a közhiedelemmel ellentétben igen jókat lehet enni, nem csak a fast food moslékát. A hiper- és szupermarketek sarkában árulnak főtt ételt a világ minden konyhájáról, nem beszélve a food courtokról, ahol a teljes nemzetközi ételválaszték felvonul, ráadásul olcsón. És az amerikaiak esznek. A helyzet kissé a Római Birodalom végnapjaira emlékeztet, csak míg az ókoriak legalább kirókázták, hogy még több férjen, az amerikaiak megemésztik, ha már egyszer lenyelték. Soha sehol ennyi rusnya kövér, zsíros, remegő hájas embert nem láttam. De mit kell csodálkozni, az adagok gigantikusak, a legkisebb üdítős pohár félliteres, de ilyet rajtunk kívül senki sem választ. Az amúgy is torokkaparóan hideg italnak megágyaznak fél kiló jéggel, amit aztán szó szerint elropogtatnak. Nem tudom, itt talán egy mutáns faj van születőben, de ha ők viszik tovább az emberiség génállományát, akkor nekünk annyi. Utóbb Honoluluban egy kis étteremben feltűnt egy igen termetes lány, a kajával már végzett, olvasgatott. Másnap este láttuk Waikiki főutcáján, kezében nagy papírpohár, nyilván kibélelve valami töménnyel, mert menni alig bírt, úgy tántorgott. Gondoljuk meg, eljön Hawaiira egy csomó pénzért, zabál, vedel, a strandra nyilván ki se mer menni, hogy nézne ki a szerencsétlen fürdőruhában. Egy maui étteremben láttunk egy négyfős családot, jöttek estebédre, persze, hamburgerre. Együtt nyomhattak minimum fél tonnát. Apu alig fért el az asztalnál, de amikor hozták az ételt, szétvetett lábakkal, óriásira tátott szájjal nekiveselkedett és falt… Látniuk kellett volna, de jobb, hogy nem látták.

2009_1217hawaii20366.jpg

                                          Amerikai szépség

 2009_1217hawaii20041.jpg

2009_1217hawaii20138.jpg

2009_1217hawaii20180.jpg

                           Látnivalók Maui partjainál

     Lahaina Maui nyugati partvidékének üdülőnegyede. Itt is jártam akkor, az egészből csak egy parkban álló gigantikus banyanfára emlékszem, meg a töméntelen giccs-ajándék-boltra. Az amerikaiak láthatóan imádják az ilyesmit; alig két hét múlva karácsony, de a családi házak már teljes pompában állnak mindenütt, kerti törpére hajazó Mikulásokkal és hasonló szörnyűségekkel díszítve.

2009_1217hawaii20181.jpg

                       Közeleg a karácsony

2009_1217hawaii20285.jpg

                           Gigamikulás Honoluluban

    De ha már itt járunk, menjünk ki csónakkal bálnanézőbe, amire akkor nem telt. Itt telelnek azok a hosszúszárnyú bálnák, melyek amúgy Alaszka partjai közelében élnek és táplálkoznak (csak ott, emitt meg böjtölnek). Félórán belül felbukkan az első, aztán még kettő (meg fél tucat bálnaleső motorcsónak). Egész közel jönnek, iszonyú monstrumok, egy farkcsapással kihajíthatnának bennünket a partra. Akkor a legszebbek, amikor farokúszójukat az égnek dobva kecsesen alámerülnek. A csúcs viszont az lenne, ha a levegőbe dobálnák magukat, ahogy a filmekben is látni. És meg is teszik. A baj az, hogy sosem tudhatjuk, hol bukkannak elő a vízből, ezért e tornamutatvány fotózásához vagy sok idő, vagy sok szerencse kell. Nekem egyik sem volt. Láttam repülő bálnát, ám ami a fotót illeti, ebből a produkcióból csak három csobbanást sikerült elkapnom.        

2009_1217hawaii20217.jpg

                                             Alábukás

2009_1217hawaii20199.jpg

                                     Repülő bálna helyett csobbanás

     Maradék három napunk Oahu szigetén. Meglepően olcsón találunk apartmant Honolulu híres strandnegyedében, Waikikin, úgy 150 méterre a víztől. És igen… pont mellettünk áll az a hostel, ahol annak idején 12 dollárért laktam, negyedmagammal. Most 90-et fizettünk ketten, hát, ezt is megértem. Ebbe, persze, belejátszott a válság, és az, hogy még nem jött meg a karácsonyi vendéghullám (ha ugyan megjön), úgyhogy a környék összes hatalmas, gettószerű hoteljének szobái, a sötét ablakokból ítélve, 80 százalékban kongtak az ürességtől. Honolulu világvárosnak tűnik (bár csak alig 400 ezren lakják az 1,3 millió hawaiiból) felhőkarcolóival, hatalmas gépkocsiforgalmával. Sok időt nem is töltünk itt, inkább körbeautózzuk (most egy Subaruval) Oahu szigetét. Már Mauinál is jobban kikezdte az erózió, de ettől szépek közel függőleges, mélyen barázdált sziklafalai. Tömérdek kisebb stand várja szörfözőket … meg a hajléktalanokat. Olyan kis bódévárosokat látni helyenként, mint a harmadik világban, csak itt minden kalyiba előtt áll egy félroncs autó.

2009_1217hawaii20276.jpg

                         Honolului szállásunk, mellette a kisebbikben laktam 1990-ben

2009_1217hawaii20344.jpg

                                    Szinte minden hotel kongott az ürességtől

2009_1217hawaii20300.jpg

                                     Honolulu külvárosa

2009_1217hawaii20316.jpg

                                    Oahu erózió marta hegyoldalai

2009_1217hawaii20362.jpg

                               Ez is Hawaii -  egy hajléktalantábor

   És persze itt van Waikiki híres strandja, tömérdek üzlettel, étkezdével, hotellel… és japánnal. Annak idején egyetlen bikinis japán csajt se láttam a homokon, mostanra már ledérebbek lettek, bár ezzel nem feltétlenül fokozzák a férfiaknak nyújtott esztétikai élményt. Este a sétányon megpillantok egy japán lányt, 30 fokos melegben, bundabéléses csizmában, miniszoknyában. Aztán még egyet és újabbakat. Az üzletek kirakatában is ott sorakoznak a csizmák. Nyilván van rá igény.

2009_1217hawaii20345.jpg

                           Waikiki Beach

2009_1217hawaii20284.jpg

                                                  Csizmában a trópusokon

2009_1217hawaii20354.jpg

                                             Tessék: japán lányok bikiniben

     S hogy miért lett a cím „újratöltve”? Még odakinn jutott eszembe, aztán rájöttem, hogy mivel a Mátrix (II) óta már mindent „újratöltenek”, elég közhelyes. De meghagytam. Nekem sok jelentése volt itt Hawaiin, és remélem, mindez az olvasónak is átjött.   (Vége)    

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2016/01/05/az_ut_vege_1_fejezet_hawaii_ujratoltve_2_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/12/22/az_ut_vege_hawaii_ujratoltve_1_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/12/11/a_vilag_kozepe_11_fejezet_a_remenytelen_afrika_4_befejezo_reszf

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/12/02/a_vilag_kozepe_11_fejezet_a_remenytelen_afrika_3_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/11/22/a_vilag_kozepe_11_fejezet_a_remenytelen_afrika_2_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/11/07/a_vilag_kozepe_11_fejezet_a_remenytelen_afrika_1_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

Kérem olvasóimat, ha azonnal értesítést szeretnének kapni újabb részek megjelenéséről, kedveljék az alábbi oldalt a Facebookon. (Meg amúgy is.)

 

https://www.facebook.com/Nemethgeza11bloghu/

 

 

 

1 komment

Címkék: bálna Honolulu Waikiki Maui Mauna Loa lávafolyás Mauna Kea Oahu Haleakala ezüstkard nene lúd Protea kötélláva Molokai Diamond Head

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr558277768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2016.01.17. 09:55:25

A Haleakala salakkúpja nagyon szép felvétel, egy pillanatra festménynek néztem.
Köszönöm a beszámolót.