HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Albánia (1) Albuquerque (1) Aleppo (1) állatvásár (1) Altiplano (1) Amarula (1) Amundsen (1) anasazi (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Annapurna (1) Antarktisz (2) Antilop-kanyon (1) Ararát (1) Arches (1) árvíz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) Azori-szigetek (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) Bahariya (1) baleset (1) bálna (1) Bangkok (1) Barentsburg (1) Batumi (1) bazár (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) betegség (2) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) bolhapiac (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borneó (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Bryce (1) Buddha (1) buddhizmus (1) Budweiser (1) Buenos Aires (2) Burkina Faso (1) Burma (3) Bwindi (1) Cancún (1) Canyon de Chelly (1) Cao Dai (1) Capitol Reef (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (2) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Chitwan (1) citromos sör (1) cölöpfalu (1) Colorado (2) Coober Pedy (1) Copacabana (1) Corcovado (1) Córdoba (1) cseresznyevirágzás (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) datolya (1) Da Nang (1) delta (1) dia (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) dogon (2) durian (1) dzsambija (1) Dzselada pávián (1) Egyiptom (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) esőerdő (1) esti piac (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (2) etióp ábécé (1) Everest (1) evőpálcika (1) ezüstkard (1) fétis (1) fez (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) földrengés (1) fotózás (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Galápagos (1) garnélarák (1) Garni (1) gaviál (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Glen Canyon (1) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Grand Canyon (1) Gran Sabana (1) Greyhound (1) grizzly (1) Grönland (4) Grúzia (1) gurka (1) gyorsétterem (1) hacsapuri (1) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Halál-völgy (1) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) Halong-öböl (1) halottégetés (1) halpiac (2) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (3) hegyi gorilla (1) helikopter (1) Hilo (2) Himalája (1) Himedzsi (1) hindu (1) Hirosima (1) hőguta (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Hoover-gát (1) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) idegenvezető (1) időzóna (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) ima (1) Indonézia (1) Inle-tó (2) internet (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) ír kávé (1) iszapfortyogó (1) iszlám (1) Izland (1) jackfruit (1) japán konyha (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (2) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jemen (1) Jereván (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) jurta (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (3) Kampala (2) Kandovan (1) Kandy (1) Kappadókia (1) Karimszkij (1) karszt (1) Katmandu (1) Kaukázus (1) kávé (1) Kazbek (1) kefir (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) kígyópálinka (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) kínai konyha (1) Kiotó (1) Kipling (1) kirablás (1) Kőedény síkság (1) koldus (1) kölessör (1) kolostor (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) kumari (1) kumisz (1) kvász (1) labdapálya (1) Lalibela (1) lao-lao (1) Laosz (2) Las Vegas (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) lazac (1) La Paz (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Luang Prabang (1) Lyubov Orlova (1) madárpiac (1) magassági betegség (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) malária (1) Mali (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) maté (1) Matmata (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) mecset (1) medresze (1) Megváltó Krisztus (1) méhkasházak (1) Mekka (1) Mekong (1) Mekong-delta (1) Mesa Verde (2) Mesztia (1) méterrendszer (1) Mexikó (1) mezcal (1) Mianmar (1) MIG (1) Miss India (1) miszó (1) Mohamed (1) Moher sziklái (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) molokán (1) Monteverde (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nat (1) nene lúd (1) Nepál (1) newar (1) nikáb (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) nummulitesz (1) nyomtáv (1) Oahu (1) oázis (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) orangután (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) oroszlán (1) oroszlánfóka (1) ORWO (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) pálmabor (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) Pokhara (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) portré (1) Powell-tó (1) Practica (1) Protea (1) púpos bálna (1) Pyramiden (1) qat (1) rablás (1) Rafflesia (1) ramadan (2) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (2) Rio de Janeiro (1) rizs (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) Rusztaveli (1) ryokan (1) Saigon (1) Santa Fe (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) saslik (1) séga (1) Serengeti (1) Sevilla (1) Shackleton (1) Shibam (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) Siratófal (1) sivatagi rózsa (1) Siwa (1) skanzen (1) sombrero (1) Spitzbergák (3) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (4) szaké (2) szakura (1) szalmakalap (1) szamovár (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szárong (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (2) Szevan (1) szikh (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) Sztálin (1) sztúpa (2) szuahéli (1) szúnyog (1) szuvenír (2) talajfolyás (1) tamil (1) Tana-tó (2) Taos (1) Taos pueblo (1) tatami (1) tavaszi tekercs (1) Tbiliszi (1) tea (1) teázó (1) temetés (1) templom (1) tepui (1) tequila (1) természetfotó (1) tévé (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (2) toradzsa (2) tuareg (2) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) tűzhangya (1) Uganda (2) Új-Zéland (1) újgyarmatosítás (1) újság (1) uro (1) Ushuaia (1) úszó piac (2) Utah (1) utcagyerek (1) vályog (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vientiane (1) Vietnam (1) vietnami háború (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vízipipa (1) vudu (3) Vulcano (1) vulkán (1) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) White Sands (1) Yazd (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) Zenit (1) Zion (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

A VILÁG KÖZEPE - 6. fejezet. KŐ KÖVÖN - SZÍRIA, 2. rész

2015.01.23. 11:06 Németh Géza

                                                           KŐ KÖVÖN - SZÍRIA, 2007

(folytatás) Hama óvárosából nem sok maradt az 1982-es ágyúzások nyomán (hogy kik és miért ágyúztak, nem is sejtenék, erről majd később), citadelláját azonban, mely manapság nem egyéb, mint egy jókora domb a központ közelében, az idő kezdte ki. Régészeti ásatások tanúsága szerint már a neolitikum óta állt itt város. A kövekből jóformán semmi sem maradt, a századok során elhordták építőanyagnak, úgyhogy a domb piknikhellyé alakult át.

    Útikönyvem az olcsó kategóriában a Cairo Hotelt ajánlotta a legmelegebben, és nem is csalódtam. Angolul is jól beszélő tulajdonos, puritán, de tiszta szoba, 15 dollárnak megfelelő szíriai fontért, egyetlen szépséghibával: ablaka valami folyosóra nyílt. Volt viszont tévém, műholdas, digitális, melyen közel négyszáz program között válogathattam. Hiszik vagy sem, ezek – az egy szem BBC World – kivételével mind arab nyelvűek. Ki gondolná, hogy ilyen elképesztő az arab világ tévékínálata! Még a legkisebb sejkségeknek is van vagy nyolc-tíz programja, hír- és sportcsatornák tömkelege, szappanopera-programok, mindezek ellenére, arab tudás híján, no meg a műsorok – nem az én ízlésvilágomhoz szabott – kínálata miatt nem sokat tévéztem.

     Hama környékén sokkal több a látnivaló, mint magában a városban. A készséges szállodás taxis túrákat kínál mindenfelé, s mivel a vendégkör zöme nyugati hátizsákos, mindig akad két-három partner a költségmegosztásra. Még a leghosszabb útért sem kellett húsz dollárnál többet fizetnem. Hamától keletre és északra jó néhány kis faluban láthatunk még méhkasházakat. Évekkel korábban láttam egy útifilmben ezeket a különös, kúp alakú vályogépítményeket. Ismerik azt az érzést, ami ilyenkor egy pillanat alatt eluralkodik az emberen: de jó lenne ezt élőben is látni. (Következő fokozat: márpedig én ezt meg akarom nézni!). Nos, Hamától keletre, északra több kis faluban még láthatók ezek a kúp alakú, vályogtéglákból épített, kívül okkerszínű, szorosan egymás mellett álló házak. Már csak nagyon kevésben laknak, a többség épített jóval komfortosabb, viszont szerfölött ronda, szürke beton- és kőházakat. Mentségükre szóljon, hogy a régieket is rendben tartják (raktárnak, terménytárolónak használják), Sarouj faluban pedig még be is rendeztek egyet a turistáknak, megtekintésre. Az ajtó parányi, ablak nincs, az egyetlen helyiségből álló házikó viszont kellemesen hűvös, és belülről szépen kirajzolódik az építmény struktúrája. A tulajdonostól a „belépődíjért” teát, édességet is kapunk odabenn.

2007_1026sziria0065.jpg

                             Méhkasházak kívülről...

2007_1026sziria0068.jpg

                              ...és belülről

2007_1026sziria0074.jpg

                                            A háziak (egy része)

   Ha már a környéken járunk, érdemes beugorni a közeli Qasr ibn Wardan palotába, mely elvileg erődítménynek készült. Justinianus bizánci császár építtette a VI. században, afféle védvonal részeként, mely a perzsákat, a beduinokat és egyéb nomád népséget hivatott távol tartani, de templom is épült hozzá. Mert hát miért pont a Bizánci Birodalom ne tette volna rá a kezét Szíria területére, ha előbb-utóbb úgyis minden, szóba jöhető hatalom is rátette. Homlokzata aránylag jó állapotban maradt fenn (rajta görög nyelvű felirat), ám a méretes belső udvarban annyi megmunkált, hellyel-közzel szimbólumokkal, naptárral, napórával ékesített kő hever, hogy elképzelhetjük, hajdan mennyi anyagot – itt főként bazaltot és agyagtéglát – dolgoztak bele.

2007_1026sziria0083.jpg

                         A Qasr ibn Wardan palota

   Bár a Közel-Kelet múltjának mégoly felületes ismeretében is előre sejtettem, hogy szűk kéthetes szíriai utamon vajmi kevés természeti látnivalóban lesz részem, viszont tobzódni fogok régi idők emlékeiben, ám ilyen tömény történelmi túrára nem számítottam. Masyafban állunk meg először az egész napra bérelt taxival, ezúttal két amerikai és egy holland az útitársam. A város fölött impozáns erőd trónol, s bár bizánci eredetű, híressé az asszaszinok korában vált. Az asszaszin egy vérengző muzulmán szekta volt, a 11. század végén alakult, valamivel az első keresztes hadjárat előtt. Eredeti székhelyük a mai Északnyugat-Iránban fekvő Alamut vára volt, ám miután azt bevették a mongolok, áttették székhelyüket a mai Szíriába, és Masyafban építették ki erődítményüket. Angolul értők számára az asszaszin szó ismerős lehet: assassin azt jelenti, gyilkos. Hogy kiket, miért gyilkoltak, most hagyjuk, nézzük inkább a várat. Látható, hogy kívülről igen mutatós, belülről azonban elég romos. Alant terül el a hasonnevű város, ami akár jól is mutathatna, de nem mutat jól. Sajnos, Szíria mai lakói elképesztően igénytelenek, már ami lakóházaik küllemét illeti. Betonból és téglából építkeznek, és a falakat eszük ágában sincs bevakolni, vagy ha mégis, akkor szürkére. Minden szürke, de annyira, hogy az már nyomasztó. Felülről látszik igazán, milyen csúfak ezek a települések. Látszólag mindenféle tervezés nélkül felhúzott egérszürke lakóházak, a tetők mindenütt laposak és multifunkciósak. Nedvesebb időszakban itt gyűjtik az esővizet, amúgy ott szárad a termény, a mosott ruha, és ott áll a parabolaantenna.

2007_1026sziria0086.jpg

                        Masyaf vára

2007_1026sziria0088.jpg

 

2007_1026sziria0091.jpg

                                Kilátás a várból a városra

     A Krak de Chevaliers, persze, előre „megvolt”, vagyis tervezett látnivaló. Kanyargós középhegységi utakon, tömérdek kis falu és olajfaligetek között is el lehet jutni az ország egyik leglátogatottabb műemlékéhez. Az Antilibanon-hegység legészakabbi csücskében trónol egy vulkáni kőzetekből álló dombon. Annyi bizonyos, bárki is birtokolta, ellenőrzése alatt tarthatta az egész vidéket. Ezért is épített itt erődöt valami emír 1031-ben, de az évszázad végén megérkeztek a keresztes lovagok, akik Jeruzsálem felé tartottak háborúzni. Ahogy jöttek, úgy mentek is tovább. 1144-ben került a johannita lovagrend uralma alá. Ők építették újjá és bővítették ki jelenlegi formájára. S hogy milyen? Amilyennek a gyermeki fantázia elképzel egy lovagvárat. Iszonyatos monstrum, három méter vastag külső fallal, masszív őrtornyokkal, bástyákkal, egyik oldalán vizesárokkal, mely voltaképpen az építéshez használt kő kitermelésével keletkezett, és a maga korában a fürdőket látta el vízzel. Napjainkban sűrű, békanyálas víz pang benne, pillepalackokkal megspékelve. Sajnos, ismételten meg jegyeznem, hogy világörökség ide vagy oda, a vár jelenlegi gazdája (a szír állam) nem fordít túl nagy figyelmet a rend látszólagos fenntartására sem. Beszedik a belépődíjat, a szép számú látogató meg néhol derékig érő gazban, és bokáig érő szemétben kénytelen körbejárni a belső várfalat. Kicsit elgondolkodtatott, vajon miért építették ilyen iszonyúan vastagra a keresztesek ezeket a falakat. A lőpor használata ebben az időben, tudomásom szerint, még gyermekcipőben járt (feltalálói, a kínaiak is jó ideig nem-katonai célokra használták), úgyhogy heves ágyútűztől biztosan nem kellett tartaniuk, legföljebb a hajítógépekkel kilőtt kövektől. Mindenesetre jó masszív várat építettek, mely boltíveivel, a várudvart körülfogó gótikus kerengőjével helyenként még szép is, amúgy belül üres. Az erődítmény kereken 2000 harcosnak (és mintegy 1000 lónak) adott otthont, a föld alatti raktárak élelemkészletei pedig állítólag öt évre is elegendőek voltak. Többször is ostromolták eredménytelenül, végül 1271-ben egy mameluk sereg vette be, csellel. Hosszú időn át alig használták, majd a XIX. század végén franciák restaurálták és ők adták mai nevét (lovagok erődje – a krak, más írásmóddal crac, erődöt jelent Szíriában). A várnak magyar kötődése is van; 1218-ban a keresztes hadjáratból visszatérő II. András királyunk felkereste, és adományokkal is ellátta a védőit. A környező dombtetőkről egészen fenséges lenne a kilátás, ha be nem építenek mindent, ráadásul laza köd üli meg a tájat, ami csak kora délutánra kezd annyira felszakadozni, hogy aránylag elfogadható képet készíthetek róla teljes egészében.

2007_1026sziria0109.jpg

                      A Krak de Chevaliers kívülről...

2007_1026sziria0105.jpg

 

2007_1026sziria0103.jpg

2007_1026sziria0097.jpg

                                       ... és belülről

     A várhoz még egy feledhető emlékem fűződik. A szemben levő étteremben ittam először és utoljára szír sört. Már a kinézete sem volt bizalomgerjesztő, az íze pedig förtelmes. Egyébként Szíriában, minthogy az ország nem tartozik az iszlám kemény magjához, némi keresgélés után minden nagyobb városban lehet erre kijelölt boltokban és éttermekben alkoholhoz jutni, persze, importáruhoz. Épp Hamában vacsoráztam egy (alkoholt is árusító) étteremben, amikor látom, hogy a szomszéd asztalnál népes család falatozik, apuka pedig egy egész üveg Johnnie Walkerrel birkózik egyedül. A család hölgytagjainak öltözékéből arra következtettem, hogy muzulmánok, de akkor mit szólhatott a whiskyhez Allah? Ha már itt tartunk, az itteni (grillcsirke, igazi sült krumplival) kivételével nem is tudnám felidézni, mi egyebet ettem egész úton Szíriában. Jó néhány arab országban jártam már, de valahogy nem ragadott meg a helyi konyha ízvilága. A gyümölcsök (fantasztikus szezonja volt például a gránátalmának), a különféle magvak (világbajnok és zsebtépően olcsó pisztácia, kesudió stb.), édességek terén viszont verhetetlen.

   A Krak macskaugrásnyira fekszik a libanoni határtól, így aztán szállodásaim buzgón ajánlgatták az ottani világhírű római romváros, Baalbek megtekintését is. Valahogy nem kívánkoztam Libanonba, pedig állítólag gyönyörű, de ha ezt az országnevet kimondják, nekem egyből a folytonos háborúskodás jut eszembe. Amúgy Szíria sem a béke szigete. Ha a világ egyik lőporos hordója a Közel-Kelet, ennek egyik gyújtózsinórja biztosan valahol Szíriában van. Az ország területe a XVI. századtól az Ottomán Birodalom része volt, s miután az az első világháború után darabokra hullt, Szíria 1920-tól önálló királyság lett, bár ez csak pár hónapig tartott. Ellenőrzésére Franciaország kapott mandátumot. 1944-ben lett független, aztán belesodródott az időközben megalakult Izrael elleni folytonos háborúkba, politikai irányultságát tekintve pedig átállt az oroszokhoz, amiért cserébe azok pokolian felfegyverezték. Kis híján háborúba keveredett Törökországgal, s miután rövid életű unióra lépett Nasszer tábornok Egyiptomával (Egyesült Arab Köztársaság néven), egymást követték a puccsok. A vezető politikai erővé a több arab országban is igen aktív, szocialista színezetű Baath Párt vált. Aztán jött 1967-ben a „hatnapos háború”, melynek során Izrael elfoglalta Ciszjordániát, Gázát, a Sínai-félszigetet, és mindössze 48 óra alatt Szíria legfontosabb természetes erődítményét, a stratégiai fontosságú Golán-fennsíkot. 1970-ben vértelen puccsal hatalomra jutott a korábbi hadügyminiszter, Hafez el-Asszad, aki kereken 30 évig uralta országát. Sikeresen keverte bele a 70-es évek közepén kezdődött, 15 éven át tartó véres libanoni polgárháborúba is (magyarán megszállta a nagy részét). Időközben az őskonzervatív Muzulmán Testvériség nevű szunnita mozgalom is erősen szervezkedett a túlzottan világiasnak tartott Baath Párt ellen, és fegyverrel fordultak a kormány ellen. A lázongás központja Hama városa volt, melyet a kormányhadsereg tüzérsége rendesen szétlőtt. Hogy aztán miért van itt a közel-keleti puskaporos hordó gyújtózsinórja, talán sejtik. Szíria mindig is előszeretettel nyújtott menedéket és bázist a legszélsőségesebb szervezeteknek (Hamasz, Hezbollah, Iszlám Dzsihád), miként teszi ezt manapság is.

     2000 nyarán idősebb Asszad jobblétre szenderült, és a parlament azon melegében alkotmánymódosítást hajtott végre, melynek értelmében az elnöki tisztet ezen túl nemcsak 40, hanem már 34 éves kortól betölthetik. Nyilván bárki. Nos, ez a bárki a holt elnök kisebbik fia, Bassir el-Asszad, aki merő véletlenségből akkortájt töltötte be a 34-et. (Amúgy szemorvosnak tanult Londonban.) Az ifjú számottevő változásokat hozott országa életébe, politikai foglyokat engedett szabadon, enyhített a sajtó elnyomásán, nyitott a nyugat, de még Izrael felé is, de leginkább a gazdaságot liberalizálta. Rá is fért, mert Szíria helyzete e téren meglehetősen borús. Olajkészletei csökkenőben vannak (4-5 éven belül állítólag importálnia is kell), az alacsony termelékenységű mezőgazdaság pedig nem sokat hoz a konyhára a nemzetközi piacon. Ifjabb Asszadot szemlátomást imádja az ő szeretett népe, mert fotói minden elképzelhető helyen láthatók, kicsiben, nagyban, a fehérneműt árusító boltok kirakatában a bugyik fölött éppúgy, mint a véres birkafejekkel ékesített bazári mészárszékekben. Alighanem egész iparág épült rá az elnök ilyetén való népszerűsítésére, mely e téren messze felülmúlja a néhai Lenin, vagy a líbiai Kadhafi kultuszát is. Apuka fotói is kinn vannak, de már kisebb számban. Kíváncsi volnék, hogy ő maga elvárja-e mindezt, vagy csak a tömegek túláradó szeretetének megnyilvánulása. Emlékeztetnék rá, hogy Ceauşescu a kivégzése előtti utolsó pillanatokig, a tárgyalásán is szentül meg volt győződve arról, hogy népe őt határtalanul szereti.

2007_1026sziria0114.jpg

2007_1026sziria0116.jpg

                                  Néhány Asszad-kép, szerte az országból

2007_1026sziria0182.jpg

                                    Az elnök fotójával talán a fehérnemű is jobban fogy

   Hogy milyen szerencsés voltam a kellő időben tett szíriai utammal, a jelenlegi események tükrében láthatják. A folytatásban erre is visszatérek. (folyt köv.)

előző rész itt:

http://nemethgeza11.blog.hu/2015/01/07/a_vilag_kozepe_6_fejezet_ko_kovon_sziria_1_resz

 

komment

Címkék: gránátalma Szíria Asszad Hama Krak de Chevaliers

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr407100699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása