HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Albánia (1) Albuquerque (1) Aleppo (1) állatvásár (1) Altiplano (1) Amarula (1) Amundsen (1) anasazi (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Annapurna (1) Antarktisz (2) Antilop-kanyon (1) Ararát (1) Arches (1) árvíz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) Azori-szigetek (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) Bahariya (1) baleset (1) bálna (1) Bangkok (1) Barentsburg (1) Batumi (1) bazár (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) betegség (2) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) bolhapiac (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borneó (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Bryce (1) Buddha (1) buddhizmus (1) Budweiser (1) Buenos Aires (2) Burkina Faso (1) Burma (3) Bwindi (1) Cancún (1) Canyon de Chelly (1) Cao Dai (1) Capitol Reef (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (2) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Chitwan (1) citromos sör (1) cölöpfalu (1) Colorado (2) Coober Pedy (1) Copacabana (1) Corcovado (1) Córdoba (1) cseresznyevirágzás (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) datolya (1) Da Nang (1) delta (1) dia (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) dogon (2) durian (1) dzsambija (1) Dzselada pávián (1) Egyiptom (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) esőerdő (1) esti piac (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (2) etióp ábécé (1) Everest (1) evőpálcika (1) ezüstkard (1) fétis (1) fez (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) földrengés (1) fotózás (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Galápagos (1) garnélarák (1) Garni (1) gaviál (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Glen Canyon (1) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Grand Canyon (1) Gran Sabana (1) Greyhound (1) grizzly (1) Grönland (4) Grúzia (1) gurka (1) gyorsétterem (1) hacsapuri (1) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Halál-völgy (1) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) Halong-öböl (1) halottégetés (1) halpiac (2) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (3) hegyi gorilla (1) helikopter (1) Hilo (2) Himalája (1) Himedzsi (1) hindu (1) Hirosima (1) hőguta (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Hoover-gát (1) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) idegenvezető (1) időzóna (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) ima (1) Indonézia (1) Inle-tó (2) internet (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) ír kávé (1) iszapfortyogó (1) iszlám (1) Izland (1) jackfruit (1) japán konyha (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (2) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jemen (1) Jereván (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) jurta (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (3) Kampala (2) Kandovan (1) Kandy (1) Kappadókia (1) Karimszkij (1) karszt (1) Katmandu (1) Kaukázus (1) kávé (1) Kazbek (1) kefir (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) kígyópálinka (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) kínai konyha (1) Kiotó (1) Kipling (1) kirablás (1) Kőedény síkság (1) koldus (1) kölessör (1) kolostor (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) kumari (1) kumisz (1) kvász (1) labdapálya (1) Lalibela (1) lao-lao (1) Laosz (2) Las Vegas (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) lazac (1) La Paz (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Luang Prabang (1) Lyubov Orlova (1) madárpiac (1) magassági betegség (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) malária (1) Mali (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) maté (1) Matmata (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) mecset (1) medresze (1) Megváltó Krisztus (1) méhkasházak (1) Mekka (1) Mekong (1) Mekong-delta (1) Mesa Verde (2) Mesztia (1) méterrendszer (1) Mexikó (1) mezcal (1) Mianmar (1) MIG (1) Miss India (1) miszó (1) Mohamed (1) Moher sziklái (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) molokán (1) Monteverde (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nat (1) nene lúd (1) Nepál (1) newar (1) nikáb (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) nummulitesz (1) nyomtáv (1) Oahu (1) oázis (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) orangután (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) oroszlán (1) oroszlánfóka (1) ORWO (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) pálmabor (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) Pokhara (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) portré (1) Powell-tó (1) Practica (1) Protea (1) púpos bálna (1) Pyramiden (1) qat (1) rablás (1) Rafflesia (1) ramadan (2) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (2) Rio de Janeiro (1) rizs (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) Rusztaveli (1) ryokan (1) Saigon (1) Santa Fe (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) saslik (1) séga (1) Serengeti (1) Sevilla (1) Shackleton (1) Shibam (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) Siratófal (1) sivatagi rózsa (1) Siwa (1) skanzen (1) sombrero (1) Spitzbergák (3) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (4) szaké (2) szakura (1) szalmakalap (1) szamovár (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szárong (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (2) Szevan (1) szikh (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) Sztálin (1) sztúpa (2) szuahéli (1) szúnyog (1) szuvenír (2) talajfolyás (1) tamil (1) Tana-tó (2) Taos (1) Taos pueblo (1) tatami (1) tavaszi tekercs (1) Tbiliszi (1) tea (1) teázó (1) temetés (1) templom (1) tepui (1) tequila (1) természetfotó (1) tévé (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (2) toradzsa (2) tuareg (2) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) tűzhangya (1) Uganda (2) Új-Zéland (1) újgyarmatosítás (1) újság (1) uro (1) Ushuaia (1) úszó piac (2) Utah (1) utcagyerek (1) vályog (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vientiane (1) Vietnam (1) vietnami háború (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vízipipa (1) vudu (3) Vulcano (1) vulkán (1) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) White Sands (1) Yazd (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) Zenit (1) Zion (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

TÚL NAGY A VILÁG - 9. fejezet, Uganda, 2. rész

2014.06.13. 20:28 Németh Géza

                                GORILLA, GORILLA...              Uganda, 2005

 

(Folytatás) Nyugat felé, a Queen Elizabeth Nemzeti Parkba tartunk, mely kereken 2000 négyzetkilométeres területével a maga nemében a legnagyobb az országban. Egy része már a 30-as években bizonyos védelem alatt állt, 1952-ben nyerte el a nemzeti parki státust, nevét pedig II. Erzsébet 1954-es látogatásának emlékére kapta. Földrajzilag 1200-1300 méter magas fennsík. A park része két, meglehetősen méretes tó; a nagyobb az Edward, a kisebb a George nevet viseli, s a természetes úton kialakult Kazinga-csatorna köti őket össze. E tavak – összehasonlítva a Kelet-afrikai-árok megannyi állóvizével – meglehetősen sekélyek. A pleisztocén korszak közepéig, úgy félmillió évvel ezelőttig minden jel szerint csupán időszakosan léteztek, magyarán hol feltelt a medrük, hol kiszáradtak. A pleisztocén korai szakaszából a régészek nem találtak ember által készített eszközöket a park területén és környékén, pedig azokban az időkben, nagyjából másfél millió éve Kelet-Afrikában, a mai Kenyában és Tanzániában az Australopithecusokhoz tartozó rokonaink már meglehetősen kifinomult eszközökkel vadásztak. A tavak állandósulásával aztán már itt is megjelentek a fejlettebb ősemberi kultúrák, amit számtalan, a Kazinga-csatorna mentén talált kőbalta és hasonló kőeszköz mutat. Jóval később teret hódított a földművelés is, de az itt élő népek főként állattartással foglalkoztak. Nagy népességet bizonyosan nem látott el a vidék élelemmel. A 20. század első felére a mai parkterület szinte teljesen elnéptelenedett, miután a cecelégy terjesztette álomkór tizedelte a lakosságot, a maradékot pedig a hatóságok máshová telepítették át.

ugandatérkép.jpg

    Hogy mit keresett itt az angol királynő? Ha már erre járt, nyilván szafarizott is egy keveset, de alapjában az a helyzet, hogy az uralkodók időnként látogatást szoktak tenni gyarmataikon. Uganda pedig brit gyarmat volt, pontosabban szólva protektorátus; olyan terület, mely fölött Britannia vállalt „védnöki” szerepet. Így neveztek – erős eufemizmussal – némely gyarmatokat. Igazság szerint akkor, amikor az európaiak megjelentek, Uganda nem is létezett. Úgy 2000 éve még zömmel gyűjtögető-vadászó pigmeusok lakták területét, kevéske maradványuk még él a mai országterület nyugati, őserdei vidékein. Őket azonban kiszorították a Közép-Afrika felől nyomuló bantuk, akik már földet is műveltek, fémeszközöket használtak és idővel több kisebb, ám jól szervezett kis államfélét alkottak. A 19. század második felében jelentek meg a brit felfedezők, aztán a misszionáriusok, innen pedig már csak egy lépés volt, hogy az angolok 1896-ban négy királyságot a Brit Kelet-afrikai Társaság kötelékében a saját kényük-kedvük szerint terelgessenek. A legkedvezőbb helyzetbe az eleve legerősebb Bugandát hozták, mely a Viktória-tó környékén, attól kissé északra terült el. Megjelentek a kávé-, a gyapot-, a teaültetvények, melyekből Buganda népe, de legfőképp vezetőik a körülményekhez képest elég jól megéltek. A protektorátus többi, főként északi részeit a britek inkább csak amolyan munkaerő-utánpótlási területnek tekintették, s ennek máig ható súlyos következményei lettek. Előbb azonban tömeges népvándorlás kezdődött Buganda felé, még Kongó, Tanganyika és Ruanda Urundi (ma két független állam Ruanda, illetve Burundi néven) területéről is. A kivételezett helyzetbe került Buganda, immár a második világháború után, önállósági törekvésekkel állt elő. Sorban alakultak a pártok, lezajlottak az első választások, végül az ország Uganda néven 1962-ben függetlenné vált. Nem igazán látok a dolgok mögé, nem is érdekel mélyebben, de kíváncsivá tesz, hogyan lett Bugandából Uganda. Azt sejtem, hogy miért; a többi tartomány nyilván nem örült volna, ha az új állam pont a legerősebb korábbi királyság nevét veszi föl, így aztán valamilyen okból lecsíptek az elejéről egy betűt. Nem tudom azt sem, van-e valami jelentése az eredeti névnek, de képzeljük el: Magyarország helyett Agyarország…

   Az új állam egyébként monarchiaként született meg, élén a kabakával, vagyis II. Mutesa királlyal. A tényleges hatalmat azonban Milton Obote miniszterelnök, a legnagyobb párt vezetője és sleppje gyakorolta. Obote 1966-ig bírta nagyjából demokratikus vezetőnek tettetni magát, aztán felfüggesztette az alkotmányt és önmagát elnökké nyilvánította. Ezzel megkezdődött a puccsok és ellenpuccsok sorozata. Egy ilyen akció során került hatalomra Fekete-Afrika egyik legvéreskezűbb diktátora, Idi Amin. Anyját boszorkánynak tartották, ő maga is kevés iskolát végzett. 1946-ban belépett a brit gyarmati hadseregbe, ahol a legmagasabb rangig vitte, amit fekete-afrikai elérhetett. Az ötvenes években Uganda félnehézsúlyú bokszbajnoka volt. Miután országa 1962-ben kivívta függetlenségét, Obote miniszterelnök lojalitásáért a hadsereg főparancsnok-helyettesévé tette meg. Amin először is elzavarta a királyt, a kabakát, aki angliai száműzetésben halt meg egy „tanácsi” lakásban. Ugyanez a király korábban fényes kísérettel utazgatott Angliában és személyesen felügyelte, amint Rolls-Royce gépkocsiját az általa lőtt elefántok agyarával díszítik. Amin egy idő után hadsereget kezdett szervezni saját törzséből, Uganda északnyugati részéből. Viszonya Obotéval erősen megromlott, aki házi őrizetbe akarta helyeztetni. Amin ezt nem várta ki, s amíg Obote a nemzetközösségi csúcson járt Szingapúrban, 1971 januárjában puccsal átvette a hatalmat.

   Kezdetben nagy népszerűségnek örvendett, sok politikai foglyot szabadon engedett, feloszlatta a titkosrendőrséget és szabad választásokat ígért. Ehelyett halálbrigádokat állított fel, hogy leölesse Obote híveit és az ellene ágáló értelmiséget. A puccsot ellenző katonatiszteket kivégeztette. Obote Tanzániába menekült, és a hozzá hű katonákkal vissza akarta venni a hatalmat, ám sikertelenül. Amin válaszul tanzán városokat bombáztatott. Egyre paranoiásabbá vált. 1972 augusztusában úgy döntött, kiűzi a mintegy 70 ezer ázsiai, főként indiai származású, brit útlevéllel rendelkező polgárt az országból, mondván isteni parancsra teszi. Érdekes, ha egy ország vezetője képtelen megbirkózni gondjaival, tüstént az etnikai és/vagy vallási kisebbségeket kezdi ütni, legyen az zsidó, magyar, siita, örmény, akárki. Az elbutított tömeg pedig készséggel asszisztál. Élénken emlékszem, amikor a 90-es évek végén pénzügyi válság dúlt Délkelet-Ázsiában, az indonézek a kínai kereskedőket zargatták, tucatszám gyújtották fel boltjaikat. Amin rövidesen megszakította a diplomáciai kapcsolatot Angliával és Izraellel, és hasonló kaliberű, ugyancsak puccsal hatalomra került líbiai felebarátjához, Kadhafihoz, illetve a Szovjetunió felé fordult, de szoros kapcsolatot épített ki a Palesztin Felszabadítási Szervezettel is. Tébolya egyre fokozódott, hosszú katonai kabátját teleaggatta mindenféle kitüntetéssel, s ilyen címeket vett föl, mint pl. Skócia királya. Imádta az autóversenyeket, a bokszot és a Disney-rajzfilmeket.

   1978-ban katonai akciót indított – líbiai segítséggel – Tanzánia ellen, el akarta foglalni a szomszédos ország Kagera nevű tartományát. Tanzánia felvette a kesztyűt és ellentámadásba lendült. 1979 áprilisában Amin kénytelen volt elhagyni Kampalát, s a bandái által fölégetett fővárost elfoglalták a tanzánok, ugandai és ruandai gerillák segítségével. Amin először Líbiába, onnan Szaúd-Arábiába menekült. Bankszámlát nyitott Dzsidában, ott is halt meg 2003-ban. Uralma alatt becslések szerint félmillió ember halt meg Ugandában. Obote visszatért, de újból megpuccsolták, utódával ugyanezt tette 1986-ban a jelenlegi elnök, Museveni is. 1993-ban megengedte, hogy a legnagyobb etnikai csoport, a bagandák kabakája (királya) visszatérjen az országba és amolyan regionális uralkodóként megkoronázzák. Az elnök 1998-ban belevitte országát egy Kongó elleni fegyveres konfliktusba, azzal az ürüggyel, hogy saját lázadó ellenfeleit üldözi. A harcokba több szomszédos ország is bekapcsolódott, s a négy éven át tartó háborúskodásban (nevezik Afrika első világháborújának is) négymillió ember esett áldozatul, főként Kongóban. Bármilyen furcsa, de a manapság békésnek és biztonságosnak mondható Ugandában még polgárháború zajlik. Igaz, távol a fővárostól, messze északon, ahol mi nem jártunk. Korábban említettem, hogy már a brit fennhatóság idején komoly ellentétek keletkeztek az északi és a déli országrészben élő népcsoportok között. Obote például északi volt, Museveni déli, s amikor megtörtént a hatalomváltás, szinte azonnal fellázadt egy északi törzs. Vezetőjük, bizonyos Joseph Kony megalapította az Úr Ellenállási Hadseregét, melybe több ezer, családjától elrabolt tizenéves gyereket soroztak be erőszakkal, akik ugyancsak több tízezer polgári lakost mészároltak le, másfél milliót pedig menekülésre kényszerítettek. Utóbbiak jó része ma is menekülttáborokban él. Kony és bandái Dél-Szudánba húzódtak vissza, onnan támadnak időnként.

   Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen kis távoli afrikai ország történelme, jelenlegi helyzete a magyar olvasót úgy általában csöppet sem érdekli. (Nota bene, nem is olyan kicsi; területe kb. két és félszerese Magyarországénak.) Aki azonban mégiscsak átrágta magát e mégoly vázlatos áttekintésen, egy parányit talán változtat eme nézetén. Jó néhány országban jártam a kontinensen, és szomorú tapasztalatokat szűrtem le. Az angol, francia, belga, német, portugál gyarmatosítók nem voltak Grál-lovagok, sőt. Az általuk meghuzigált későbbi országhatárok rokon népcsoportokat vágtak el egymástól, másutt örökös ellenségeket zártak össze. Ez máig az Afrikában időről időre fellángoló konfliktusok egyik forrása. Más kérdés, hogy az európaiak érkezte előtt itt élő népcsoportok ugyanolyan elszánt szenvedéllyel gyilkolták egymást, mint manapság. Ha nem jön a gonosz európai, akkor ma nem géppisztollyal meg aknavetővel öldösnék egymást, hanem mérgezett nyíllal és dárdával. Ha nem jön a gonosz európai, ma nemhogy mobiltelefon, hanem áram, úthálózat, vasút sem lenne a legtöbb afrikai országban. Egészségtelen egy gazdaságot egy-két-három kultúrnövény vagy ásványkincs exportjára szakosítani, de vajon mit szállítana a világpiacra Afrika, ha a gyarmatosítók be nem hozzák – nagyüzemi termeléssel – a teát, a kávét, a kakaót stb., ha nem kutatnak ásványkincsek után és nem nyitnak bányákat? Igaz, hogy a gyarmatosítók milliószámra hurcoltak el rabszolgákat, de sokan nem tudják, hogy ezt nemigen tehették volna a helyi törzsfőnökök hathatós segítsége nélkül. Igaz, hogy a nagy fehér vadászok rengeteg nagyvadat lőttek ki ész nélkül, de a helybeliek is ugyanezt teszik. Olcsóbb, mint marhákkal, kecskékkel foglalatoskodni. Tudják például, hogy a tanzán hadsereg miket művelt rövid ugandai ténykedése során? Géppisztollyal lőtték halomra az elefántokat, zsiráfokat, zebrákat, antilopokat, részben, mert élelmiszer-utánpótlásuk akadozott, no meg a trófeákért jó pénzt kaptak a nemzetközi piacon.

   Uganda vadállományát (a helybeli orvvadászokkal együtt) a szó szoros értelmében megtizedelték. Többek között ezért sem látni olyan tömegű vadat Ugandában, mint keleti szomszédainál. S vajon ki védené meg a maradékot, ha a gonosz fehér ember kevésbé gonosz példányai nem hozzák létre a nemzeti parkokat, s a nemzetközi szervezetek, alapítványok nem áldoznak annyi pénzt, energiát a páratlan élővilág kutatására, védelmére?

   Európa súlyos bűnöket követett el Afrikával szemben. Most megpróbál vezekelni, esetenként segélyekkel. Afrika kegyetlenül megszenvedte a gyarmatosítást, de semmit sem tanult, vagy ha mégis, főként a rosszat. Az ember máig őrzi génjeiben őshüllő-természetét.

   A nemzeti park szinte pontosan két hatalmas földrajzi-növényzeti övezet határán fekszik. Nyugatra, egészen az Atlanti-óceánig terjed az esőerdő, keletre pedig az igazi fás-bokros-füves afrikai szavanna. A táborhely megközelítését egybekötjük vadnéző túrával. Nem nyüzsögnek az állatok, csupán vízi antilop és kafferbivaly akad bőven. Két éjszakát töltünk itt, ismét csak rendkívül puritán módon felszerelt kempingben, ahol úgy jártak-keltek és legeltek a varacskos disznók, mintha… De hát mit beszélek? Ez az ő természetes élőhelyük, mi vagyunk a betolakodók. Ha e könyvet varacskos disznó írná, nyilván megemlítené, hogy milyen nagy számban jöttek-mentek arrafelé az emberek. A közeli falusi „bár” környékén is ott röfögtek, egy marabu pedig besétált a kertben levő asztalok közé élelmet keresni. Mint említettem, a marabu dögevő madár, a gólya rokona, csak kétszer akkora és módfelett rusnya. Ez is valami hulladékot keresett, mindent, amit ért, a csőrébe vett, még kődarabokat is, aztán ami nem tetszett neki, kiköpte.

páviánok3.jpg

                                              "Hát ti meg hova mentek?"

2005-06-06 019.jpg

 

                                       Ugyancsak érdeklődő tekintetű vízi antilop

2005-06-06 007.jpg

 

                                  A varacskos disznók imádnak térden állva legelni

   Még virradat előtt ébresztettek (az Egyenlítő környékén mindig hat körül kel a Nap), vadlesre ezek az órák a legalkalmasabbak. Fényeinkre a nyílt oldalú kajálóhely nádteteje alatt százával riadtak fel aprócska, féltenyérnyi denevérek, és kirepülni készülvén némelyik futólag belénk akadt. Már megint nem sokat láttunk, az említetteken kívül csak néhány elefántot, rebbenő zebracsapatot, kósza zsiráfot, koronás darvakat, mely Uganda egyik címerállata, meg a szinte erdőalkotó mennyiségben tenyésző kandeláberfák tetején trónoló fehér fejű rétisast. A távolban látszik a Kongó és Uganda határán húzódó Ruwenzori- (Hold-) hegység vonulata. Több kelet-afrikai hegységgel ellentétben nem vulkáni eredetű; nagyjából tízmillió éve a riftesedést kísérő kéregmozgások során emelkedett ki valamivel 5000 méter fölé, kőzetanyaga szinte teljes egészében metamorf, gneisz és kvarcit. A jégkorszakban erősen eljegesedett.      

Qekandeláberfa1.jpg

                               Kandeláberfa, fehérfejű rétisassal

2005-06-06 018.jpg

 

                                      Kafferbivalyok pihenőben

kazingabivalyok.jpg

 

                                    Ennyi hús egy rakáson...

   Délután csónaktúra az Edward- és a George-tavat összekötő Kazinga-csatornán. Vízilovak és kafferbivalyok heverésztek a sekély vízben a part mentén tucatszám, egymás mellett, békében, megtermett elefántok tépdesték az akáciák leveleit, no meg töméntelen vízimadár téblábolt a homokos partszakaszokon. Én csak a kormoránokat meg a pelikánokat ismerem föl „név szerint”, a többit legföljebb látásból.

2005-06-06 038.jpg

                                           Nem zavartatták magukat

kazingavízilovak1.jpg

 

                                       A víziló Afrika legveszedelmesebb vadállata

kazinganyergesgólya.jpg

 

                                 Nyerges gólya kormoránokkal és pelikánokkal

2005-06-06 035.jpg

 

                                     Kormoránok - nyerges gólya nélkül

kazingapelikán.jpg

 

                                        A pelikán landolni készül

   Mielőtt továbbálltunk volna a nemzeti parkból, még aláereszkedünk úgy ötven métert a tíz kilométer hosszú Kyambura-szurdokba, melyet a hasonnevű patak vágott, hogy vizét a Kazingába vezesse. Két géppisztolyos parkőr kísérte csoportunkat, állítólag az esetleges elefántveszély miatt, ugyanis – mint az iszapos talajon látszó, meg-megcsúszó nyomok és a gigantikus ürülékkupacok is jelezték – gyakran járnak le inni a patakhoz. Kérdem a fiúkat, használták-e már valaha a fegyverüket. Csak gyakorlásra, felelték. Elvileg csimpánznézőbe jöttünk a sűrű növényzettel behálózott kis kanyonba, mely pillanatok alatt vált át a fennsík szavannájából lokális dzsungelbe. Csimpánzokat még sosem láttam vadonban, de valahogy éreztem, ezúttal se fogok. És tényleg nem. A patak egyik öblös kanyarulatában csupán néhány víziló ejtőzött, fújtatva, röfögve; csimpánzoknak a közelébe sem kerültünk. Kissé csalódottan jöttem el a Queen Elizabethből, és nem csak a csimpánzok miatt. (folyt. köv.)

(Legközelebb már tényleg a hegyi gorillák jönnek!)

Korábbi részek az "ARCHÍVUM"-ban

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr156299687

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása