HTML

Utas és Világ

Egy blog azoknak, akiket érdekel a világ és mindaz, ami bennünket, embereket összeköt és elválaszt

Friss topikok

Címkék

Abomey (1) Addisz-Abeba (1) Akakusz (1) Albánia (1) Albuquerque (1) Aleppo (1) állatvásár (1) Altiplano (1) Amarula (1) Amundsen (1) anasazi (1) Andok (1) Angel (1) Angkor (1) Annapurna (1) Antarktisz (2) Antilop-kanyon (1) Ararát (1) Arches (1) árvíz (1) Asszad (1) atombomba (2) Avacsinszkij (1) ayurvéda (1) Azori-szigetek (1) azték (1) A világ közepe (1) Bacardi (1) Bahariya (1) baleset (1) bálna (1) Bangkok (1) Barentsburg (1) Batumi (1) bazár (1) Beagle (1) Beagle-csatorna (1) bélyeg (1) Benin (3) berber (1) Bering (1) betegség (2) bifurkáció (1) bódéváros (1) bódhi fa (1) bolhapiac (1) Bolivar (1) borjadzás (1) Borneó (1) Borobudur (1) Botafogo (1) Bryce (1) Buddha (1) buddhizmus (1) Budweiser (1) Buenos Aires (2) Burkina Faso (1) Burma (3) Bwindi (1) Cancún (1) Canyon de Chelly (1) Cao Dai (1) Capitol Reef (1) Castro (1) Cerro Torre (1) Chamarel (1) Chamula (2) Chávez (1) Che Guevara (1) Chiapas (1) Chichén Itzá (1) Chitwan (1) citromos sör (1) cölöpfalu (1) Colorado (2) Coober Pedy (1) Copacabana (1) Corcovado (1) Córdoba (1) cseresznyevirágzás (1) cukornád (1) Cukorsüveg (2) curry (1) Damaszkusz (1) Darwin (1) datolya (1) Da Nang (1) delta (1) dia (1) diabáz (1) Diamond Head (1) Dian Fossey (1) dodó (1) dogon (2) durian (1) dzsambija (1) Dzselada pávián (1) Egyiptom (1) elefántmenhely (1) elefántteknős (1) Entebbe (1) esőerdő (1) esti piac (1) eszkimó (2) Etióp-magasföld (1) Etiópia (2) etióp ábécé (1) Everest (1) evőpálcika (1) ezüstkard (1) fétis (1) fez (1) Fitz Roy (1) fjord (1) flamingó (1) fóka (1) földrengés (1) fotózás (1) fregattmadár (1) Fudzsi (1) fügekaktusz (1) függőágy (1) fulani (1) füstölőpálcika (1) Galápagos (1) garnélarák (1) Garni (1) gaviál (1) Gejzírek völgye (1) Ghamames (1) Ginza (1) gleccser (2) Glen Canyon (1) Gonder (1) gorilla (1) gránátalma (1) Grand Canyon (1) Gran Sabana (1) Greyhound (1) grizzly (1) Grönland (4) Grúzia (1) gurka (1) gyorsétterem (1) hacsapuri (1) Hacsiko (1) Hailé Szelasszié (2) Halál-völgy (1) Haleakala (1) Halemaumau (1) halfarkas (1) Halon-öböl (1) Halong-öböl (1) halottégetés (1) halpiac (2) halszósz (1) Hama (2) Hamed (1) Hanoi (1) Havanna (2) Hawaii (3) hegyi gorilla (1) helikopter (1) Hilo (2) Himalája (1) Himedzsi (1) hindu (1) Hirosima (1) hőguta (1) Hoi An (1) Homsz (1) Honolulu (2) Hoover-gát (1) Ho Chi Minh (1) Hué (1) Humboldt (1) idegenvezető (1) időzóna (1) Iguacu (1) Illatos folyó (1) ima (1) Indonézia (1) Inle-tó (2) internet (1) Ipanema (1) Irrawaddy (1) ír kávé (1) iszapfortyogó (1) iszlám (1) Izland (1) jackfruit (1) japán konyha (1) japán WC (1) Jáva (1) jegesmedve (2) jéghegy (3) jégtakaró (1) Jemen (1) Jereván (1) Jimmy Angel (1) John Lennon (1) joruba (1) José Martí (1) jövendőmondó (1) Júda oroszlánja (1) jurta (1) kajmán (1) kaldera (1) Kamcsatka (3) Kampala (2) Kandovan (1) Kandy (1) Kappadókia (1) Karimszkij (1) karszt (1) Katmandu (1) Kaukázus (1) kávé (1) Kazbek (1) kefir (1) Kék-Nílus (2) kéklábú szula (1) kénkiválás (1) kígyópálinka (1) Kilauea (2) Kilauea Iki (1) kínai konyha (1) Kiotó (1) Kipling (1) kirablás (1) Kőedény síkság (1) koldus (1) kölessör (1) kolostor (1) Kona (2) Korán (1) korjak (1) kötélláva (1) Krak de Chevaliers (1) kráter (1) krikett (1) krill (1) Kuba (1) Kukulkán (1) kultúrsokk (1) kumari (1) kumisz (1) kvász (1) labdapálya (1) Lalibela (1) lao-lao (1) Laosz (2) Las Vegas (1) láva (2) lávaalagút (1) lávafolyás (1) lazac (1) La Paz (1) legészakibb templom (1) legészakibb Lenin (1) Lenin (1) Leningrád (1) levélvágó hangya (1) Livingstone (1) lobélia (1) lombkokona (1) Lomé (1) Longyearbyen (1) Luang Prabang (1) Lyubov Orlova (1) madárpiac (1) magassági betegség (1) Mahéburg (1) maja (1) makadámia dió (1) malária (1) Mali (1) Mandalay (1) Maracana (1) Márquez (1) maté (1) Matmata (1) Maui (1) Mauna Kea (2) Mauna Loa (2) Mauna Ulu (1) Mauritius (1) mauzóleum (1) mecset (1) medresze (1) Megváltó Krisztus (1) méhkasházak (1) Mekka (1) Mekong (1) Mekong-delta (1) Mesa Verde (2) Mesztia (1) méterrendszer (1) Mexikó (1) mezcal (1) Mianmar (1) MIG (1) Miss India (1) miszó (1) Mohamed (1) Moher sziklái (1) mojito (1) mokka (1) Molokai (1) molokán (1) Monteverde (1) Moreno-gleccser (1) muzulmán temető (1) My Lai (1) Nagaszaki (1) Nagy-sziget (1) nat (1) nene lúd (1) Nepál (1) newar (1) nikáb (1) Nílus (1) Nordenskjöld (1) noria (1) nummulitesz (1) nyomtáv (1) Oahu (1) oázis (1) Ofra Haza (1) Ohia lehua (1) olmék (1) olvadékvíz (1) Omajjád (1) onszen (1) orangután (1) Orinoco (2) örök fagy (1) Orontesz (1) oroszlán (1) oroszlánfóka (1) ORWO (1) padaung (1) páfrány (1) pagoda (2) pahoehoe (1) pakkjég (1) Palenque (1) pálmabor (1) Palmira (1) Pantanal (1) Paraty (1) Patagónia (1) periglaciális (1) permafrost (1) pingo (1) pingvin (2) piramis (1) Piton de la Fournaise (1) Playa del Carmen (1) Pokhara (1) poligonális tundra (1) Popa-hegy (1) pörölycápa (1) Porto Novo (1) portré (1) Powell-tó (1) Practica (1) Protea (1) púpos bálna (1) Pyramiden (1) qat (1) rablás (1) Rafflesia (1) ramadan (2) Rangun (1) rénszarvas (3) Réunion (2) Rio de Janeiro (1) rizs (1) rizspálinka (1) Roland Garros (1) Rusztaveli (1) ryokan (1) Saigon (1) Santa Fe (1) Santiago de Cuba (1) San Cristóbal (1) saslik (1) séga (1) Serengeti (1) Sevilla (1) Shackleton (1) Shibam (1) Sibuja (1) Simien (1) Sindzsuku (1) sinkanszen (1) Siratófal (1) sivatagi rózsa (1) Siwa (1) skanzen (1) sombrero (1) Spitzbergák (3) Srí Lanka (1) St-Denis (1) Svalbard (1) Svalbard-egyezmény (1) Szahara (4) szaké (2) szakura (1) szalmakalap (1) szamovár (1) szamurájkard (1) szánhúzó kutya (1) szárong (1) szegénység (2) Szentpétervár (1) szerzetes (2) Szevan (1) szikh (1) sziklarajzok (1) színes földek (1) Szíria (2) szivar (1) szolfatára (1) Sztálin (1) sztúpa (2) szuahéli (1) szúnyog (1) szuvenír (2) talajfolyás (1) tamil (1) Tana-tó (2) Taos (1) Taos pueblo (1) tatami (1) tavaszi tekercs (1) Tbiliszi (1) tea (1) teázó (1) temetés (1) templom (1) tepui (1) tequila (1) természetfotó (1) tévé (1) tevetej (1) Togo (2) Tokió (2) Tolbacsik (1) Tonlé Sap (2) toradzsa (2) tuareg (2) tukán (1) tundra (1) Tűzföld (1) tűzhangya (1) Uganda (2) Új-Zéland (1) újgyarmatosítás (1) újság (1) uro (1) Ushuaia (1) úszó piac (2) Utah (1) utcagyerek (1) vályog (1) vályogkunyhó (1) Varig (1) Venezuela (1) Vientiane (1) Vietnam (1) vietnami háború (1) viking (1) Viktória-tó (1) Virunga (1) víziló (1) vízipipa (1) vudu (3) Vulcano (1) vulkán (1) Waikiki (1) Weddell-fóka (1) White Sands (1) Yazd (1) Yogjakarta (1) Yucatán (1) Zapata (1) Zenit (1) Zion (1) zsiráfnyakú nő (1) Címkefelhő

HTML doboz

A VILÁG KÖZEPE - 4. fejezet. KUBA KEZDŐKNEK, 3. (befejező) rész

2014.12.03. 12:10 Németh Géza

                                                                   KUBA, 2007

 

   A lehangoló külső negyedek után Santiago de Cuba belvárosa kellemesen meglepett. Nem nagy, ám impozáns épületekkel (jobbféle hotel, székesegyház, gyarmati kori házak) körülvett főterén reggeltől esti nyüzsög az élet, s gyakorlatilag lehetetlen öt percet megúszni anélkül, hogy valaki ne kínálna eladásra szivart. Kubában, úgy tűnik, töméntelen szivart lopnak ki az alkalmazottak a gyártóüzemekből, vagy az ördög tudja, honnan szerzik. Itt már akad koldus is szép számban, s elmaradhatatlanok a három-négytagú utcai zenekarok is. Felbukkan egy internet-iroda is, előtte irgalmatlan sor, benn talán két-három számítógép. Akadt a csoportunkból, aki valami holtidőben bejutott, kifizetett egy csomó pénzt (30 perc 6 CUC), no de hogy széles sáv, ugyan…

2007_0325kuba0105.jpg

                              Szépen felújított ház a belvárosban

2007_0325kuba0134.jpg

                              ...és egy másik, úgy 100 méterrel odébb

2007_0325kuba0112.jpg

                          Kissé mediterrán jellegű életkép

2007_0325kuba0149.jpg

                              Santiago főtere a székesegyházzal

   Akkor most elmondom, hogyan láttam egy santiagói átlagpolgár egy hétvégéjét. Szombaton reggel aki él és mozog, nekiindul beszerző körútra. Sorban áll az állami és minden egyéb bolt előtt és megveszi, amit éppen kap, felküzdi magát valami megfejthetetlen konstrukciójú tömegközlekedési eszköz fedélzetére, hazamegy, és nyilván megfőzi az ebédet. Délután az idősek kiülnek a házuk elé, kisszékre, padra, vagy csak a küszöbre és trécselnek a szomszéddal, vagy arra vetődő ismerőssel, a fiatalok pedig sorban állnak az éttermek, mozik, és egyéb szórakozóhelyek esetleg csak órák múlva kinyitó ajtói előtt. Kora este a fiatalok, a családok kiülnek a parkokba és isznak. Zömmel valami házi készítésű rumféleséget, vagy isten tudja, miből kotyvasztott alkoholt, úgyhogy mire leszáll a nap, a nép zöme már rendesen be van tépve. Ha még bírja, táncol az utcán, ha nem, csak ül csendben és bambul. Vasárnap nagyjából ugyanez, azzal a különbséggel, hogy az élelembeszerző kalandtúra kimarad.

2007_0325kuba0124.jpg

                           A sétálóutca szombat délelőtt

2007_0325kuba0145.jpg

                               Dancing in the street

     Santiago nagyobb terei, főutcája egészen kellemes benyomást keltenek szépen restaurált épületeikkel, aztán amikor elkövettem azt a hibát, hogy lenézek a tengerpartra, hátha akad valami jó kis hely, ahol némi ital mellett kellemes környezetben hallgathatom a Karib-tenger mormolását, rádöbbentem a szörnyű igazságra. Először is, ha már úgy ötven méterre eltávolodunk a legszűkebb városmagtól, a hajdan nyilván pompás épületek iszonyú lepusztultsága mered rám. Egy részük már félig összedőlt, a többi éppen erre készül, de legalábbis kriminális állapotú. Az utcán néhány kissrác baseballozással múlatja az időt, persze, nem rendes ütővel, labdával, kesztyűvel, ahogy az amerikai filmek kertvárosaiban látjuk, csak valami bottal. Itt ez a nemzeti sport. Santiagónak egyébként olyan lehangoló a tengerpartja, hogy gettókban játszódó akciófilmeket lehetne itt forgatni.

   A városnak viszont van legalább három híres látnivalója. Az egyik a Moncada laktanya, melynek megtámadását (1953. július 26.) a forradalom kezdetének tartják. A kormánykatonáknak szállást adó garnizon elleni attakot, kb. 120 lázadóval, maga Fidel vezette, azzal a tervvel, hogy elfoglalásával olyan rádióadóhoz juthatnak, mellyel szétsugározhatják a forradalmi eszméket. Autókkal közelítették meg a helyszínt, de némelyik lerobbant, a konvoj szétszakadozott, a meglepetés ereje elmaradt, a katonák a támadók felét megölték, sokakat elfogtak és halálra kínoztak. Castrót később kapták el, elítélték, előbb halálra, majd 15 év börtönre ítélték, ám két évvel később kiengedték. Az „ostrom” golyónyomai (nem eredetiek – utólag dolgozták bele a falba), most is ott látszanak az egyik épület (ma múzeum) falán.

2007_0325kuba0152.jpg

                     A restaurált Moncada laktanya mű-golyónyomokkal

   Tíz kilométerre a központtól egy tengerparti ormon emelkedik az El Morro erőd, melyet az 1600-as évek végén építettek fel, hogy védelmezzék a vidéket a kalóztámadások ellen. Kiváló állapotban megőrződött masszív falairól, bástyáiról fenséges a kilátás a partvidékre és az azt szegélyező Sierra Maestra vonulataira (ha már benn nem nagyon van mit nézni). Beatles-rajongóknak mondom, az El Morro étteremben kajált egyszer Paul McCartney. A széket, melyen ült és autogramjával is ellátta, körülkerítve tekinthetik meg. A harmadik különlegesség José Martí mauzóleuma, mely előtt a félóránkénti őrségváltást nézik a látogatók. S hogy ki volt José Marti? A XIX. század második felében élt és a spanyolok elleni kubai függetlenségi harc vezéralakja volt, amellett elismert író, költő, festő. 1895-ben, harc közben esett el, azóta megszámlálhatatlan objektum (pl. a havannai repülőtér), utca, tér viseli a nevét.

2007_0325kuba0156.jpg

                         Kilátás az El Morro erődből

2007_0325kuba0165.jpg

 

                          Őrségváltás José Martí mauzóleuma előtt

     Beszédbe elegyedek egy hölggyel, tisztázzuk, ki honnan, ő például Izraelből. Nosztalgiautazás? – kérdi. Egy frászt, felelem, csak persze udvariasan. Elég volt nekem ebből a valóság évtizedeken át. Ha viszont pontos akarok lenni, úgy tippelném, a kubaiak most körülbelül úgy élhetnek, mint nálunk a szüleink, az ötvenes évek végének lassan puhuló időszakában. Egy parányival mindig jobban, de ettől függetlenül rosszul. Jó, rendben a közegészségügy ugrásszerűen javult, rengeteg orvost képeztek és képeznek, olyannyira, hogy még Venezuelát is jócskán kisegítik. A közoktatás is szépen fejlődött, gyakorlatilag megszűnt az írástudatlanság. A turizmus a múltkori részben már említett „turistagettókban” szépen felfutott, a külföldi látogatók száma már meghaladja a hárommilliót. Jut eszembe, tudják, hogy amerikai állampolgárokat még mindig nem engednek Kubába? Nem, nem a kubaiak, hanem maguk az amerikaiak. Mégis, mitől félnek? Hogy ott maradnak szocializmust építeni? Ennek ellenére, nagyon durva becslés szerint, évente úgy 10-30 ezer amerikai látogat Kubába. Hogy hogyan csinálják? Átmennek Kanadába (egyébként a látogatók óriási többsége kanadai) vagy Mexikóba, aztán chartergépekkel tovább Kubába. Biztosan szépnek és egzotikusnak találják a jó hotelekből, pálmafás tengerpartokról. Ami engem illet, nem éreztem jól magam Kubában. Nyomasztónak láttam, lehangolónak, reménytelennek, de ez legyen az én bajom.  

   Utazásunk kelet felé a Guantánamói-öböl közelében folytatódik, terv szerint egy kilátópontról rálátással a híres-hírhedt amerikai támaszpontra. Az öbölvidék egy része 1903-ban került amerikai fennhatóság alá, egy évvel az után, hogy Kuba függetlenné vált Spanyolországtól. Ahogy az lenni szokott, tüstént megjelent egy másik, ezúttal nagyon közeli nagyhatalom, speciel az Egyesült Államok, és a korrupt helyi diktátorok közreműködésével katonai-gazdasági hatalma alá vonta az országot (Amerika szinte pontosan ugyanezt játszotta el a szintén spanyol gyarmat Fülöp-szigetekkel). Az öböl környékét meghatározatlan időre kapták meg, aztán ott is maradtak. Túravezetőnk előre elmondta, a kubaiak mindig találnak valami jó ürügyet arra, hogy ne sikerüljön a külföldi látogatóknak eljutni a támaszpont közelébe (ahonnan távcsővel jól látni a tengerészeti bázist), s a jóslat bejött. Láttuk viszont az öböl egy sarkát, szabad szemmel. E vidéket örökíti meg a leghíresebb kubai dal, a Guantanamera (guantámói lány), melynek sokféle szövegváltozata közül a José Martí által írott a leghíresebb, s mely magyarítva annak idején minden hazai KISZ-tábor slágere volt.

   Baracoában fejezzük be keleti utunkat, abban a 40 ezres városkában, mely az első, spanyolok által alapított település Kubában (1512), de ezen a környéken szállt partra először Kolumbusz is. Mielőtt még átkelnénk a hegyeken, melyeken át csak a 60-as években építették meg az első utat, a partvidéken hosszan olyan, szárazra került fosszilis korallzátonyt nézhettünk meg, melynek láttán minden geológus elsírná magát örömében. Nem sikerül kiderítenem, mikor keletkezhetett, mint ahogy azt sem, hogyan került szárazra. Alighanem a tengerszint süllyedése és a szárazföld lassú kiemelkedése is közreműködött, mindenesetre túl régi nem lehet, mert az ősmaradványok nagyon jó állapotban őrződtek meg.

2007_0325kuba0173.jpg

                           Az a bizonyos fosszilis korallzátony...

2007_0325kuba0186.jpg

 

2007_0325kuba0188.jpg

                          ...és kiváló megtartású építőkövei

   A városban meg a látogató sírja el magát; kegyetlenül lepusztult, szegényes, ócska, öreg faházak és 60-as évekbeli, immár málló, rohadó falú lakótelep-dobozházak kombinációja, megfejelve egy félig romos, belülről meg nem nézhető, ám hajdan nyilván nagyon mutatós barokk katedrálissal. Baracoába nem is ezekért érdemes ellátogatni, hanem a környéken kínálkozó számtalan, igen szépnek ígérkező túralehetőség miatt. No, ez az, ami nekünk nem jött össze, ugyanis két napig, rövid megállásokkal, zuhogott az eső. A rakparti „sétány” betonfalán rendre átcsaptak a kissé megvadult tenger hullámai, aztán pár év múltán átzúgott Kubán (s nyilván e helyen is) a Gustav és az Ike hurrikán, 5 milliárd dolláros károkat okozva. El se tudom képzelni, mit művelhettek, ha már az általunk tapasztalt szolid szelek így felbőszítették a tengert.

2007_0325kuba0189.jpg

                    Szocialista lakótelep Baracoában

2007_0325kuba0201.jpg

                              Iskolabusz

2007_0325kuba0203.jpg

                                      Akcióban a "Lenin-különítmény"

   Végre, és a végére ismét Havanna, visszafelé már urasan, repülővel. Túravezetőnk bemelegítésnek beszervez néhány ötven-egynéhány éves amerikai országúti cirkálót cabrio kivitelben, ezzel szaladunk körbe a távolabbi városnegyedeken. Kuba jellegzetes csotrogányai, többnyire fényesre glancolva, még ma is „élnek”, hála aranykezű mestereknek és a gondos tulajdonosoknak, akik dacolva a több évtizedes alkatrészhiánnyal, nagy leleménnyel működésképesen tartják őket. Talán semmi pénzért nem válnának meg e múltból itt rekedt ritkaságoktól, melyekért odaát, az Államokban alighanem kisebb vagyonokat fizetnének a gyűjtők. Tovább szaporodik virtuális közlekedésieszköz-gyűjteményem néhány coco-taxival (narancssárga, háromkerekű, két utas szállítására alkalmas, csakugyan kókuszdióra emlékeztető valamik), továbbá egészen különleges dizájnú, teherautó-vezetőfülkéhez installált buszféleséggel, amit két púpja után camellónak, vagyis tevének nevez a havannai folklór.

2007_0325kuba0041.jpg

                            Coco-taxik

2007_0325kuba0247.jpg

 

2007_0325kuba0262.jpg

2007-07-03_012.jpg

                            Oldtimerek

2007_0722indonezia0007.jpg

 

                         Így néz ki egy camello

      A diplomatanegyed flancos villái azt is elfeledtetik, hogy Kubában járunk, aztán egy meglepetés: a Lennon-park, magának a mesternek egy padon ülő ércszobrával. Előtte egy kőre az „Imagine” két sorát vésték: „You may say I'm a dreamer, but I'm not the only one,” Lennon tudtommal nem járt Kubában, ám halálának huszadik évfordulóján maga Fidel avatta fel az emlékművet, s tette mindezt azok után, hogy a 60-as években maga tiltatta be a Beatles-dalokat országában. Jellegzetes szemüvege nélkül ábrázolták, pontosabban azzal készült, de többször is ellopták. Ám néha odaül mellé egy idős úr, Lennon orrára biggyeszt egy szemüveget és némi pénzért fotóztatja magát.

2007_0325kuba0234.jpg

                                        Lennon szobra      

   Havannában annyi a látnivaló, olyan sűrű a történelem, hogy külön írás se volna elég a puszta felsorolásukra. Itt van mindjárt a tévében sokat látott Forradalom tere, José Martí szobrával, mögötte a nemzeti hősnek szentelt 142 méter magas emlékművel, melynek mellvédjéről Fidel a nemzeti ünnepeken százezrekhez intézte legendás, maratoni hosszúságú szónoklatait. Átellenben a belügyminisztérium ronda tömbje, rajta a már említett gigantikus Che-portréval. Mindezeknél azonban sokkal érdekesebb a Capitolio és környéke. A washingtoni Kapitóliumhoz kísértetiesen hasonlító kupolás épület kissé még magasabb, és kidolgozottabb is amerikai testvérénél. 1929-ben készült el az akkori, amerikai hátszéllel működő aktuális diktátor rendeletére, 1959-ig benne ülésezett a kubai kongresszus, ma viszont a Tudományos Akadémia és a Nemzeti Tudományos Könyvtár otthona. Ahogy az óváros szűk utcáit rovom és föltekintgetek a homlokzatokra, az jár a fejemben, ami gyakran Budapesttel kapcsolatban is; hogy Havanna, építészetileg legalábbis, a világ egyik legszebb városa – lehetne. A XVIII. századtól kezdve itt hagyta pompás emlékeit a barokk, a koloniális, a neoklasszicista, az art deco stílus. A rendbe hozott épületeken látszik igazán, mi mindent lehetne még kihozni Havannából, ha lenne rá pénz. Egyik oldalon a restaurált-renovált csodák, a másikon az enyészet, a reménytelen lepusztultság. Aztán ott a Malecón, a híres tengerparti sétány. Egyik épület kiglancolva, a másik félig romokban, üresen. S ha azt hiszik, találnak egyetlen valamire való éttermet e hosszú partszakaszon, tévednek. A jobb éttermek a „mi negyedünkben”, a Vedadóban vannak, választékuk magasan veri a vidéken látottakét.

2007_0325kuba0239.jpg

                                                       A Forradalom tere

2007_0325kuba0241.jpg

 

                         Che Guevara gigantikus portréja a belügyminisztérium falán

2007_0325kuba0244.jpg

 

                               A Capitolio

2007_0325kuba0277.jpg

 

                                            Restaurált épület

2007_0325kuba0275.jpg

 

                                              Nem restaurált épület

2007_0325kuba0296.jpg

 

                                      Belvárosi utca Havannában

2007_0325kuba0293.jpg

 

                            Háttérben a híres parti sétány, a Malecón

2007_0325kuba0268.jpg

 

                                 A hajdani Bacardi-palota

Persze, ahhoz képest, hogy a múlt század első felében Havanna még az Államok kis Las Vegasa volt kaszinóival, bárjaival, fényes hoteljeivel, s az ezek fényét fokozó megszámlálhatatlan hírességgel, a mai, nagyjából kétmilliós város csak árnyéka önmagának. Kíváncsi volnék, mi lesz itt, ha egyszer vége szakad a Castro-klán kommunizmusának. Kínai típusú rendszer? Újabb amerikai kézrátétel? A floridai emigránsok (és maffiák) hazatérése és beülése a politikai-gazdasági életbe? Lesz-e még egyszer igazi lakója a ma is csillogó Bacardi-palotának? (Zwack-effektus?) Mert igen, a kubai rum királya, illetve családja már jó ideje Puerto Ricón és Floridában lakik, a cég központja pedig a Bermudákon, Hamiltonban van. Kubában azért még most is van mit inni. Havanna rum, és persze a mojito, a Cuba Libre, a daiquiri. Aki nem ismerné e nevek mögött rejtőző koktélokat, jobb híján üljön be egy hazai bárba és próbálja ki; a bármixer készségesen elmondja, miben mi van. Annyit elárulok, hogy a közös nevezőt a fehér rum adja. (Vége)

 

Előző részek itt: (még előzőbbek az Archívumban)

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2014/11/24/a_vilag_kozepe_4_fejezet_kuba_kezdoknek_2_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

http://nemethgeza11.blog.hu/2014/11/14/a_vilag_kozepe_4_fejezet_kuba_kezdoknek_1_resz?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

Következik: Indonézia (Jáva és Bali)

komment

Címkék: mojito John Lennon Bacardi Havanna Castro Santiago de Cuba José Martí

A bejegyzés trackback címe:

https://nemethgeza11.blog.hu/api/trackback/id/tr406952987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gilda 2014.12.03. 17:11:06

Minden, eddig fellelhető írást a NET-en elolvastam. (Nemrég végéhez is értem ennek ellenőrzésével,nehogy egyet is kihagyjak.)

Magamat csak ismételném,ha az eddigi,felsőfokban közölt véleményemet újból megírnám.

Ezúttal azt jelezném vissza : a fények-árnyak megjelenítése ismételten mestermunka volt.Láttatva "láttam" ezt is,azt is.

Nem bánom,ha mégis ismétlek ,mégis ;-) ; a fotóktól mindig (és mindenhol!) el vagyok ragadtatva.

Köszönet ezért a fejezetért is.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2014.12.04. 08:10:25

Köszönöm a beszámolót.

Hihetetlen hogy a 21. sz-ban képesek ilyen körülmények közt élni arrafelé - lerobbant házak, jegyrendszer, kilátások nélkül...

Túrós (törölt) 2014.12.04. 11:42:32

Valszleg ott olyan egyszerűek az emberek hogy ezek az állapotok megfelelnek nekik évtizedek óta, nem is tudják hogy fejlődniük kellene. Talán jobb is így...

prukker 2014.12.04. 11:57:42

Szerintem rosszul látjátok.Az életszínvonal valóban jóval alacsonyabb a miénknél, de az élet minősége nagyságrendekkel jobb Kubában, mint itthon.
Igen, valóban nincs iphone-juk, hanem örülnek a nálunk 2000 Ft os mobilnak. Igen, valóban szívszorító látni, hogy a randira kiöltözött lányoknak kopott a ruhájuk.
Ha ezek fontos dolgok, akkor Kuba egy szar hely.
De ha az a fontos, hogy ne mesterséges szarokat egyél, hogy beszélgethess az emberekkel, hogy ne az töltse ki az idődet, hogy valamilyen képernyőt bámulj, ehelyett hús-vér emberekkel beszélgess, azaz emberként élj, ne fogyasztóként, akkor viszont Kuba remek hely.

Szamiz67 2014.12.04. 12:02:57

@prukker: Az elszigeteltség, hogy az életed, az életre való kiltátásaid csak egy zárt, mesterséges térben értelmezhetőek, nagyon boldogtalanná tehet egy világra nyitott, motivált embert. A Kádár rendszer ettől sokkal jobb környzetet nyújtott, mégis sokan (főleg a tehetséges emberek) belepusztultak (szellemileg, lelkileg) hogy mindenfelé láthatatlan falak veszik őket körül.

erol 2014.12.04. 12:56:17

@Szamiz67: Meglepő módon mégis boldogabbak ott az emberek. Persze nem is annyira meglepő: jó az időjárás és az emberek nagy része nem világmegváltó dolgokon agyalnak, hanem egyszerűen jól érzik magukat a mikrovilágukban. Szerintem ez nem annyira borzalmas.

Kyria 2014.12.04. 13:55:11

Én ugyan nem vagyok releváns, mert már több mint 10 évvel ezelőtt jártam Kubában, de nekem szívszorító volt látni az omladozó, hajdani szépségükre akkor már csak nyomokban emlékeztető "cukorpalotákat". Az őskőkori autók érdekesek voltak, számomra hihetetlennek tűnt, hogy még mindig működnek. Ami még nagyon megragadt, azok a rendkívül furcsa, autóbusznak tűnő valamik, amik ormótlanul nagyok voltak és valami furcsa fémes tárgyak voltak a tetejükön. Varadero tengerpartja nagyon szép, az igaz, a luxusszállodák pedig olyanok, mint bárhol máshol a Karib-térségben, vagy a világban. A magam részéről Kubába soha nem vágytam vissza.

prukker 2014.12.04. 14:44:06

@Szamiz67:
Akinek nem tetszik, elmegy. Nincs megtiltva.
Sőt régebben egykikötőt is kijelöltek, hogy honnan lehet menni, ha valaki emigrálni akart.
Ezért vannak annyian Miamaiban.

Németh Géza 2014.12.04. 15:52:23

@prukker: no, ez azért nem egészen így van. Legálisan csak nagyon ritka esetben engednek ki embereket, pl. családegyesítés, vagy túl kényelmetlen ellenzékiek, de Miamiban nem azért vannak olyan sokan kubaiak, mert engedték volna őket, hanem mert életük kockáztatásával csónakokon, rozoga tákolmányokon átevickéltek Floridába.

Németh Géza 2014.12.04. 15:58:20

@prukker: megjegyzem, nagyon sokam ott is mesterséges szarokat esznek. Normális húshoz jutni elég nehéz, a felvágottakban több a szója, mint a hús, mennyiségi táplálkozás van, nem minőségi (ezért olyan sok a kövér ember, mert nagyon sok szénhidrátot esznek) És igen, a tévét ők is bámulják, bármit, csak legyen valamilyen műsor. Ha mást nem, a felnőttek is rajzfilmet néznek. Amúgy meg ők is pokolian szeretnének fogyasztani, csak nincs mit. Ami pedig a boldogságot mint meghatározhatatlan fogalmat illeti, egy statisztika szerint az indonézek a legboldogabbak.

Németh Géza 2014.12.04. 16:01:01

@Túrós: nem hinném, hogy "egyszerűek". Egy zárt világban élnek, tudják ők nagyon is jól, hogy fejlődhetnének, de ez van, kénytelenek elfogadni. A fejlődés nem jelent egyet a fogyasztással.

prukker 2014.12.04. 17:47:08

@Németh Géza: Ez egy elég erős tévedés ! Érdemes elolvasnod a marielitos szóra adott találatokat.

prukker 2014.12.04. 17:52:53

@Németh Géza: Hogy mennyire nehéz normális húshoz jutni: bemész a piacra és veszel. Persze T-Bone steaket nem kapsz, de disznóhús minden mennyiségben van, ha nem havanai vagy,akkor tengeri herkentyűk is jutnak szépen. Marhahús kevesebb, csirke csak amerikai vagy brazil mirelit.
Mesterséges szarokat nemnagyon esznek, mert bár van chips, meg ketchup 2-3-4 cucot csak a gazdagabbak adnak érte.
Más vegyszer meg nemnagyon van az embargó miatt. Pont ezért járnak oda permakulturális termelést tanulni szerte a világból.

János Depp 2014.12.04. 19:02:00

kuba az visszafelé abuk

prukker 2014.12.04. 21:58:02

És a nevedet egy dadogós hány p-vel mondja ki visszafelé?

Németh Géza 2014.12.04. 22:25:43

@prukker: és János Depp - ezt talán nem itt kellene megvitatni, rendben?

Zoltán Homoki 2014.12.05. 03:28:01

Bacardi rum gyártási központja Barbados szigete. Töbször jártam benne. A család floridában és barbadoson él. Mint rum, csapni való, a latinok nem is szeretik, de a marketing kiváló. A legjobb rumokat a Dominikai Köztársaságban gyártják. Brugal,Barcelo, stb-stb.

Németh Géza 2014.12.05. 10:56:52

@Zoltán Homoki: Lehet, hogy egyikünk sem tudja jól. A cég honlapja szerint a székhelyük a Bermudákon, Hamiltonban van
süti beállítások módosítása